Nemrég a Fortepanon kutakodtam egy expresszív és hangulatos kikép után, amikor véletlenül, vagy a macskaistenek sugallatára, rákattintottam arra a hashtagre az oldalon, hogy macska. És láss csodát, volt ott minden jó, egy igazi vizuális, archív kincsesládára bukkantam, amiben több száz fotó volt cicákról, kismacskákról, kandúrokról, mafkákról, cilákról, amit akarsz. Nem tudtam ellenállni – nem is akartam –, és végignéztem az összeset.
Minden kattintás, minden új kép tovább mélyítette a macskaszeretetemet, a szívmelengető fotók pedig élő bizonyítékként szolgáltak arra, hogy a valamire való emberek mindig is önkéntelen rajongással fordultak a macskafélék irányába, rajongásukat a huszadik század beköszöntével pedig egy új eszköz – a fényképezőgép – fizikai formában is megörökíthette immár. Egyszerre töltött el nosztalgiával és együttérzéssel a szemem előtt ad hoc kibontakozó fotósorozat: megannyi gyermek, nagyszülő, fiatal szerelmes, hölgy és úrfi pózol macskával, szeretgetik, emelgetik őket, vagy épp csak meglesik az állatokat macskadolgaik végzése közben. Pindur cicák, tekintélyes szőrmókok, falusi és városi kandúrok, figyelmes cicák, vadászó cicák, napozók, alvók, falatozók, cicák minden mennyiségben. Mindeközben csilliárdnyi élet, háború előtt, háború alatt, háború után, szerelmek, családok, gyerekek, összejövetelek. De a képeken ott vannak a szeszélyes macskák is, akik nemcsak tanúi és kísérői ezeknek az életeknek, hanem immár, a fotográfia elterjedésének köszönhetően, megörökített alanyai is a hétköznapoknak.
A macskák, tudvalévő, örök inspirációs forrásként követték végig az emberi kultúrát, a művészeteket, és teszik mind mai napig. A japán irodalom nyüzsög a macskaszereplőktől, egész regények léteznek macska-szemszögből írva, de a magyar irodalom kedvelt alakjai, Szabó Magda, Ottlik Géza, Polcz Alaine vagy Szabó T. Anna is köztudottan macskarajongók. Festmények millióin látni macskákat, egyre készülnek a tematikus összeállítások, könyvek, és persze ott van az internet, ami voltaképp a macskakontentre specializálódott, ebben teljesedett ki.
Látnivaló, macska-csodálnivaló felület van tehát bőven, de ezek a Fortepanos képek valahogy mégis közelebb állnak hozzánk lélekben: ezek magyar macskák, vagy legalábbis kelet-európaiak. Ma már ők nem léteznek, és talán már az emlékük sem, hiszen több generációnyi család ment el azóta. Mégis, ezek a fotográfiák egy pillanatig megőrzik annak a misztikus momentumnak az izgalmát, amikor egy macska épp elérhető, megfigyelhető, lencsevégre kapható lesz.
A sok kép közül most tizenötöt válogattam, de ezen a linken mindenki megtekintheti az összes fényképet, egy finom tea vagy kávé, és legjobb esetben egy álmos, puhán doromboló cicus társaságában.
Forrás: Fortepan / GGAABBOO
Rangidős macska Tóth Béla író, újságíró társaságában, 1902-ben. Ezzel a fényképpel indul a Fortepan-sorozat, ezzel a korántsem félszeg, fehér minioroszlánnal. Magabiztosan ül a bőrkanapén, feltehetően a termékeny író szerkesztőjeként dolgozik másodállásban. Főállásban megfélemlíti a valóságtól elrugaszkodott nyelvművelőket. Simogatásra alkalmas délután 16 és 18 óra között.
Forrás: Fortepan
Találd meg a macskát ezen az 1911-es képen! A lányoknak láthatóan fejlett esztétikai érzékük van, izgalmas reel-eket készítenének ma mellénymintákról, ruhaszabásról, stoppolási technikákról. De mit ér a szépség kényelem nélkül? Ezért van a cica alatt párna, így teljes az összkép, így halad a munka.
