Ingyenes pszichológiai szaktanácsadás diákoknak, szülőknek és pedagógusoknak
Hogy van-e kríziskommunikáció az iskolákban, már kedden próbáltuk megtudni a Palló, azaz annak az iskolának az igazgatójától, amelynek diákja tragikus körülmények között vesztette életét hétfőn.
Az igazgatótól akkor egy igencsak pökhendi választ kaptunk: az iskola belső ügye, felelte. Azt is elcsíptük még kedden, hogy udvarhelyi és udvarhely környéki iskolapszichológusok gyülekeztek a Gimiben, 11 órára összehívta őket a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ (CJRAE).
Utóbbit megkeresésünkre Szabó Irén, a CJRAE vezetője megerősítette. Itt alapítottak egy krízisintervenciós csoportot és megbeszélték, a szerdai-pénteki napokon mikor, milyen sorrendben tudnak segíteni az iskolapszichológusok a Tamási és a Palló tanácsadóinak a munkában. Ez azt jelenti, hogy a krízisintervenciós csoport tagjai reggeltől délig ott lesznek az iskolákban: részt vesznek osztályfőnöki órákon, csoportos- és egyéni tanácsadást vállalnak, avatott be a részletekbe Szabó Irén. Például a Pallóba, Gimibe szerdán külön-külön 5-6 szakember ment különböző időpontokban.
Ez volt az első lépés, ezenkívül kedd este volt egy online gyűlés az összes Hargita megyei tanácsadóval. Ezen eldöntötték, hogy mindenki szerda reggelig elküldi a tervezetet, hogy az elkövetkezendő három napban és a vakáció ideje alatt hogyan, mikor tud segíteni. Most készül ez a táblázat, hogy kit, mikor, hogyan lehet elérni. Ezt ki fogják küldeni az összes tanácsadónak, akik a saját iskolájukban népszerűsítik majd a szülők és a diákok, pedagógusok körében.
Készítettek egy tájékoztatót is szülők részére, ezt az iskolákban szintén a tanácsadók fogják majd népszerűsíteni. De a tanácsadók számára is készült tanácsadási anyag. Tanároknak is tartanak útmutatót, amennyiben igénylik. Tegnap már volt rá igény például a Tamásiban és a Pallóban.
Tájékoztató a szülők részére:
ÖsszeállÍtotta Kiss Erika, iskolai tanácsadó. A tájékoztató szövegét teljes egészében közöljük.
Hogyan segíthetnek gyermekeiknek?
Segítsenek megérteni, hogy ezek az érzések általánosak. Bátorítsák a kapcsolatot a családdal, és a kortársakkal a szükséges támogatás érdekében a felépülési időszak alatt.
Biztosítsanak rá időt, hogy kamasz gyermekkel megbeszélhessék az eseményeket, és az ő érzéseit Hangsúlyozzák, hogy ezek az érzések általánosak, és korrigálják a túlzó önvádat .
Magyarázzák el , hogy a katasztrófáról szóló média összefoglalók fokozhatják annak félelmét, hogy az esemény újra megtörténhet.
Magyarázzák el, hogy kívánatos a kapcsolatok megválogatása. Hangsúlyozzák, hogy szükségük van a család és a barátok támogatására a felépülési időszakban.
Magyarázzák el, hogy egy katasztrófa után az emberek viselkedésének megváltozása általános, de egy idő után visszatérnek a normális működésmódra.
Bátorítsák a mások érdekében végzett segítő tevékenységeket, de ne terheljék* szükségtelen felelősségvállalással.
Mit mondjanak gyermeküknek?
Sok gyermek – és felnőtt – érez úgy, mint te: dühös, és vádolja magát, de senki sem tud többet tenni. Nem vagy bűnös – emlékezz vissza, még a tűzoltók is azt mondták, hogy nem tehettünk volna többet.
Én ugyanezt éreztem. Félelmet, és tehetetlenséget. A legtöbb ember ezt érzi katasztrófa esetén, még akkor is, ha kívülről nyugodtnak látszik.
Sok tinédzser, és néhány felnőtt úgy érzi elveszti a kontrollt, és dühös lesz egy ilyen katasztrófa után. Azt gondolják, hogy az alkohol, vagy drog majd segít valahogy. Teljesen normális ezt érezni, de egyáltalán nem jó ötlet meg is tenni.
Ebben az időszakban fontos hogy tudjam hol vagy, és hogyan tudlak elérni. Nyugtassák meg őket, hogy ez az ellenőrzési mód csak időszakos, de mindaddig tart, míg a dolgok rendeződnek.
A hírek nézésétől csak rosszabb lehet, mert ugyanazokat a képeket játsszák újra és újra. Mit szólnál hozzá, ha most kikapcsolnám a TV-t?
Gyakrabban kérdezzétek meg egymástól, hogy ki hogy van. Mondjákneki: Tudod az a tény, hogy morcosak vagyunk egymással, teljesen normális, azok után amin keresztül mentünk.
Mindannyian nagy stressz alatt vagyunk. Amikor az emberek élete ilyen módon összedől, mindannyian több félelmet, dühöt – sőt még bosszúvágyat is – érzünk. Lehet, hogy most még nem úgy tűnik, de mindannyian jobban fogjuk érezni magunkat, ha visszatérhetünk a megszokott napi rutinhoz.
