A szerző és GÁL ELŐD felvételei.
Zöld, KözTér Napok feliratos kapu fogadta az érkezőket, a járdát ugyanilyen matricák díszítették. Szeptember 22-én, péntek délután három órakor a Bethlen negyedi park ösvényei közt főleg az unokáikat sétáltató nagyszülők és néhány babakocsit taszigáló anyuka volt. A távollevők nem maradtak még le semmiről, hiszen a legtöbb helyszín, sátor berendezése még folyamatban volt, a hangosítást is akkor tették pontra.
Aki nem kisgyereket kísért, a park központjában lévő színpadként üzemelő szökőkút köré gyűlt Isztojka Máté felnőtt meséit hallgatni, aki gyermekkel volt, sorban állt az arcfestésnél, vagy piros ceruzát vadászott a tulipános kifestőhöz.
Én Columbónak képzelve magam próbáltam rájönni arra, hogy hol zajlik az RMDSZ lakossági fóruma.
A nyomozó szerepében
A közzétett programból arra következtettünk, hogy ez egy párbeszéd lesz, ahol a lakók megoszthatják meglátásaikat a párttagokkal, akár vita is kialakulhat, és így mi is megtudhatjak, mi foglalkoztatja a város lakóit.
Bár a helyszínen többször is elismételték, és az esemény programjában is 15 órai kezdés szerepelt, az RMDSZ udvarhelyi munkatársai padokat pakoltak még fél négykor. Aztán egy elcsípett beszélgetésből fejtettem meg a talányt: az emberek kellett megkeressék a párttagokat, ha javasolni, kérdezni szerettek volna valamit. A meghirdetett nyereményjátékban való részvételhez ki kellett tölteni egy rövid kérdőívet, amelyben a kitöltő neve és telefonszáma mellett el kellett mondani, hogy 1-től 5-ig terjedő skálán mennyire tetszik a rendezvény, illetve, hogy melyik az a probléma, amit a következő egy évben meg kellene oldani.
Fotó: GÁL ELŐD
Ezek szerint a fórumon nem veszünk részt, gondoltam és sodródtam a vasárnapi hangulatú péntek délutánban. Négy óra után sült hús illat kezdte betölteni a teret, a Leroy Dance tánccsoport egy csapatnyi kisgyereket tanított meg egy koreográfiára, amit a szülők, nagyszülők mosolyogva figyeltek és büszkén fényképeztek. Aztán a legkisebbeket a legidősebbek, a Caritas szépkorúi váltották különféle produkciókkal: mesével, tánccal, énekkel. A közönség meg is ünnepelte őket, még jobban mint előttük a kicsiket.
És velem mi lesz?
Voltaképpen jól szórakoztak a gyerekek, a szüleik és a nagyszüleik is, csak azok nem tudtak mit kezdeni magukkal, akik ezekbe a csoportokba nem tartoztak bele: a nagy gyerekek, a középsulisok, a fiatal felnőttek – a felsorolt generációkból nem is voltak túl sokan jelen a helyszínen a délután során. És az este során sem szaporodtak meg, a koncertek nem éppen az évszázad buliját kecsegtették számukra.
Az első fellépőt, a Jakab Csaba & Band-et nagyon kevesen ismerték, s bár jól zenéltek, a közönség egy része – legalább is körülöttem – alig bírta kivárni, hogy végre leszálljanak a színpadról, hogy Takács Nikolas vehesse át a helyüket.
Nikolas hozta is a tévében látottak alapján elvártakat, stúdió minőségben énekelt. Egy lelkes rajongó mellettem többször meg is kérdezte tőlem csillogó szemekkel, hogy „ugye, milyen jó?!” Egy néni még arra is megkért, hogy legyek szíves neki felvenni a telefonjával videóra egy dalt. Az egyetlen dolog ami elvett a koncertből, a zenekar hiánya volt, szokatlan élmény, hogy nem élő zene, hanem felvétel kísérte Nikolas énekét.
