Fotók: GÁL ELŐD
Ezekkel a lányokkal nehéz lenne most elhitetni, hogy itt lenne valami, ami nem működik tökéletesen, hiszen ők tökéletesen boldogok – erre gondolok, amikor csütörtökön belépek a Kováts Fényképészet ajtaján és látom a mindenre rácsodálkozó, mosolygó arcokat. A magyar női vízilabda válogatott tagjaiét.
Ilyen messze az otthontól ilyen szeretet fogad, ennél fontosabb nincs
Jó látni újra – vesz észre Gurisatti Gréta, a csapat egyik meghatározó figurája, akivel egy évvel korábban találkoztam először, amikor a tokiói olimpia után, és a hazai rendezésű világbajnokság előtt edzőtáborozott itt a Bíró Attila szövetségi kapitány által vezetett válogatott.
Az akkori kiruccanás elérte a célját, hiszen egészen a döntőig menetelt a válogatott, és végül az ezüstöt szerezték meg, miután nem sikerült két vállra fektetni a sportágat domináló amerikai válogatottat.
Bíró Attila nem csak Erdély-fan hírében áll, az is, ő szerette volna ugyancsak Erdélybe, idén még konkrétabban Székelyudvarhelyre hozni a társaságot. Ráadásul nem is újkeletű Erdély rajongó, a családjával gyermekkorában is sokat járt errefelé, de a játékos- majd edzői pályafutása során már nem adódott erre lehetőség, „Hálistennek most megadatott a szövetség támogatásával, hogy tavaly és idén is össze tudtam hozni ezeket a lélekemelő erdélyi túrákat” – fogalmaz. Mint elmondja,
most nem a vizes edzésekért vannak itt.
Előző alkalommal a csíkszeredai Csíki Csobbanóban volt edzésük, és most is szerepel a tervek között, de ő nem ragaszkodik foggal-körömmel hozzá, hogyha esetleg valami más izgalmas program írhatná felül, abból meg itt elég van, mondja.
„Ez most nem az edzésről szól. Nagyon hosszú szezon volt, múlt hétvégén a játékosok még bajnoki rájátszásokban játszottak. Arról nem is beszélve, hogy év közben a bajnokságban a játékosok között sérelmek alakulnak ki. Ez a tüskék, tövisek kihuzigálásáról, a lelkek kisimításáról szól. Van, akinek jó szezonja volt, van, akinek kevésbé, kisimítjuk ezeket és jövő héttől teljes lendülettel a fizikai munkáé a főszerep” – mondja, „a Margit-szigeten fognak eleget vízben edzeni”. „Még a panzió wellness részlegébe is ritkán mennek le, kevésbé szeretnének vizet látni, amit most tolerálok” – teszi hozzá nevetve az edző.
Ehelyett a lányok megtanulják hogyan készülnek a fényképek, hogyan színezik, retusálják őket, ezt leshetik meg nagyítóval, miközben Kováts Szidónia mesél nekik a Kováts fényképészetről, és a fényképészetről úgy egyáltalán. Látjátok, hol van megcsinosítva a hölgy? – teszteli őket, és a lányok át is mennek a teszten.
Bement száz kilósan, s a képen már csak hetven volt – viccelődik Magyar Alda, a csapat hálóőre, aki valósággal áradozik az ittlétükől, a szerdai napjukról, amikor egy elektromos biciklis túrán vettek részt, több megállóval.
