Jó újra együtt!
Miután az első igazán meleg és száraz hétvégéken a saját szemeinkkel láthattuk, mily hirtelen elillant a vírusveszély az országban, különösen a tengerparton és a Prahova völgyén, mára szűk hazánkban is minden jel arra utal, hogy nincs is semmilyen járvány Romániában.
Ezzel a jó hírrel tudunk szolgálni, miután a hétvégén arra vetemedtünk, hogy az ország kedvenc sós tavában hűsöljünk. Nagy örömünkre szombaton délután 4 órakor nem is volt sor, mert már a fél ország bent volt, hogy kihasználja a háromórás délutáni fürdőzést. Az öröm mellett biztonságérzet töltött el minket, amint beléptünk a kapun, ahol csak egy maszkos portás emlékeztetett az elmúlt hónapok bezártságára. Szerencsére a hőmérőt se vette elő, de különben is szóltunk volna, hogy azonnal tegye el, mert tudjuk, hogy valójában a nanocsipet akarja belénk ültetni vagy aktiválni. Még jó, hogy nem kérdezte meg, van-e maszkunk, mert akkor biztos elküldtem volna valahová. Ki hallott ilyet: fürödni maszkban? Szerencsére bent sem zavart senki, se egy rendőr, se egy szanepides sehol. Még szép, magánterület, semmi közük!
Mondjuk volt egy vírushívő asszonyság, aki maszkosan mászkált, össze is néztünk a szucsávai szomszéddal, amikor próbált a kiterített törölközőink között átugrani, hogy elérje valahogy a tusolót. Jó, hogy nem húzott kesztyűt a talpára is! Nem elég, hogy idétlen, még a hangulatot is elrontja! Pedig olyan jó társaság alakult ki: ha egyedül maradnál, simán megkérheted a szomszédot, hogy kenje be a hátadat, vagy a tusolónál mossa már le, amíg vár a sorára. Így lehet ám új kapcsolatokat építeni! Jövőben mi megyünk hozzátok, Dorel, hallod-e?!
S ha már a parton ilyen jól elvagyunk, még szép, hogy a vízbe is mind együtt megyünk. Aki mer, az nyel. A szomszéd egy rutinos mozdulattal az orrjáratait is megtisztítja. Különben is azt mondják az orvosok, hogy egészséges sós vizzel gargalizálni, mi pedig azért jöttünk, hogy kúráljuk jól meg magunkat. Jó is ez a sós víz mindenre, na, itt még a vírus se élne meg! Ha létezne egyáltalán… Milyen aranyos a kisbaba, ahogy csorgatja bele a nyálát, nézzenek oda!
Már harmadjára csöngetnek. Kiszállás! Kár, pedig még csak most kezdtünk igazán összemelegedni. Azért megmutatjuk: jól kifütyöljük és búgatunk egy nagyot, hadd hallják az egész telepen, mennyien vagyunk. De igazából mindegy is, inkább megyünk, úgyis megéheztünk, irány a sétálóutca!
Fene a pofájukat ezeknek a politikusoknak, hogy zárva tartják a vendéglőket, de nem baj, a teraszon összetolunk két asztalt, s mi hárman családostul csak elférünk. Az kell, hogy ránk szóljon a kis pincércsaj, mert lőttek a borravalójának. Na azért mondom. Látod, szívem, még a rendőr se mond semmit. Ő is tudja, hogy kamu az egész, max Magyarba idén nem megyünk.
