Forrás: TedXUdvarhely/Flickr
Járt már magasan, nyolcezer méter feletti magasságokban, nem is egyszer, és volt már igazán mélyen is, amikor elvesztette férjét, Erőss Zsoltot, hívják a második TEDxUdvarhely színpadára Sterczer Hildát, aki férje halála után a hegymászást és a tanítást kovácsolta össze, és létrehozta a Hópárduc Alapítványt, ahol gyógypedagógusokkal segítenek gyerekeknek a mozgásfejlődésben. –
– Miért? Ezt kérdezték George Mallory-től, aki először akarta megmászni a Mount Everestet. Egyszerűen azt mondta, mert ott van. Hát eddig nem volt ott, tán elmászott? Ott volt, mint egy kulissza vagy egy félelmetes hegy, de Mallory számára céllá vált, kihívásává vált, ez lett az ő élete. Végzete is. Nem tudni, hogy megmászta-e vagy sem, ott lelte a halálát – kezdi előadását Sterczer Hilda, majd később megértjük, a kihívás miatt mesélte el a történetet. A kihívás megtalálhatja az embert, jöhet kívülről, hozhatja az élet is, sorolja.
Ami őt megtalálta, az a hegymászás volt
Amikor először meglátta a Tátra csúcsait, azt mondta, váó, ebből többet is meg akar mászni, akkor döbbent rá, hogy a hegyekben otthon van, szeret felfelé menni. Így ez a kihívás lett az élete. Egy Bud Spencer filmben hangzott el az a mondat, hogy „a véletlen isten szava, amikor inkognitóban akar maradni”, mondja, hisz az ő életében kívülről jött a kihívás.
Ötletek egy jobb világért – ezzel a szlogennel indult el szeptember 10-én a második TEDxUdvarhely. 13 előadó állt színpadra, gyűjtött egy jobb világért ötleteket.
A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi, milyen volt a második TedX Udvarhelyen és mi fog változni jövőre, akkor katt ide.
Így találkozott Erőss Zsolt hegymászóval egy társkereső oldalon, magyarázza, aztán vidám hangon kezd bele a mesélésbe. Első randijuk már a Grossglockneren volt, meg is mászták együtt a csúcsot, és négy napon keresztül többféle útvonalról próbáltak megint feljutni. A negyedik napon
Zsolt azt mondta neki, hogy nyolcezres hegycsúcson van a helye.
Ha valaki más mondta volna, akkor valószínűleg kineveti, de Erőss Zsolt már akkor híres hegymászó volt, úgy volt vele, ha ő mondja, akkor abban lehet valami.
A kihívásra mondhatott igent vagy nemet is, és úgy döntött, vállalja a kockázatot. Az íróasztalára egy, a hegyről készült képet tett, hogy szokja a gondolatot. Tudta, egy nyolcezres olyan csúcs, amiben benne van az a kockázat, hogy vagy visszajön vagy nem. Mégis azzal a szabadsággal indult neki a hegynek, hogy jut, ameddig jut: minden tábor elérése egyéni magassági rekordnak számított. Egészen addig csak az volt benne, hogy megy felfelé valameddig, amíg az első csúcstámadási kísérletből vissza nem kellett forduljanak a rossz idő miatt.
– És az alaptáborba írom a naplómba, hogy elérkeztünk 7.500 méterre. 7.500 méterre? Azta! Ekkor döbbentem rá, hogy én ezt meg tudom mászni, ha feljutottam 7.500 méterig, akkor menni fog. Ettől kezdve akartam – osztja meg az évekkel ezelőtti gondolatait a közönséggel.
– Ha másztatok már hegyet, tudjátok, hogy amikor messziről szemléljük, akkor egyértelmű, hol van a csúcs, hova kell menni. Minél közelebb érünk a csúcshoz, annál kevésbé egyértelmű, hogy hova is kell menni, hol is van a csúcs. Minél közelebb érünk el egy célhoz, annál kevésbé egyértelmű, hogy mi is az az út, amin megyünk, vajon jó úton járunk-e – írja le, hogy milyen volt az út hátralevő része, miután már meredek szakaszokat, lavinaveszélyes hegyi emelkedőket győztek le, miután a cseh csapatból egy ember kicsúszott, és meghalt. Baktatott felfelé a társai nyomában, és arra gondolt, „ki volt az az őrült, aki azt mondta, hogy neki nyolcezrest kell mászni”, aztán egyszer csak ott volt a csúcs, megérkeztek. A 11 fős csoportból 7-en érték el a Gasherbrum I-es csúcsát, ők voltak az első magyarok ezen a csúcson. Ugyanezen az expedíción még egy nyolcezres hegycsúcsot sikerült megmászniuk.
