fotó: Octav Ganea | Inquam Photos
A most már lefújt elnökválasztások első fordulójának győztese, Călin Georgescu, szinte ismeretlenként robbant be a köztudatba. Eleve keveset lehetett tudni a hátteréről, de minél többet tudunk meg, annál jobban sokasodnak a kérdések és gyűl a csúsztatások és hazugságok listája. Cikkünkben annak fogunk utánajárni, hogy ki ő, és milyen hatása volt már eddig is az újratöltött politikai szerepvállalásának az ország gazdaságára.
Gyanús kapcsolatok
Példának okáért a rendszerellenesnek, de legalább rendszeren kívülről jövőnek tartott jelölt nem csak mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, hanem a Védelmi Minisztérium intézményében, az I. Károly Nemzetvédelmi Egyetemen is járt posztgraduális képzésre. Persze nem mezőgazdasági tanulmányokat folytatva. Ez miért érdekes? Nos, amellett, hogy a politikusaink felének a CV-jében szerepel az intézmény, a titkosszolgálatok emberei is előszeretettel látogatják. A rendszer elitképzőjéből elég nehéz lehet úgy kijönni, hogy az embernek semmihez ne legyen semmi köze. Még akkor is, ha eltekintünk attól, hogy 1997-1998 között a környezetvédelmi minisztériumban tanácsadó és főtitkár volt, ez ugyanis mégis kötődik az eredeti szakmájához.
És valóban szimpatizálnak is vele titkosszolgálati szereplők, mint Bogdan Vacusta volt katonai hírszerzőtiszt, a Georgescut támogató Pământul Strămoșesc Egyesület (Őseink Földje Egyesület – szerk. megj.) egyik alapítója. Ki lehet találni, hogy mit gondol ez a szervezet a magyarokról. Nem véletlenszerű az ilyen figurák megjelenése a jelölt körül, a Rise Project feltárása szerint Georgescu körül hemzsegnek az ilyen jellegű volt tisztek és katonák, erőteljes román nacionalista meggyőződésekkel.
Nem minden megbízható a CV-éjében sem: Georgescu, saját CV-je szerint, 2011-2013 és 2015-2016 között az ENSZ-nek is dolgozott, utóbbi időben Genfben mint az ENSZ főigazgatójának különleges tanácsadója. Ez utóbbit viszont maga az ENSZ cáfolja, nemcsak nem volt tanácsadó, de az ENSZ genfi irodájában sem volt soha alkalmazott. 2010-2012 között (és nem 2011-2013 között) valóban dolgozott jelentéstevőként, de ez nem jár azzal, hogy az ENSZ alkalmazná, hanem külső szakértőként járul hozzá projektekhez, illetve nem fizetett pozícióban.
Dolgozott viszont pár hónapot a Külügyminisztériumban 2004-2005 között, amikor Mircea Geoană volt a miniszter, akiről utólag szintén kiderült, hogy rendelkezik gyanús orosz kapcsolatokkal. És amúgy sem vesznek fel a külügyminisztériumba mindenféle ismeretlen jöttmentet. Legalábbis számukra ismeretlent nem.
Traian Băsescu volt elnök úgy emlékszik vissza rá a 2010-es találkozásuk alapján, mint egy iskolázott sarlatánra, akit a rendszer épített fel. Ekkor két „úriember” kérte meg Băsescut, hogy személyesen fogadja és döntsön arról, esetleg miniszterelnöknek alkalmas lehet-e a Boc helyett.
Utólag ki lehet találni, mit gondolhatott az alkalmasságról, félórát tartott az interjú. Persze Băsescu sem a legmegbízhatóbb forrás, neki is sok van a hátterében – de talán annál inkább felismeri a jeleket.
Jól ment neki Ausztriában
Nem sokkal később, 2011-ben Ausztriában találjuk, ugyanis az osztrák Kleine Zeitung is utánanézett a jelöltnek. 2011-2021 között Ausztriában lakott, az alsó-ausztriai badeni járásban.