Olyan a Nélküled, mint a Gyere velem a Hargitára
A hangulat azonban még csak ezután hágott a tetőfokára, a közönség is nagyon megszaporodott, mire Tamás Gábor színpadra állt. Jobban mondva három Tamás Gábor: egy igazi és két életnagyságú banner.
A szerző felvétele.
Az idősebb korosztály – főleg – teljes ámulattal, tágra nyílt szemekkel, néha meghatottan figyelte a koncertet. Megpisszeni nem lehetett, mert a rajongók szikrákat szóró szemekkel küldtek el jó messzire, hogy ne zavarjuk a koncertélményt. Az ismertebb, mint A Dónáth úton nyílnak már az orgonák, az Ó, Erdély szép hazám és a Gyere velem a Hargitára című dalokat olyan átszellemülten énekelte a közönség, mint ahogy a Nélküledet szokás, ami nem mellesleg szintén elhangzott. A végén Tamás Gábor még a közönség közé is „leszállt”, az emberek pedig fotózták, filmezték őt, volt, aki könnyektől csillogó szemekkel.
De vajon két dal között miért mondta az előadó, hogy ő nem lép fel kampányrendezvényen és hogy ez sem az? Jelentsen bármit is a sok RMDSZ logó mindenhol. Beszélt Trianonról, a jelenlegi magyar kormányról, akik által úgy gondolja, újra összetartozik a magyar nép. Beszélt a fiatal éveiről és a kivándorlásról, az otthonáról és arról, hogy mennyire sértettnek érzi magát, amiért sosem kap felkérést a székelyudvarhelyi városnapokra. Utóbbiról interjúban is nyilatkozott, ez nemsokára szintén olvasható lesz portálunkon.
A szombat még lassabban és nyugodtabban indult.
Egész kevesen sétáltak a parkban. Az idős hölgyek a péntek este készült saját koncertfelvételeiket mutogatták a barátnőiknek. Folytatódott az előző nap elkezdett vércukor- és vérnyomásmérés, a „fórum”, a gyerek tevékenységek.
Egy órától lett végre olyan program, ami a fiatalokat is érdekelhette, ekkor kezdődött A 21. század gazdasági kihívásai: fenntartható gazdaság című panelbeszélgetés Dr. Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézetének szenior kutatója és Antal Lóránt szenátor között. Szép számmal ültek be érdeklődők, szó volt az európai, a romániai, illetve a magyarországi gazdaságról, ki és mennyire fenntartható, mi az álom és mi a realitás, mit tehet az egyén.
Újabb órák hosszat tartó gyerekeknek, szüleiknek és nagyszülőknek szóló programok után délután hat órától ugyancsak az MCC sátrában Benedek István, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézetének adjunktusa a Generációs médiahasználat a közösségi média korában címen tartott előadást arról, hogy mi változik a TikTok térnyerésével?
Az előadás – az egyetlen program, ami minden generációt bevonzott – után újabb másfél órás lézengés következett, egészen a Zanzibár koncertig, amire becsléseink szerint legalább annyian benéztek mint a péntek estére.
Azt nem lehet elvenni a szervezőktől
és az eseménytől, hogy jól sikerült időpontot – végig nagyon jó idő volt – és helyszínt választani. Hangulatos volt a környezet, minden viszonylag könnyen megtalálható. A közönség – családok és idősek – láthatóan élvezte is a szervezők által a Bethlen negyedieknek dedikált eseményt. Az egyéves születésnapi zsúrt egyébként egyfajta hálarendezvénynek is szánták, amiért a negyed befogadta az irodát. Ezt hangoztatták.
Ami viszont továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy mi miért nem férünk be a „minden korosztályba”, amelynek hirdették és ajánlották az eseményt.
Talán jövőre? Ha mégsem, már egy évvel közelebb leszünk a célcsoportjukhoz.
