Az én Udvarhelyem legnagyobb tragédiája

Fotó: archívum

Beomlott a fal, a bentlakó gyerekek sírnak, papucsban menekülnek ki – Zalán szavaira tisztán emlékszem, pedig még azt sem tudtuk, miről beszél.

Hétfő volt,

már többnyire ünnepi üzemmódban voltunk, 5 órától a második Alibi eseményünkre készültünk, mely az iskolai erőszakról szólt volna Dimény-Varga Tünde pszichológgussal. Ekkor érkeztek az első képek a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának leomlásáról Petroczki Ágotától, aki a gyerekét várta a szomszédos református kollégium előtt. – Nagy porfelhőt láttam és hatalmas robajt – számolt be róla. 

Ekkor még nem tudtuk, hogy mekkora a baj, de megrázó volt. Átszerveződtünk eseményszervezésről élő közvetítésre. Mivel a forgalmi káosz miatt amúgy sem érhettem volna be sem a szerkesztőségbe, sem a helyszínre a Bethlen negyedből – volt olvasónk, aki több órát állt Bethlenfalván a dugóban –, nekem jutott „a könnyebbik” része, én voltam többedmagammal a gép előtt ülő emberünk, aki a helyszíni, kollégáktól érkező infókat gyúrta össze egy anyagba, megvágta a képeket és frissítette ezekkel az élő közvetítésünket. Legalább is, amíg meg nem feküdt a szerverünk a túl sok látogató miatt. Akkor gyorsan mérlegeltünk, Facebookon tudósítunk, döntöttük el.

Több kollégának már kevésbé volt könnyű dolga a helyszínen az ott rájuk nehezedő lelki teher miatt. Emlékszem, először dühös voltam azokra, akik ott is azon versenyeztek, hogy ki segít többet és jobban, aztán ezt hamar oldotta a csalódottság, amikor érkeztek az első hírek arról, hogy több diák is bent tartózkodott az épületben.

17 óra 35 perckor Dr. Péter Blanka, a megyei mentőszolgálat orvosigazgatója az uh.ro-nak elmondta, hogy két, enyhe sérülésekkel rendelkező fiatalt hoztak ki a romok alól és egy másiknak zajlik az újraélesztése. Ekkor már azt is tudtuk, hogy egy fiú továbbra is a romok alatt van. Pánikszerű volt a keresése. A város lélegzetvisszafojtva várta, hogy találják meg. Többen kérdezték tőlünk üzenetben, hogy: – Megvan már? – Megvan már?

Dávid, Dávid! – hangzott a keresők kiabálása a felvételeken. 

Dávidot 18 óra 27 perckor találták meg, hordágyat kértek, és már bentlakás lépcsőjén szívmasszázst kapott, majd a mentőautóban is folytatták az újraélesztését. A 17 éves farkaslaki fiút nem sikerült megmenteni. A város már nyugalmazott mentős főorvosa, dr. Ambrus József a mentőből kiszállva intette, hogy vége. Hamarosan megjelent a gyászkocsi és a gyertyák a bentlakás előtt. 

Mint megtudtuk, a másik, súlyosan sérült áldozat ekkor még az életéért küzdött, kómában volt. Többen jelezték másnap, hogy az élettel összeegyeztethetetlen sérülései vannak, de nem akartunk hinni nekik. 

Eljött a hétfő este, elcsendesedett a város, amelyiknek lakójaként nagyon fojtogató volt lenni aznap éjszaka, és amelyik pontosan tudta, nem ilyen adventet akarunk.  

Másnap,

december 19-én ismét élő közvetítést indítottunk, hiszen ekkor gyorsultak fel igazán az események, elkezdtek napvilágot látni olyan információk, amelyek azt sejttették, emberi hiba, hanyagság miatt omlott össze a bentlakás. Például kiderült, hogy a bentlakás szerepelt a földrengésveszélyes épületek listáján. Ez a központi román média nagy félelme az 1977-es bukaresti nagy földrengés óta. Nálunk akkor egy kicsit tájidegen megközelítésnek tűnt, de kiderült, hogy létezik az épületek megerősítésére pénzalap a Biztonságos, egészséges iskolák program keretében.

