Szilágyi Áron az egyéniben elszenvedett kudarca után a csapattal éremnek örülhetett. Fotók: a Team Hungary Facebook-oldal és az Inquam Photos/OCTAV GANEA

Atyaég! Ki ez az ember? – ugrottam talpra, amikor Rabb Krisztián már a negyedik tust adta zsinórban iráni ellenfelének. A 22 éves kardvívó Gémesi Csanád helyett érkezett a pástra az Irán ellen vívott elődöntő második körének első asszójában. Nem vívtunk jól, a lehető legjobbkor jött a csere, gondoltam, és még inkább meggyőződtem erről, amikor az olimpián első asszóját vívó magyar „tartalékember” szemét mutatták. 

Valósággal szikrázott a szeme, annyira, hogy nem tudtam másra gondolni, minthogy nem szívesen állnék most vele szembe a páston. Azt üzente az iráninak: ma nem!

Krisztián egy majd’ elment meccset hozott vissza a magyar férfi kardvívócsapatnak, és mivel Szilágyi Áron és Szatmári András állt mellette – egyikük sem vívott jól –, tudtam, éppen akkora sportemberek, hogy amikor látják, hogy az olimpián egy hajszálon kapott lehetőséget kihasználva fiatal társuk ennyire motivált, ők is felnőnek a feladathoz.

A döntőben jött a friss egyéni olimpiai bajnokkal, Oh Sangukkal felálló Dél-Korea, és el kell ismerni, akármilyen hősies volt a magyar teljesítmény egész nap, ők voltak jobbak. Lehet mondani, hogy revansot vettek, lehet mondani, hogy az élet simítja ki a dolgokat, most mindent megnyertek a koreaiak férfi kardvívásban, miután az elmúlt évek egyéni versenyében esélyesként kellett fejet hajtaniuk Szilágyi Áron előtt. Szilágyi egy picit

beragadt az olimpia rajtjánál, ahogy a magyar sportolók többsége.

Szilágyi egyéniben az első napon volt érdekelt, rosszul vívott, kiesett, ahogy Szatmári András és a legtovább jutó társuk, Gémesi Csanád is. Szilágyi nem volt ott a páston fejben, ahogy elmondta az asszó utáni nyilatkozatában, és ismerve sportemberi nagyságát, már ekkor érezni lehetett, ezek az emberek mindent megtesznek majd Magyarországért a csapatversenyben. 

A többi már történelem: szerda este, július 31-én, egy héttel az olimpia nem hivatalos kezdete után megszerezték a harmadik magyar érmet, ezüstöt akasztottak a nyakukba. A meccs után előkerült egy kép, amelyen a 10 éves Rabb Szilágyinak drukkol a lelátóról Londonban. Most, 12 évvel később mellette állhatott az olimpiai dobogón.

Az első érmet ugyancsak vívásban szerezte a magyar küldöttség, mégpedig Muhar Eszter, aki annak ellenére jutott döntőbe az öreg, rutinos versenyzők számának is nevezett párbajtőrben, hogy mindössze 21 éves. Az előbbi állítást valamelyest igazolja, hogy ő volt az egyedüli 30 év alatti vívó a legjobb négy között. 21 évesen! És a döntő is karnyújtásnyira volt, de az anyasága óta új vívóéletet kapó Mallo-Breton győzelmét kiszurkolta a patinás Grand Palais francia közönsége. 

Eszter ezek után is úgy tudott odaállni a bronzmeccsre, mintha az előző asszó meg sem történt volna, ráadásul meg is verte észt ellenfelét, így elég hamar, az olimpia első hivatalos napján, szombaton jött is az első magyar érem. 

Nem gondoltuk, hogy ennyit, pontosabban

szerdáig kell várnunk a következőre,

hiszen akárcsak a magyar kardvívóink, Milák Kristóf is július utolsó estéjén bővítette a magyar éremkollekciót.

A magyar úszó körül az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban állt a bál. Edz – nem edz, megy – nem megy, úszik – nem úszik, a csapból is az olimpiai címvédőnk körüli hírek folytak, ő pedig titkolózásba merült, elmondta, hogy indul, majd utána kerülte a rivaldafényt. Úgy volt vele, mint a székely: „szeretlek, elmondtam, ha valami változik, szólok”. 

Én sosem gondoltam, hogy ennél többel tartozna, azt sem, hogy a sportolók egyáltalán tartoznának a szurkolóiknak, az országnak, amelynek nemzeti lobogójával a mellkasukon versenyeznek. Azt azonban tudtam, hogy a vele kapcsolatban megjelentek igencsak feldúlták őt, ami akár extra motivációt is jelenthet. Amit végül továbbra sem tudunk, honnan merített – hisz az érmet érő úszása után sem adott nyilatkozatokat –, de az biztos, hogy edzett, utazott és versenyzett. A baljós hírek ellenére igencsak jól, legjobb idővel nyerte a selejtezőt és az elődöntőt is.