„Az egyik megállónál például egy grillezés volt. Jött két séf a szállodából, ők sütöttek nekünk helyi különlegességeket. Én nem nagyon eszek ilyen húst, szóval abból nem ettem, de a többieknek nagyon ízlett. Miccs – mondjuk ki egyszerre. Megkóstoltam, de én csak a csirkét eszem meg – húzza el a száját. A hangulata annak, hogy ott várnak minket, megformálják a húst, és megsütjük, nagyon jó volt” – mesél. Egyik másik checkpointnál volt a medveles, egy harmadiknál meg négykerekű járművekkel szlalomozhattak le egy ereszkedőn. „Nagyon izgalmas volt, elsőre mindenki félt, fékezgetett, másodjára már mindenki száguldozott. Ilyent sem csináltam még korábban” – folytatja, és beavat az ezután következő programba. A fényképészet megtekintése után Máréfalvára mennek, ahol Rozi mama mutatja meg nekik, hogyan kell kenyeret sütni, majd este táncházban vesznek részt.
„Minden új nekünk. Ezeket otthon nem csinálnánk, és hogy együtt csinálhatjuk, az is nagyon pozitív. Nagyon jól összeállították a Birgéék (Bíró Attila szövetségi kapitány – szerk. megj.) a programot, mert az újaknak nyilván nagyon izgalmas, de nekünk is ugyanolyan izgalmas, akik már előző alkalommal is voltunk, ugyanolyan jól érezzük magunkat” – mondja. Szerinte az előző kiruccanás is nagyon sokat segített a csapatkohézió kialakításában, erre most még nagyobb szükség lesz, hiszen sok a változás a keretben, de Alda, nem kétli, hogy ez a sok különleges program összehozza majd őket.
„Nagyon feltölt az a vendégszeretet, ami a múltkor, és most is várt ránk itt, az hogy ilyen messze is így szeretnek minket. Amikor lent voltunk egy éve a sóbányában, találkoztam egy eladó hölggyel, aki a mai napig mindig ír smst, hogy mennyire szurkol, és hogy nagyon örül, hogy ott voltunk. Ha így tudnak ők is ezekre a pillanatokra emlékezni, ahogy mi is, az csak egy pozitív feltöldődés lehet” – vélekedik.
Mennyibe került egy családi fotózás? – faggatják közben az őket kalauzoló Kováts Szidóniát, „két-három kiló hús árában mérték” – kapnak választ, visszakérdésre már fogytán az idő, be kell állni a nagy csapatfotóra, ehhez igazgatják őket. „A nagyobbak hátra kellene, nem?” – hangzik el a kérdés. Én az osztályképeken is itt ültem – mondja az első sör közepén ülő Alda, akinek esze ágában sincs hátraállni. Kacagnak, aztán a kép kedvéért csak előveszik a komoly arcukat. Erre később majd nagy szükség lesz, hiszen
világversenyt szeretnének nyerni,
nem kerülgeti a forró kását edzőjük, amikor kérdezem. Noha tudja, annyira sűrű a nemzetközi élmezőny, hogy „bármikor lehetsz hatodik, de benne van az is, hogy meg tudod nyerni”. Bíró Attila szerint az olimpiai kijutás áll mindenek felett, és ezt a fukuokai világbajnokságon tudják kivívni, ha ott az első két csapat között végeznek, ecseteli amikor már a lányok kitágították tudásukat a fotográfiából, és szállingóznak ki a fényképészetből, hogy tovább induljanak Máréfalvára, ahol Róza mama a kenyérsütés rejtelmeibe vezeti be őket.
Az olimpiai kvalifikációra a vébé után lesz még két lehetőségük: Európa bajnokság januárban, februárban pedig még egy vébé, hiszen most besűrítették a programba a koronavírus miatt elmaradt 20-21-es világeseményeket.
„Lényeg a lényeg, hogy három lehetőségünk lesz kijutni az olimpiára. Korai lenne bármilyen olimpiai éremről beszélni, amíg a magyar válogatott nem kvalifikálta magát, tehát egyelőre mindenképp ez a cél. Gyakorlatilag világbajnoki vagy Európa-bajnoki döntővel lehet kijutni. Biztos vagyok benne, hogy ez a csapat képes rá. Hogy első, vagy másodikként kvalifikálod magad, az nyilván nem mindegy, hiszen nem mindegy, hogy az az érem milyen színű. Tavaly ez a csapat már a budapesti vébén megmutatta, hogy el tud jutni a világbajnoki döntőbe. Ebben a csapatban még van fejlődési lehetőség, és ha tudunk fejlődni tavalyhoz képest (másodikként végeztek – szerk. megj), az azt jelenti, hogy jó esélyünk lehet akár megnyerni is a vébét” – fejtegeti edzőjük.