Forrás: Fortepan / Székely Márton
Kabalaállat, szolgálati macska, vagy háborús stratéga? Ezt a cicát és asszisztensét, a kutyát, 1921-ben kapták lencsevégre játékos kedvű katonák társaságában. Erdély ekkor már Románia része.
Fotó: Fortepan / Storymap.hu
Akármennyire pici legyen az a napsütötte sáv, sanszos, hogy a macskák épp ott fognak letelepedni, melegedni. Adja magát az életvezetési metafora, nem is írom le. Fénykép 1932-ből.
Forrás: Fortepan / Miklós Lajos
Ugrunk tíz évet az időben, és rögtön egy újabb háború kellős közepén találjuk magunkat. Hogy a néni miért takarta el az arcát, nem tudjuk, talán épp sírt, félt a kamerától, vagy szégyellte magát. A kismacska tekintetében viszont egyértelmű rémület tükröződik. Mondják, a háziállatok gyakran átveszik a gazda személyiségvonásait, hangulatát. Egy szempár és egy fél.
Forrás: Fortepan / Berkó Pál
Természetes és mesterséges egérfogó 1948-ból.
Forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr
Együttérzek ezzel a kislánnyal. Engem is a legváratlanabb pillanatokban szokott kizökkenteni egy előttem elhaladó macska. A komoly ügyek várhatnak, mint például ez a családi fotó a Balatonon, a macska viszont illékony. Ez az 1954-es kép ugyanakkor tanúsítja azt is, hogy a macskamánia zsenge korban kezdődik, zsigeri vonzalom, instant szerelem, és soha véget nem ér.
Forrás: Fortepan / N. Kósa Judit
A minőségellenőr (1960).
Forrás: Fortepan / Artfókusz
Ez a kép akár az első karantén ideje alatt is készülhetett volna, 2020-ban, amikor mindenki felfedezte a szobanövények jótékony hatását, a talpalatnyi terasz/kert áldását, és az emberi kapcsolatok létszükségletét. De valójában 1962-ben készült.
Forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr
Ez a macska az elvegyülés és az önkontroll nagymestere. Eszembe jut róla Bruce Lee mondása: Légy olyan, mint a víz: kemény és lágy, de tudni kell, mikor kemény és mikor lágy. Barát vagy ellenség? Védelmező vagy csirkefogó? Kiismerhetetlen és titokzatos. 1966-ot írunk.
Forrás: Fortepan / Drimbe József
1968, Magyarországra is elér a prágai tavasz szele. Ezt a kiscicát az anyja azonban még nem engedi tüntetni, van elég dolog a ház körül is, minek nekünk emberarcú szocializmus?!
Forrás: Fortepan / Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
Művészcica a IX. kerületben, a hetvenes évek derekán, Dési Huber Istvánné lakásán, az enyedi származású, néhai férje műveivel. Szerintünk kurátornak készül, mármint a macska.
Forrás: Fortepan / Péterffy István
A cipész macskája. Aki dolgozott macska mellett, tudja, hogy milyen elképesztő koncentrációs képességgel megáldott állatok. Kivéve, ha alszanak. Mert akkor viszont irtó nehéz melletük produktívnak lenni. Ez a fotó 1986-ban készült egy cipészműhelyben, a cila tekintete alapján vagy épp kritizálni akarja a mestert, vagy kíváncsian tanulja a szakmát, böcsületes inaslegényként. A kettejük közötti meghittség, bár negyven éves, átérezhető ma is.
Forrás: Fortepan / tm
Tessék, egy csíksomlyói cica, 1988-ban heverészik a Kegytemplom és a Nyereg közötti út mentén, ráadásul színesben! Érthető is: vonzotta a hely misztikuma, a fenyvesek hűvöse, a változás ígérete.
Forrás: Fortepan / Erdei Katalin
Végezetül pedig az új idők macskája, 1990-ben. Háttérben egy fiatal nő mosolyog, hogy megdőlt a rendszer. A falakon graffiti, a szabadság romos mámora. Hogy a macska miért kelt át a képen, azt már csak ő tudja.