A döntőben azzal a fiatal úszófenoménnal került össze, akinek egy ország diktálta a tempót hangosan a lelátóról, és aki idén phelpsi magaslatokba kerülhet – a 400 vegyes után ugyanis megnyerte a 200 pillangót és a mellúszást is. Léon Marchand jött, hajrázott és az utolsó karcsapásokkal elment Milák Kristóf mellett. Hideget, meleget is tudnék mondani Milákra. Nem akarok, már mindenki elmondta a véleményét róla, azt azonban az eddigi ismereteim alapján bizton tudom, hogy ez most igazán motiválni fogja a magyar úszót, akit francia riválisa is méltatott a döntő után az M4 Sport stábjának adott nyilatkozatában:

„Nagyon sok versenyét láttam már, és sokkal gyorsabbnak is gondolom Milák Kristófot magamnál, úgyhogy próbáltam minél közelebb lenni hozzá 150 méternél, utána pedig beleadni mindent a célig. Jól tudtam tapadni rá, mert messze volt a világcsúcsától, és a víz alatti úszásommal is sok időt tudtam rajta hozni. Nagyon élveztem ezt az úszást, ráadásul az egyéni csúcsomat is alaposan sikerült megjavítanom”.

Voltak még ugyan érmes reményeink,

hogy csak a vívóknál maradjunk, a kardos lányaink is hatalmasat mentek. Kettőjük – Szűcs Luca és Márton Anna – is ott volt a legjobb nyolc között, azonban mindkettőjüknek a verseny ezen fázisa jelentette a végállomást. A döntőért vívhatott és a bronzmeccsen vitatható döntés után maradt le a bronzról Andrásfi Tibor párbajtőrvívónk. 

Ugyancsak negyedik lett Németh Nándor férfi 100 méteres gyorsúszásban, az úszószámok királyában, illetve ötödik helyen végzett Pupp Réka az 52 kilogrammosok női cselgáncsozók versenyében.

Csapatsportokban

felemás eddig a mutatott teljesítmény. Nagyon fájt, hogy az utolsó pillanatban kikapott Norvégiától a magyar férfi kézilabda válogatott, amikor Imre Bence 10 másodperccel a vége előtt roboghatott végig a pályán és dobhatta be a győzelmet érő ziccert. Ehelyett a hidegzuhany. A 10 másodpercbe nem csak Bergerud védése fért bele, hanem egy gyorsindítás is, amiből a norvégok a dudaszó pillanatában megszerezték a győzelmet érő gólt. Fájt, de jó volt látni azt is, ahogy Ligetvári Patrik, a csapat egyik rangidőse, a fiatal szélső védelmére kel a meccs utáni nyilatkozatában, mondván, ez benne van a kézilabdában, lesz még hasonló helyzetekben Imre Bence és nagyon sokszor nem fog majd hibázni.

Mivel Egyiptomtól is kikapott a csapat, jön is a jó öreg matekezés, hiszen még van némi esélyük a továbbjutásra az egykoron Udvarhelyen is kézilabdázó Sipos Adriánéknak, ehhez azonban korunk két legeredményesebb csapata, a dánok és a franciák ellen kell csodát mutatni.

A lányok sem engedtek a kanapén ülve végignézni a meccseiket. A világbajnok és hazai pályán játszó franciáktól elszenvedett vereség után két utolsó másodpercig kiélezett mérkőzéssel folytatták. Egy, a lefújás pillanatában bedobott góllal a mindössze 19 éves Simon Petra eldöntötte javunkra a meccset, a csapat megverte Brazíliát. Angolával nem bírtak, döntetlen lett a vége, de bármelyik csapatnak volt esélye a győzelemre a mérkőzés utolsó percében is. 

Az ő helyzetük biztatóbb a fiúkénál, hiszen a csoport utolsó továbbjutó helyén, a negyedik helyen állnak két mérkőzéssel a csoportkör vége előtt. Legnagyobb téttel bíró meccsük éppen ma, augusztus elsején lesz, itteni idő szerint 15 órától a csoportutolsó spanyolok ellen. Ha ezt megnyerik a tokiói olimpia előtt éppen Udvarhelyen edzőtáborózó Klujber Katrinék, és a brazilok kikapnak Hollandiától, biztos a magyar továbbjutás.

