Belépéskor a baljósan néma galambok figyelmeztetni akarnak, hogy a benti kavalkád inkább ingerküszöb torna, mint esküvői inspirációk termőhelye, de én naivan belépek.
Rengeteg szín, hang és illat fogad. Szinte levegőt venni sem lehet anélkül, hogy valaki útjába ne állnál. Tökéletes ruhával, hajjal és sminkkel rendelkező emberek bírálják minden lépésem remélve, hogy az ő standjuknál kezdem a nézelődést.
A szemöldök adja a keretet az arcnak, az a legfontosabb. A menyasszony inkább jelenjen meg festetlen szempillával, mint szemöldökkel – tanítják nekem.
Kiderül, az esküvői viselet nem sokban különbözik a mindennapitól – van, aki márka nélkülivel is megelégszik, de van, akinek csak a Gucci jó.
Kalóriákkal nem, de tudással gazdagodom: az esküvőre választott édességek évszakfüggőek, télen a csoki és a pisztácia íz a nyerő, melegebb hónapokban például a passiógyümölcs.
Le kell dolgozni az el nem fogyasztott kalóriákat, úgyhogy lecsapok a lehetőségre, amikor meglátom a terem hátában a fitness trambulint. Kiderül, ők nőket edzenek, főleg anyákat, ezért elszomorodom, alkoholba próbálom fojtani bánatom.
Ha esküvőm lenne hamarosan, tudnám milyen italokat válasszak: a mojito, a gin tonic és az Aperol Spritz a legtrendibb mostanában, legalábbis a két fiatal szerint.
Ha már koktélok, akkor legyen Hawaii is – odalépek az utazási iroda standjához, és kiderítem: a járványügyi korlátozások végével a párok merészebben választanak úticélt a nászútra, az egzotikus helyszínek most a menők: Tenerife, Bali, Kanári-szigetek, Indonézia, emellett Egyiptom, ami az olcsóbbik alternatíva.
Ha a nászút egzotikus, akkor az esküvőben is lehet, hogy benne lennék. Megkérdezem, milyen parfüm illik egy vőlegényhez, hátha valaki egyből gyűrűt húzna, ha azt az illatot viselném. Lehet erősebb az illat, de ne legyen édeskés – jegyzetelem.
Az ember friss levegőért sem tud kimenni nyugodtan, hiszen ott is egy újabb inger éri: a bérelhető Merci pofátlankodik a bejárat előtt. Még szerencse, hogy sofőrrel bérelhető, hiszen amikor túl sok lesz a jóból, akkor annak is kell menekülési lehetőséget biztosítani, akinek nincsen jogosítványa.
Újra sokk ér, amikor bemerészkedem a terembe. Megtudom, egy rendezvényszervezőnek a legfurcsább élménye az volt, amikor egy lagzira be akartak vinni egy élő szamarat, hogy szerepjátékozzanak vele. Megfutamodom, hazáig meg sem állok.