Van olyan kihívás, amit az élet dob,
és amire nem lehet nemet mondani, ami ott van, nem lehet megkerülni, és nincsen megoldási javaslat a tarsolyunkban, ezt nevezi Hilda krízisnek. Nála az volt ilyen, amikor a férje 2013-ban a tizedik nyolcezres hegycsúcsának az elérése után elhunyt a Kancsendzöngán.
Leginkább ahhoz tudta hasonlítani a helyzetet, amikor Gasherbrum I-en az egyes és alaptábor közötti szakaszon mentek a hóban összekötve a többi hegymászóval. Köd volt és alattuk egy töredezett gleccser, Zsolt elővette a GPS-ét, így megtalálták az utat. Férje halála után a pszichológusa volt az, akivel összekötve ment, aki vele volt a gyászban, akinek volt GPS-e, aki ismerte az utat, hogyan lehet egy ilyen nehéz helyzetből kijutni.
– És amielőtt elértük volna az alaptábort, kezdett oszlani a köd, eltűntek a felhők, a lenyugvó nap megvilágította a csúcsot, újra látszott a cél, újra tudtuk, miért vagyunk ott, ugyanígy a gyásznál, eloszlottak a felhők, és újra láttam a fényt – ezután kiválogatta mindazt, amit a régi életéből tovább tud vinni, és „bepakolta őket”: ez volt az, hogy tanító, hogy mászik, és hogy Zsoltnak az emlékét szeretné tovább vinni,
ebből lett a Hópárduc fejlesztő falmászás.
A hópárduc címet azok a hegymászók kapják meg, akik a volt Szovjetunió mind az öt hétezres csúcsát megmásszák. Zsoltnak sikerült, és nagyon büszke is volt rá, „ez volt az ímélcíme, meg minden”, magyarázza Hilda, hogy honnan jött a név. Majd azt is megindokolja, hogy miért a falmászás: gyerekkorában, mindig levert mindent, mindennek nekiment.
– Viszont amikor elkezdtem mászni, azt tapasztaltam egy esküvői asztalnál, hogy jé, én most odanyúlok a kancsóhoz, és látom, hogy mik vannak az asztalon, és úgy tudok nyúlni hozzá, hogy látom a kezem, érzékelem a tárgyakat, fel tudom emelni, tudok magamnak vizet önteni, sőt, vissza is tudom tenni a kancsót anélkül, hogy felborítanám a vázát, a vörösbort – hozzáteszi, tudja, hogy ez általában a legtöbb embernek megy, de aki koordinációs zavarral küzd, annak nem. A mászás pedig segített neki ebben: „megadta nekem, hogy lássak, hogy érzékeljem önmagam”, ezért döntött úgy, hogy olyan gyerekeken szeretne segíteni, akik ugyanezzel küzdenek.
Akinek rendezett a mozgása, annak rendezett a kognitív funkciója, figyelme is, jelenti ki, hiszen a mozgás alapozza meg ezeket. Így a módszerükkel a figyelmet is tudják fejleszteni, mászás közben „ugyanis nem tudsz mást csinálni, mint figyelni, különben le fogsz esni”. Mesékkel dolgoznak, célzottan fejlesztik a kognitív funkciókat, mászás technikát, az auditív-, vizuális figyelmet, a taktilis észlelést, magyarázza, hogyan működik a fejlesztő falmászás.
Ezeket se hagyd ki:
Dr. Kovács Katalin: Nem sebesség, csak lóerő
Korpádi Péter: Minden vegán mögött van egy csalódott nagymama
Nyolc éve kezdték el, már több mint négyszáz gyerekkel foglalkoznak, rengeteg pedagógus, fejlesztő pedagógus, óvónő, szülő jelzett vissza, hogy mennyire jót tett ez a gyermekének, meséli boldogan Hilda, akinek „már ez lett az új kihívása, az új hegycsúcsa”.
– Az életben sokféle kihívás lehet, van olyan, ami megtalál, van, amit kívülről kapunk, és van amit az élet dob. Victor E. Frankl azt mondja, az élet kérdésére felelősségteljesen kell tudni válaszolni. Az élet nagy sakktábláján bármilyen húzás lehet, és van, amikor nem a legjobb húzást tesszük meg.
De egy dolgot nem lehet, felborítani a sakktáblát, ugyanis a játékszabályok nem azt követelik, hogy mindenáron győzzünk, hanem csak azt, hogy ne adjuk fel – összegez, még egy utolsó jó tanácsot adva.