Hogy itt miből élt, mit csinált, az kérdéses, főleg, hogy félmillió euróra úgy vett ingatlant, hogy még kölcsönre sem volt hozzá szüksége. A Római Klub egy alágában egyes források szerint folytatott valamiféle tevékenységet ugyan, de ha így is lenne, ez egy egy non-profit szervezet, nem az a hely, ahonnan fél millió eurót szerez rövid idő alatt az ember. Munkahelye a dokumentumok szerint nem volt, diplomataként pedig nem volt akkreditálva, tehát ez sem válasz.
Viszont utólag ugyancsak ellentmondásos, hogy egy nemzetközi szervezetben globalista témákkal foglalkozott, tekintve, hogy a Római Klub fenntarthatósággal, és hasonló nemzetközi és ma inkább balosként felfogott témákkal foglalkozik. Bár jegyezzük meg, történelmileg a jobboldal szívéhez közel állt sokáig a környezetvédelem, fenntarthatóság és más karakterek is vándorolnak balról, környezetvédelmi háttérből szélsőjobbra, legismertebb karakterként az amerikai Robert F. Kennedy Jr.
A Római Klubnak erről az alszervezetéről, melynek valószínűleg nincs hivatalos kapcsolata a klubbal, többen azt mondták, hogy a „kékszemű fiúk” alapították, amely egy szép fedőnév a volt Securitate-alkalmazottakra. Itt vált rövid időre elnökké Georgescu, és egyébként a Római Klubbal való asszociáció miatt ő maga is a jobb szél szemében akkor még az új világrend egyik alakja volt. Most meg ő lenne a konzervatív védőszent?
Az őt tanácsadóként felvevő Geoană is mélyen nyugatbarátként emlékszik rá, ami az egyik oka volt annak, hogy felvette. Ő úgy jellemzi a jelöltet, hogy nem tudja, mi történhetett, de amit most lát, az ellentéte annak az embernek, akit annakidején felvett.
A háború kapcsán
nem csak arról beszélt, hogy beszüntetné az Ukrajnának nyújtott segítséget, de, furamód, az első reakciója a háborúval kapcsolatos BBC-kérdés hallatán a visszakérdezés volt – mintha nem is létezne maga a háború.
Mondjuk, ha Magyarországon tenné, az még mindig jóval kevésbé lenne furcsa, mint Romániában, ahol Tulcea megyében rendszeresen van RO-Alert vészjelzés az eltévedő orosz drónok miatt. A konstancai kikötő pedig lényegében profitál abból, hogy az ukrán áruk elég nagy hányada, főleg a gabona, Konstancán keresztül kerül tengerre.
Hogy Putyint hazafinak tartja, az már nem is meglepő, annak ellenére, hogy Putyin százezreket küld halálba, és hogy háborúra halmozta fel azt a mérhetetlen mennyiségű pénzt, amit az olajból és gázból szereztek, ahelyett, hogy az orosz népre és az ország fejlesztésére fordította volna.
Azt állítja, hogy az EU-ban és a NATO-ban tartja mégis Romániát, de „minden meg lesz tárgyalva”. Hogy ez mit jelent, arra nem tér ki, bár a térségben tapasztaltak alapján ez jellemzően csak annyit szokott jelenteni, hogy kerékkötővé válik az ország, míg végül a támogatásokat veszélyezteti.
A Holdig szálló elméletei
Sok színes dolgot is állít, mintha csak össze akarta volna gyűjteni az összes összeesküvés-elméletet, ami létezik. A Holdra szállás tagadása már-már mainstream, unalmas.
Az egyiptomi piramisokról azt mondja, hogy nem arra használták őket, amiért építették. Hanem, mire? Megtartja magának, de legalább sokat sejtetően állítja. Az interjúvoló sugallatát, miszerint energiacentrumok lennének, megerősíti, de nem részletezi. Az, hogy az üdtítőkben nanocsipek lennének, már sokkal üdítőbb (elnézést) konspiráció, ilyeneket azért jóval ritkábban hallani. Ezek a nanocsipek pedig úgy szállnak belénk, mint egy laptopba. Bár úgy tűnik, ő ezt negatívumként állítja, nem pedig teljesítménynövelőként.
