Így látja az érettségi első napjait a teljesítménymániás Gyopi és Norbi, akinek nem engedték be a vizét. Meg a többiek.

Fotó: SZABÓ APOR

– Olyan jól sikerült anyu, szerelmes verset kaptam – lelkendezik vidáman egy érettségiző lány kifele tartva az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola kapuján. Tizenkettő körül érünk az egyik idei vizsgaközpont iskola elé, a kapus bácsi rendíthetetlenül ragaszkodik a rendőr kéréséhez, hogy ne engedjen be senkit, ezért a kapu előtt várjuk a diákokat.

Nehéz se, de könnyű se

– mondja a hétfői román érettségi tételekről Bertalan Sándor, az iskola autóelektronika szakos tanulója. Szerinte az első tétel szövegét nehezen lehetett megérteni, „többször is át kellett olvasnom, hogy megértsem, miről is van szó. Akkor is csak nagyjából sikerült” – meséli. A második tétel esszéje és a harmadik tételben kapott vers, a Plumb, vagy a Eu nu strivesc már jobban ment neki, de hogy sikerült a vizsga, azt nem meri kijelenteni, meg kell várnia az eredményeket.

Gudor Hunor is ugyanígy van ezzel, elmeséli, volt már, hogy biztosan kijelentette, hogy sikerült, és el is vágták, úgyhogy nem tesz meggondolatlan kijelentéseket. Legalábbis a románnal kapcsolatban nem. A Refi természettudományok szakának végzőse szerint is nehéz volt a szövegértelmezés. Az első tételnél egy kisebb érvelő szöveget kellett írniuk, és érvelt ugyan Hunor, de nem tudja, mi mellett.

„A második tételnél kicsit epika volt, egy prózadarab. Nem volt nehéz. Meg kellett mondani, hogy milyen perspektívája volt a narrátornak. Érted” – gabalyodik bele az idegen szavakba.

Sikerülni fog,

vágják rá mindketten, amikor a keddi magyar érettségire kérdezek rá. A tételsor „rohadt könnyű” volt. Petőfi Sándor versét kellett elemezniük, tudom meg Sándortól, Hunortól meg azt, hogy nem voltak túl szokványosak az első tételhez mellékelt kérdések, de így is meg lehetett őket válaszolni. Mitől vallomásvers és mitől szerelmes vers? – ezeket kellett megválaszolniuk, az utolsó szakaszt meg elemezniük. Hunor a biztonság, és az esetleges pluszpontok kedvéért az egészet elemezte.

Nem csoda, hiszen ő egyébként is nagyon szereti az irodalmat, mivel érdekli, nem csak az utolsó évben állt neki a tanulásnak. Matekból is folyamatosan készülnie kellett, különben megbukott volna. A román utolsó évre maradt neki. Sándor is tizenkettedik elejétől vette komolyabban a készülést.

A fiúktól megtudjuk azt is, a második tételnél A képlet című könyvből kaptak egy részletet, ezzel kapcsolatosan kellett megválaszolniuk kérdéseket és írniuk egy érvelő szöveget arról, hogy a siker feltételezi-e a közönség elismerését és a kitartást. A harmadik tételnél „a sorsát elfogadó vagy alakító szereplő az epikában” címmel kellett írniuk egy esszét. Sándor elárulja, Az arany embert, a Sáraranyt, vagy a Fanni hagyományait választhatták.

Neki nem volt semmi kivetnivalója, a vizsgáztatásnál minden gördülékenyen ment. Hunor szerint volt néhány zavaró tényező. A léte – mondja nevetve, amikor kérdezem, mi zavarta az idei érettségin, aztán komolyra fordítja a szót és elmondja, hogy a felvigyázó tanár odaszólt neki, hogy ne hagyjon nagy közt a két feladat között. Ezen kívül az zavarta picit a román teszt megírása közben, hogy a kint történő munkálatok az első fél órában behallatszottak a terembe.

Hunort és az iskolaudvaron összeverődött osztálytársait még magyartanárnőjük, Bereczki-Orbán Zselyke is meglátogatja, hogy érdeklődjön.

Nagyon jó volt a hangulat

Ágoston Gyopár szerint, aki szintén a Refi természettudomány osztályába jár. Gyopi folyamatosan tanult a négy év alatt, nem hagyta az utolsó percre a készülést, noha egy kicsit azért utolsó este is átnyálazta a leckéket. „Én egy teljesítménymániás ember vagyok”, mondja, és ez abból is látszik, hogy hét oldalt irkált tele, mielőtt fél órával hamarabb a megengedettnél befejezte a tételsort.

Kedden kilenc óra után tíz perccel kapták meg a tételeket, és mára nagyon jó felügyelő tanárokat kaptak Gyopiék, aki így a nagy meleget leszámítva mindennel elégedett. „Képzeld el, volt bubis és mentes víz is. Most mondd meg” – mesél, és még mesél: „Tegnap olyan vicces volt, egyszer csak bejön egy nő, s azt mondja, hogy nem jó, mert a kamerán nem látszik az előttem ülő lány asztala, és aztán mindenki át kellett rendeződjön”.

Ez szerinte ijesztő volt, egyébként nem nagyon realizálták, hogy kamerák vannak a teremben. Ugyanígy látta ezt Pál Norbert is, a Bányai János Szakközépiskola elektrotechnika osztályának végzős tanulója. Többen is elmondták, hogy kamerák az osztálytermek felső sarkában voltak, ezért nem érezték magukat „vedetáknak” (sztároknak – szerk. megj.), el is felejtették, hogy be van kamerázva a terem.

Norbi úgy gondolja: minden jól működött, óra ugyan nem volt a termükben, el-elmondták, hogy mennyi idejük van hátra. Egy másik osztályban például három kört rajzoltak fel a táblára, ezeket negyedeire osztották, és negyedóránként egyet besatíroztak, így lehetett követni, mennyi idejük van hátra.

Órát egyébként lehetett bevinni, „csak okosat nem, semmi okosat”. Norbi azt furcsállta, hogy vizet nem lehetett bevinni a terembe, még úgy sem, hogy leszedték a címkéjét, ezen kívül szerinte is minden rendben volt.