Tavaly nyáron írtam egy anyagot ugyanezzel a címmel. Itt elérhető. Akkor az volt a téma, hogy Jakab Attila vadász-polgármester a nagy megmentőt játszva lelőtt egy ártatlan medvét, s aztán még ő állt az erdő felől. Ősszel, mikor találkoztunk, azzal vádolt, hogy össze-vissza beszélek, és hazudok, de amikor megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy a minisztériumba küldjem az ügyet, hogy ott tisztázzák, ki hazudik, akkor hirtelen elcsendesült és röviden válaszolta, hogy „nem”. Azóta csendben volt.

Eltelt egy év, és ismét megnőtt a mellénye. Elmesélem röviden az elmúlt két hét történéseit. Szeptember 9-én, hétfőn megkeresett valaki, hogy kellene írnom a homoródszentmártoni verekedésről.

Milyen verekedésről?

Kiderült, hogy a falunapon volt egy nagy verekedés. Pár szóban felvázolom, amit első nekifutásra hallottam, több forrásból. Egy előző konfliktus miatt valakik nekiestek valakinek a falunapon, aztán a verekedés hevében a biztonságiak befújtak gázspray-vel a sátor alá, ahol gyerekek is voltak, aztán a gyerekek szülei is dühükben bekapcsolódtak a verekedésbe, repültek a padok, a polgármesterekre is ráhajították az asztalt, a biztonságiak erősítést hívtak. A buli után éjjel a csendőrök költötték fel a verekedőket otthon és szedték ki őket a házból. Aztán csend lett. A rendőrségtől sem érkezett közlemény, hogy valami történt volna. Mintha valakik el akarnák tussolni az ügyet. A szentmártoni forrásaink megerősítették az eltussolás tényét.

Ez egy olyan téma, ami kecsegtető az újságírónak. Ha lemegyek, s készítek egy filmet erről az ügyről, ismét rekordot döntünk, és pár hétig a környék erről beszél. De ugyanakkor az egész megye egy éven keresztül a szentmártoniakon röhög. Egyik szentmártoni ismerősöm, akit megkérdeztem az ügy kapcsán, azt mondta, hogy habár ő nem volt érintett a verekedésben, szentmártoniként sajnálná, ha ez a téma kimenne a nagyvilágba, ráadásul néhány teljesen normális ember is szívna, ha a hatóságok a botrány kapcsán eljárnának az ügyben. Mivel nagyon kedves számomra ez az ismerősöm, és egyébként is dugig vagyok munkával, úgy döntöttem, hogy nem fogok foglalkozni a témával, hadd legyen egy jó napjuk a szentmártoniaknak. A kollégáim sem akartak különösen rácuppanni a témára.

Jó.

Még egy hét sem telik el, következő hétfőn felhívja egy kollégám Jakab Attila vadásztársulat-vezető polgármestert, hogy megkérdezze a városban sétáló medve ügyében. Azt mondja neki Jakab, hogy nem tud semmit a dologról, de egyébként sem nyilatkozik az uh.ro-nak, mert haragszik Ufóra, egy medvés cikk miatt. És kollégái sem fognak nyilatkozni.

Később egy másik kollégám felhívja azzal kapcsolatban, hogy vízgondok vannak a faluban, készülnek korlátozásokat bevezetni. Erre ő információk helyett elkezdi mondani, hogy nem nyilatkozik semmit, mert az uh-nál dolgozik Ufó. Sőt, azt is megtiltja, hogy az általa Facebook-ra kirakott nyilvános hirdetést információforrásnak tekintsük.

Kollégám felhívja az alpolgármestert, aki nyilatkozik, majd pár perc múlva visszaszól, könyörögve, hogy ne használja fel a nyilatkozatát, ha nem akarja őt bajba keverni. Kollégám egy nagyon jószívű csávó, megesik a szíve az alpolgármesteren, s meg sem említi az anyagban az alpolgármestert, vagy amit mondott.

Aztán egy tűz következett, és az önkéntes tűzoltók vezetője nem mert nyilatkozni kollégámnak a polgármester engedélye nélkül. Rettegés alatt az egész falu.