Hogy a vízben információ lenne, már hallottuk, de az újabb valamivel, hogy a molekuláris felépítését (H2O) is megkérdőjelezi. Az úgymond információtartalom miatt kifogásolja a műanyag csomagolást az ivóvíz kapcsán – bár akkor már igazán megkérdőjelezhetné azt is, hogy miért nem iszunk direkt a folyókból, miért erőszakoljuk meg klórral meg szűréssel. A császármetszést is ellenzi, mert úgymond elszakítja az isteni szálat.
Ezek után talán érthetőbb, hogy miért terjednek jobban a rövid, kiragadott videók róla, és miért nem annyira nyitott jelenleg arra, hogy túl nagy interjúkat vagy nyilvános megszólalásokat folytasson.
A befektetőket viszont nem szórakoztatják ezek a beszólások.
A Romániába vetett bizalom az utóbbi időben nem volt túl erős, a túlköltekezés és növekvő deficit miatt, de Georgescu a pandémia alatt tapasztalt alacsony szintekig tolta a bizalmat.
Hogy az euróhoz képest nem gyengült sokat a lej, az csak a BNR közbeavatkozásának köszönhető, ugyanis ilyenkor sokat költenek arra, hogy felvásároljanak lejt, hogy megmaradjon az értéke.
Akár 1,7 milliárd euróba is kerülhetett november végén Georgescu első fordulós győzelme az országnak. De ez még aprópénz lett volna, ha elnökké választása esetén az EU-tagságot nehezíti, vagy, ha az egyébként az elnök hatáskörén kívül eső furcsa programját próbálta volna megvalósítani, ami Cristian Păun, a bukaresti ASE egyetem közgazdaságtan professzorának jellemzése szerint egy globalista ötletekből összemásolt, anti-globalista programba írt anyag.
Az elképzelései ellentétesek az RMDSZ államot visszaszorító kampányának, Georgescu az államot mindenhova sokkal nagyobb erővel kényszerítené be. És bár vannak szocialista vagy akár kommunistoid, ahogy a professzor jellemzi, elemei, de a végén nem áll össze egy egésszé, és nem tűnik úgy, hogy lehetne értelmes eredménye.
Az államosítás ugyan egy vadkapitalista gazdaságban, ahol egyre csak nyílik a társadalmi olló, jól hangzik, de nem is olyan rég ért véget egy olyan korszak Romániában, amelyben minden államosítva volt, és még nem hevertük ki a „vívmányait”, többek közt a mélyszegénységet és a korrupciót.
Egy olyan, jelenleg fejlődésben lemaradt, nem tőkeerős ország, mint Románia, amúgy sem kevesebb, hanem több forrást kellene hogy bevonzzon a magántőkétől az EU-pénzekig. Eleve nem erőssége ez az országnak, de pont most, amikor a nyugdíjakat is nehezen fedezi az ország, még kevésbé tűnik kiváló ötletnek összerúgni a port a szövetségesekkel és államosításokba kezdeni. A választások újraszervezésével ez a probléma még nem múlt el, csak tavaszra tolódott.
Bár a gazdasági vetület az, ami az ország minden lakóját érinti, de
nekünk van még egy szempont, amely elég aggasztó.
Georgescu vasgárdistás kijelentései nem pusztán elméleti síkon léteznek. Mellé kell tenni, hogy egyre több részlet derül ki arról, hogy olyan emberekkel van körülvéve, mint Horațiu Potra. Potrát nyolcadikára virradóan fegyverekkel és 20 másik, ugyancsak felfegyverzett emberrel kapcsolták le, útban Bukarest felé. Nehéz elképzelni, hogy két pisztollyal, rengeteg szúró-vágó fegyverrel és pénzzel csak egy ártatlan kirándulásra indult.
És minden nap egyre több derül ki arról, hogy milyen zsoldos és bűnözői hálózat támogatta Georgescut.
Amúgy sem biztos, hogy ilyen elnökre van szükség, de, tekintve, hogy már az AUR elég erőszakos volt Úzvölgyében, talán nem kellene kideríteni, hogy egy zsoldosvezér és társasága miket tudnak kitalálni a magyar közösséggel szemben.