Úgy gondolja, hogy a spanyol és az amerikai válogatott még „előttünk van, de közvetlenül utánuk ott a magyar, a holland és az olasz válogatott, akik közül bárki odaérhet”. Ő bízik a csapatában, és abban, hogy ez a hét egy kellő lökést ad számukra.
Az első apró lökés pálinka formájában érkezik már Máréfalván, és tehéntúrós lángossal nyomtatják le, miközben Róza mama sütés közben válaszolgat nekik az őt bombázó kérdésekre. Arra, hogy hogyan készül a tészta, mennyi ideig sül a kenyér, milyen gyakran sütnek stb. Közben készülnek a videók, képek, látszik, hogy a csapattagok teljesen átszellemültek és most nem az összes nemzeti női vízilabda együttes mumusa, az amerikai válogatott jár a fejükben, akiket egyébként az utóbbi évek nagy világeseményein éppen a magyar csapatnak sikerült megverni.
„A tokiói olimpia után ők is néhány helyen fiatalítottak, pár klasszis nem játszik, vagy nem olyan szinten, mint addig. Tény, hogy ezelőtt is csak mi tudtuk őket megverni. Tokióban a csoportkörben vertük meg az évtizedek óta mindent nyerő amerikai válogatottat. Mi törtük meg a regnálásukat. Azóta sem sikerült komoly világversenyen megverni őket másnak. Most a selejtezőn egy-egy csapat elkapta őket, de valljuk be, nem volt ott közel sem komplett az amerikai csapat, pláne, hogy nekik egy tengerentúli utazás után nehezebb is volt áprilisban olyan állapotba kerülni, ami egy veretlen világkupa-selejtezőt hozott volna. Ha nem is veretlenül, de így is megnyerték a selejtezőt. Nagy sanszuk van a világkupa döntőre hazai pályán, Long Beachen június végén. De mi nem a világkupa-döntőre készülünk, nekünk az egy felkészülés lesz a vébére. Nekünk a világbajnokság a főesemény és mindent annak rendelünk alá” – mondja Bíró Attila. A magyar csapatnak az olimpiai csoportkörben sikerült megverni az Amerikai Egyesült Államokat, amely végül így is megnyerte az olimpiát.
Most már reméljük, hogy jó pillanatban fogjuk megverni őket. Mondjuk a döntőben. Szoríts – kacag Alda, mielőtt három óra környékén elkezdenének ebédhez készülődni, ami már igazán időszerű, hiszen hosszú nap van mögöttük és még hosszabb napok előttük. De arról még búcsúzásképpen biztosítom Aldát, hogy szorítani fogok értük, ahogy nagyon sok erdélyi sportszerető is.
A magyar női válogatott világbajnoki kerete:
Kapusok: Magyari Alda (UVSE), Neszmély Boglárka (FTC), Torma Luca (Győr)
Mezőnyjátékosok: Baksa Vanda (UVSE), Dömsödi Dalma (FTC), Faragó Kamilla (UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (FTC), Hajdú Kata (UVSE), Leimeter Dóra (FTC), Keszthelyi Rita (Mataro, spanyol), Mahieu Geraldine (Dunnaújváros), Máté Zsuzsanna (FTC), Parkes Rebecca (Eger), Pőcze Panna (FTC), Rybanska Natasa (UVSE), Szegedi Panni (UVSE), Szilágyi Dorottya (Eger), Tiba Panna (UVSE), Vályi Vanda (Padova, olasz)