A Gimi előtti tér és a Patkó egy tipikus tragédia helyszínévé változott, itt a Pro TV, az Antena 3, súgtak össze az emberek. A bentlakás kapuja előtt mécsesek garmadája, az udvarán egy bizottság mérte fel a helyszínt, majd a főépületben tanácskozott. Udvarhelyre érkezett Ligia Deca oktatási miniszter, akit a Gimnázium előtt vártak a kollégák órákon keresztül, hogy sajtótájékoztatót tartson. Bent gyülekeztek a pszichológusok, a megyei szakmai kollégium azonnal reagált, és beavatkozott, hogy a traumatizált diákoknak, pedagógusoknak lelki segítséget nyújtson. A folyósókon könnyes szemű diákok – jelentették a kollégák.

Végre kijöttek az épületből a megyei és országos vezetők: Borboly Csaba megyeelnök, Kovács Gergely katolikus érsek mint a tulajdonos római katolikus egyház képviselője, az igazgató, a polgármester és a tanügyminiszter. De csak a tanügyminiszter és a polgármester tartott sajtótájékoztatót. Emlékszem kivitelező cég ügyvezetőjének egy nagyon szerencsétlen, furcsán összevágott tévés nyilatkozatára is. Az ő őrizetbe vételéről hamar érkeztek a hírek, miközben sorra nyilvánítottak részvétet magyarországi és hazai politikusok, egyházi emberek. Végül, az ügyészség, mivel szerintük engedély nélkül folytak a munkálatok, a kivitelező letartóztatását kérte.

Teltek a napok,

szerdán és csütörtökön is egész nap követtük a bentlakással kapcsolatos eseményeket, például ahogyan Farkaslakán utolsó útjára kísérték Dávidot.

Bár újabb és újabb információkra derült fény – akár az iskola vezetősége által tartott sajtótájékoztatón, akár a bentlakó diákoktól, Ufó kiderítette, hogy magyar politikusok háttérembere felé vezetnek a szálak. A hatóságok hallgattak. Tartott a nyomozás, elteltek az ünnepek, elérkezett az új év, és a csend, sehol semmi azon kívül, hogy kiderült, hatósági felügyelet alá helyezték Stefán Károly projektmenedzsert is, illetve, hogy gyanúsítottként idézik be a tervezőt.

Ufó szedett össze és szakemberekkel elemzett mindent, amit addig tudtunk a gyilkos sáncról. Emlékszem a Bentlakásdossziéra, egy – az esemény részleteit feltáró –  sorozatunkra, amelyet akkor kezdtünk el, amikor sikerült megszereznünk azt a dokumentumot, amelyben az ügyészség megindokolja a kivitelező hatósági felügyeletének meghosszabbítását, és ez egy átfogó képet adott a nyomozás jelenlegi állapotáról.

Bentlakásdosszié sorozatunkban eddig két anyag jelent meg:

» Bentlakásdosszié 1: ezt vallotta a markolós és a kivitelező cég tulajdonosa
» Bentlakásdosszié 2: a tervező vallomása

Arra is emlékszem, hogy ekkor a hatóságoknak már a dossziénkkal együtt egy szálka voltunk a szemében és végül „segítve ezzel is a nyomozást” megálltunk. Nem a fenyegetés miatt, amivel akkor Ufót próbálták megfélemlíteni, hanem mert tényleg reménykedtünk, hogy pont kerül a végére. A saját Udvarhelyem legnagyobb tragédiájának végére, amely során eltemették Dávidot, a tizenhétéves Pallós fiút, és mint egy hosszú kómás állapot után, január 9-én kiderült, még egy élet, az Orsi élete is odalett.

Már csak gyászolni, a traumát feldolgozni, túlélni volt lehetőségünk. És arról, hogy létezik a közösségi gyász, a kollektív gyász, és mit tehetünk, ha szembesülünk vele, illetve hogyan segíthetünk a gyászoló gyermekeknek, szintén Dimény-Varga Tünde pszichológussal beszélgettünk február elején. 

Szóval azt hiszem, tudhatnánk ma már többet, minthogy éppen ma, december 18-án egy éve ennek az egésznek, de az összefoglaló miatt felidézni ezt az egészet, még ma is fojtogat.

2024. december 18-án a főoldalon található cikkeink fekete-fehérre váltanak. Így emlékezünk a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának leomlásának egyéves évfordulóján a tragédia áldozataira és a közösségünket ért veszteségre.