Húsvétkor az a hír járta Kadicsfalvát, hogy valamire készülnek a helyiek a hétfői mise után. Nem is nagyon titkolták, a vízzel teli vedrek nyomban elárulták. S még a nap is előbújt néha cinkosan, de várniuk kellett a hervadó szálaknak.
Mert az első kör a gyerekeké volt, így is alig lehetett visszafogni őket. Még hivatalosan el se kezdődött a hajsza, máris minden bokor, minden fa alatt egy-egy kezecske, lábacska kutakodott serényen az elrejtett kincsekért.
A fiúk fel kellett kössék a gatyát, mert a lányoknak is szabad volt ám a pálya. Én kis kertész legény vagyok, hová lett a tojás, csajok? Ne búsulj, kicsi Boti, locsolásért jár egy csoki.
S mire meglettek mind a tojások, még egy meglepetés várt reájuk. Doboz ül a fűben, kié lesz a körben?
Egyszerű: akire rámutatok, az legyen a kiválasztott.
Nyuszi van a dobozban, nem zsákbamacska! Nyuszi, hopp, nyuszi, csüccs, innen el nem menekülsz.
Eljött az idő, előkerült a vödör, de ha a nap már nem búj elő, megteszi egy csepp az ág hegyiről. Ejsze a vírus el nem visz, jövő évig bírjuk ki!