S akkor elgondolkodom.

Mi ennek a történetnek a tanulsága?

Az, hogy ha te nagyvonalú, nagylelkű vagy, akkor a másik játszik veled, eljátssza a keményet. Megtiltja, hogy a Facebookra feltett nyilvános bejegyzését információként használd. Mi? Úgy érzem, a polgármester picit el van szállva magától, ha azt hiszi, ő megtilthat bármit is bárkinek. Lassan oda kerülünk, hogy azt tiltja meg, hogy láss. Istennek hiszi magát? Hogy jön ahhoz egy ember, hogy megtiltsa egy másik embernek, hogy beszéljen? Mi van abban a faluban?

Itt azért azt is hozzáteszem, mert lehet, hogy olvasóink közül nem mindenki tudja, sőt, lehet, hogy maga a polgármester sem tudja, hogy törvény szerint egy polgármesternek kötelessége, hogy a közérdekű információkat kiadja a sajtónak, és nem csak a sajtónak. A Legea 544/2001 actualizată, közérdekű információigénylésre vonatkozó törvény nem opcionális, és nem képezheti sértődések és magánjellegű bosszúk tárgyát. Ezért a polgármester perelhető lenne. Persze, azon el lehetne vitatkozni bíróságon, hogy a községben tapasztalható vízhiány és korlátozás az közérdekű-e vagy sem, de szerintem az.

Épp meséltem ezt a történetet valakinek, mikor a tőlünk két méterre álló, politikában jártas ismerősöm odajött, mert hallotta, hogy miről beszélünk, és csak annyit mondott: „Fiúk, még 30 év, amíg az ilyen polgármester típusú emberek kivesznek a politikából.”

Hát, én kétlem, hogy valaha is kivesznének. Mert ha a korondi vagy boldogfalvi polgármesterről mondta volna ezt, akkor azt mondom, hogy igaza van, azok az emberek egy világtörténelem óta polgármesterek, és ez a kommunizmusból átöröklött diktatórikus vonal ki kell, hogy haljon, másképp nem tűnik el. De Jakab Attilával más a helyzet, neki ez az első mandátuma polgármesterként. És mégis, az elmúlt négy évben a legtöbb panasz Homoródszentmártonból érkezett felém,

egyik községből sem kaptam annyi panaszt.

A felét sem tudtam végigjárni annak, ami onnan jött, és a panaszok mindenikében benne volt a polgármester vagy főszereplőként vagy cinkostársként.

Tehát egyáltalán nem üres a polgármester panaszkönyve, az én nyilvántartásom szerint annyi vaj van a fején, mint a környék összes többi polgármesterének együttvéve. És mégis, ahelyett, hogy meghúzza magát, inkább kiáll és veri a mellét, keménykedik, székelyesen mondva: kéri a pofot. Most nem lenne nagy művészet adni neki egy jó nagy szimbolikus pofont, csakhogy abból sajnos nem csak ő kapna, hanem a falu is. A falunak pedig nem sok bűne van, azon kívül persze, hogy egy ilyen embert választottak polgármesternek.

Hogy mi lehet a polgármester fejében, nem tudom. Csak azt tudom, hogy mi van egy sajtós fejében. És sajtósként azt kell mondanom, hogy ha polgármester lennék, és épp el akarnék tussolni egy tömegverekedést, ami a falunapomon történt, miközben vízgondok vannak a faluban, miközben nem voltam képes leaszfaltozni a faluban két aszfaltút közötti gödrös földutat, miközben a községből több falu népe haragszik rám, jogosan, ráadásul tudva azt, hogy jövőre választások lesznek, én nem kezdeném el szívatni a sajtót.

Zárom soraimat a tavalyi gondolattal, melyet egy Terrence Hill filmből vettem, és ajánlok továbbra is minden polgármesternek, saját szerszámját kezébe vevő tanácselnöknek, politikusoknak és helyi góréknak: „Aki nyakig ül a szarban, fogja be a száját!”