A lányok megérezhették, hogy mit jelent magyarnak lenni

Biztosra vehetjük a továbbjutást vízilabda válogatottjaink számára is, bár ott sem lehetünk teljes mértékben elragadtatva a látottaktól. Mindkét csapatunk kikapott valamelyik riválisától, a fiúk a spanyoloktól, az – egy udvarhelyi edzőtáborban szintén megfordult – lányok a hollandoktól szenvedtek vereséget, és mindkét csapat nyögvenyelős győzelmet aratott másik, kevésbé acélos ellenfele – a fiúk a franciák, a lányok Kanada – ellen. 

Ma, augusztus 1-jén 22 óra 5 perckor férfi együttesünk Japán ellen csobban medencébe, a lányok holnap ugyanebben az időpontban Kínával játszanak. Mindkét mérkőzés esetében mi vagyunk az esélyesek, de amennyire kiegyenlítődni látszik a vízilabdamezőny, semmire nem lehet mérget venni. Azért reménykedünk a csapataink sikereiben, de rajtuk kívül is

érdemes néhány sporteseményre különösebb figyelmet szánni.

A legnagyobb reményeket a magyar küldöttség a 200 méteres pillangóúszás döntőjéhez fűzheti, ahol érdekelt lesz a Léon Marchand és az egykoron Michael Phelps mellett is edzősködő Bob Bowman ifjú magyar tanítványa, Kós Hubert. Egy esetleges győzelemmel a magyar csapat első aranyát szerezné meg, ami nagyban megdobna minket az éremtáblázaton, amelynek jelenleg a 28. helyén állunk, többek között a 19. helyen álló Románia mögött.

A román küldöttség mindkét érmét – egy aranyat és egy bronzot – a mindössze 19 éves úszófenomén, David Popovici szerezte: 200-on aranyat, 100 gyorson bronzérmet szerzett. Bár utóbbi számnak is az esélyesei között tartották számon, mint az úszása után elárulta, felhőtlenül boldog a harmadik helyével. „Az egyik próbában a világ harmadik legjobbja vagyok” – fogalmazott, mielőtt intézett néhány szót a román sportvezetőkhöz, politikusokhoz is:

„Nyomást kell helyezni az emberekre, akik ezzel foglalkoznak az országban, mert egyszerű emberek érhetnek el hatalmas dolgokat, erre én vagyok a példa. Több van bennünk, minthogy 3 úszónk jusson ki az olimpiára. Olyan országok vannak, amelyek jóval kisebbek, mint a miénk és a duplája az olimpiai résztvevőik száma, mert fektetnek a sportba. Ez egy üzenet minden olyan politikusnak, aki foglalkozhatna ezzel.”

S mi lesz még?

Pénteken már egy magyar-dánra ébredhetünk, ha reggel 10-re húzzuk fel a vekkert, aztán 100 pillangón úszik délelőtt előfutamot, este remélhetőleg középdöntőt Milák és Kós Hubert, Szabó Szebasztián pedig döntőt, amennyiben ma, augusztus elsején sikerrel veszi az első két kört.

Kós Hubert csütörtökön nagyot alakíthat

Pénteken a férfi párbajtőr, szombaton a női kardcsapat lép pástra, mindkettő jó esélyekkel, továbbá a vitorlás Érdi Márián is érdemes rajta tartanunk a fél szemünket a szakértők szerint.

Augusztus elsején a sportok királynője, az atlétika versenyek is elkezdődnek a női és férfi 20 kilométeres gyaloglással, szombaton pedig már a hölgyek 100 méteres döntőjét rendezik. Itt Takács Boglárkának szoríthatunk, hogy minél messzebbre jusson. Atlétikában a hétvégén mér éremesélyeink is lehetnek, vasárnap este rendezik a férfi kalapácsvetők versenyét, amelyben Halász Bencét is egyértelmű éremesélyesnek jelenti a sportsajtó, és akár szombaton Valter Attila, vasárnap Vas Kata Blanka is okozhat kellemes meglepetést az országúti kerékpárosok mezőnyversenyében.

A tornászaink is érdekeltek lehetnek az egész hétvégén át tartó, szerenkénti döntőkben, ahol én külön kíváncsi vagyok az összetett döntős Mészáros Krisztofer teljesítményére, miután Székely Zója a selejtezőben kiesett. Ő az olimpiai megnyitó utáni napon tudta meg, hogy utazhat Párizsba, miután Kovács Zsófia az olimpia első hivatalos délelőttjén megsérült edzésen.

Hogy minden magyar aranyért szurkolhass, itt egy kis segítség, a Nemzeti Sport napi bontásban elérhető programja, külön kiemelve a magyar érdekeltségeket. Hajrá!