Székelyudvarhely városközpontjának egyik szembetűnő, és meghatározó eleme az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában lévő, Márton Áron tér 6 szám alatt álló saroképület. Az évekig kihasználatlan, lassan 130 éves épület jelenleg felújítás alatt áll. Utánajártunk, hogyan halad az építkezés, és mik a tervek a létesítménnyel.
Az elmúlt években többször volt tervben az épület felújítása – tudjuk meg Kántor Csabától, az Erdélyi Református Egyházkerület esperesétől. A polgármesteri hivatallal is volt egy szerződés, miszerint bérbe veszi a város, és öregotthont működtet benne, de ez meghiúsult, mivel a pályázni kívánt összeg nem fedezte volna a munkálatokat.
Ezután az Erdélyi Református Egyházkerület vette át, ez lassú folyamat volt, mert az ott lakóknak, és a tanács által szociális lakásokba helyezett családoknak is új otthont kellett találni.
Az esperes úrtól megtudjuk azt is, hogy a létesítményben a felújítás után a székelyudvarhelyi esperesi hivatal kap helyet levéltár részleggel, tanácsteremmel, irodákkal. Emellett az egyházi érdekeltségű LAM Alapítvány is visszaköltözik.
A város terveihez hasonlóan egy részleg öregotthon-előszobaként fog szolgálni, itt terveik szerint a még mozgásképes, de segítségre szoruló időseknek fognak lakrészt biztosítani, és az Erdélyi Református Egyházkerületnek a Diakónia Keresztyén Alapítványa fogja működtetni.
Igyekeztek megőrizni az épület homlokzatát eredeti formájában, az egyetlen eltérés az 1893-as tervekhez képest, hogy a fronton elhelyezkedő lépcsős bejáratot befalazták. Ennek oka az, hogy hiába kérték, ezeket a terveket ők már csak az engedélyek kibocsátása után kapták kézbe, állítja az esperes.
Az új ablakokat az eredetiek mintájára készítették, a belső tereket a célnak megfelelően átalakították, a tetőtér is beépítésre kerül, és lifttel könnyítik meg a közlekedést az emeletek közt. Az egyház a magyar állam támogatásával finanszírozza a felújítást.
A 19. század végén a Református Kollégium nyugdíjpénztára befektette a pénzét egy bérpalota építésébe, amelyet a vármegyei pénzügyi intézmény bérelt ki, emellett kihelyezett tanárok, kollégiumot szolgálók lakásai is helyet kaptak benne. A bevételből fenntartották az épületet, a megmaradt összeget a kollégium megsegítésére fordították. Gönczi Lajosnak, a református kollégium tudós professzorának igazgatása alatt épült.
Róth András Lajos történész megmutatta az eredeti, Kelemen György építőmester által 1893-ban készített tervrajzokat, melyeket a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár őriz.
Az épületről említést tesz Jaklovszky Dénes – Jaklovszky Alfonz Mihály, a Nagyapák könyve – Kalandozás az elmúlt században című könyvben, miszerint a rózsaparkra néző oldala egy tűzfal volt, előtte két üzlethelység állt, a Hann féle bolt, és a Gáspár féle edényüzlet. Ezeket városrendészeti okokból lebontották, és az épületet „kifordították”, a tűzfalban ablakokat nyitottak.
Bár ezt a felújítást nem ő tervezte, korábbi felújításai és tervei okán a teljes városközpont építészeti-kulturális vonatkozásait igyekszik átlátni Várday Zsolt építész, aki kérdésünkre elmondja, hogy ennek az épületnek két teljesen különböző arca van. A Városháza tér irányába néző falat később szabták át, mégis jobban sikerült, egy szép neoreneszánsz kompozíció. A Patkó fele néző homlokzat gazdagabbnak tűnik, ezen már keverednek a különböző építési stílusok, az eklektika képviselője, mint sok más központi épülete Udvarhelynek.
Az építmény másik érdekessége, hogy a kapubejárat alatt, – régen halksága, és alacsony piaci értéke miatt népszerű – fakockákkal van lerakva, nem kockakővel. Innen jött az ötlet, hogy a Református Kollégium utcára nyíló kapualját, ahhoz hasonlóan cserefa kockákkal rakják le.
Az elmúlt évtizedben az épületben bérlakások, különböző üzletek és irodák kaptak helyet, karbantartás híján az állapota rohamosan romlott. A teljeskörű felújítás után, várhatóan idén júniusban kezd el működni új rendeltetése szerint.
