A születés, akárcsak a halál, minden ember közös élménye. Saját születésünkre nem emlékszünk, saját szülésünkre – ha volt benne részünk – annál inkább. Előbbit jó esetben, édesanyánk emlékfoszlányaiból rekonstruálhatjuk, utóbbit azok a nők, akik megélték, mostanában már egyre bátrabban mesélik el, akár a nyilvános térben. Bár a legtermészetesebb dolog és az élet alapfeltétele, a szülésélmény mind a mai napig tabutémának számít.
Ingerküszöbünking leggyakrabban azok a szüléstörténetek jutnak el, amelyek megrázóak, traumatikusak, vagy legrosszabb esetben fatálisak. A boldog, eksztatikus, maradandó lelki tartalékot biztosító szülésélmények mintha elvesztődnének a közösségi médiák kiélezett diskurzusra szakosodó párbeszédeiben.
A hónap alkotói, Csibi Boróka illusztrátor és vizuális művész és Iszlai Renáta énekes, dalszerző, klarinétművész, mindketten édesanyák is, és közös „gyermekük”, egy gazdag képanyaggal ellátott szüléstörténet könyv formájában most készül napvilágot látni. A kötet egyik legszembetűnőbb ismérve, hogy a háborítatlan szülésről szól, annak az élményét ragadja meg művészi eszközökkel, azaz az érzelmi összetettség és a fizikai fájdalom egyértelmű jelenlétén túl olyan szüléstörténetet mesél el, amely mind az anya, mind a baba számára pozitív élményként hatott. A kitolás szakaszába érkezett szerelemprojekt megszületése érdekében most az alkotók a közösséghez fordultak: a magánkiadás költségeit szeretnék fedezni a közösségi finanszírozással.
Iszlai Renáta és Csibi Boróka. A képek forrása: az alkotók személyes archívuma.
A Születésed története a háborítatlan szülés élményét ragadja meg képben és szövegben: Renáta impresszionisztikus szüléstörténetéhez Boróka vizuális világot álmodott, amelybe saját szülésélményét is belefestette. Amennyiben a közösségi bábáskodás sikerrel jár, a könyv idén megjelenik a Gutenberg Kiadónál. A könyv folyamatosan előrendelhető az erdélyi olvasók számára is, megjelenését támogatni július 25-ig lehet. A legelső itthoni könyvbeharangozó Marosvásárhelyen, június 26-án lesz az alkotók jelenlétében, ahol a könyvhöz kézzel készült festmények is megtekinthetők majd.
A könyvkampányban a háborítatlan szülés fogalmáról, az alkotói folyamatról és a művészi átalakulásról Csibi Borókával beszélgettünk, Iszlai Renáta a hónap végi zeneajánlóban mutatkozik be az olvasóknak.
„Milyen lehet az a szülés, ahol a kisbaba és az édesanya irányít, szükségtelen külső ráhatással nem avatkoznak bele a folyamatba, és így megmutathatja magát a születés misztikuma, valódi természete és lenyűgöző átalakító ereje? És milyen az, amikor ebben az élményben az ösztöneinkre hallgatva haladunk, és az ezt segítő finom támogatás jelzi, az utat magunk járjuk, de mégsem vagyunk egyedül.”
Részlet a könyv beharangozójából
Borókával, aki egy Pest vármegyei településen él családjával, online beszélgetünk. Gyerekeknek szóló munkáit régóta követem, színesek, kedvesek, játékosak: jómagam is két személyre szabott, kézzel festett kincsesládát rendeltem már tőle unokahúgaimnak. Precíz, ám mégis könnyed rajzai a gyermekkor rácsodálkozását ragadják meg, a felfedezés örömét, a végeérhetetlen kalandok tarka muzsikáját.
Ebben az új munkában, ami a készülő könyv vizuális anyagát képezi, Boróka saját bevallása szerint is szintet lépett: először festett felnőtteknek, és igen jól érezte magát a munkafolyamat alatt.
Csibi Boróka (1992, Marosvásárhely) Szabadúszó illusztrátor és vizuális művész. 2015-ben szerzett diplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció szakán (BA). 2014-ben Erasmus ösztöndíjjal fél évet a londoni Kingston University Illustration and Animation szakán tanult. 2016-ban megszületett első lánya, Viola, 2018-ban pedig a második, Lenke.
Munkáit bemutatta egyéni és csoportos kiállítások keretében Budapesten, Csíkszeredában, Dnyiproban, Bolognában, Londonban, Nanjingben, Pozsonyban és Szófiában. Leginkább manuálisan szeret dolgozni, az utóbbi években elkezdett faládákra festeni. Álma, hogy létrehozzon egy faládákat festő brandet és hogy silent book-okat (képkönyveket) illusztrálhasson.
„Számomra nagyon pozitív volt az egész folyamat, és a festés folyamata is. Onnan indítanám a szálat, amikor Reni (Iszlai Renáta – szerk. megj.) felkeresett, hogy készítsek képeket ehhez a könyvhöz. Lenke (Boróka második kislánya – szerk. megj.) akkor volt körülbelül egy éves, és pont azon gondolkodtam, hogy nekem a legtöbb munkám gyerekeknek szólt, hozzájuk kapcsolódik, és alkotóként kicsit benne is ragadtam ebben a kategóriában. Megfogalmazódott bennem, hogy szívesen készítenék egy olyan munkát, ami felnőtteknek szól, szeretnék például egy felnőtteknek szóló könyvet illusztrálni. Pár napra rá megkeresett Reni, hogy nézd, van ez az ötlet. Nagyon jó volt ez az egybeesés, örültem neki.”
A készülő kötet szöveges anyagát Iszlai Renáta írta, első fia, Samu születésélményét megragadva, ami egyben egy jól sikerült otthonszülés élménye volt. Renitől, bár zenészként, dalszerzőként és zenepedagógusként dolgozik, nem áll távol az írás, és ehhez a történethez a legmegfelelőbb művészi médiumnak bizonyult.
A figyelmes olvasó azonban tetten érheti Renáta írásában a szöveg belső ritmikáját, a zenei utalások sokaságát, és egyáltalán a líra szó zenei és költészeti konnotációinak egybefonódását. A szöveg nagyjából egy év alatt íródott, nagyobb szünetekkel, Samu egyéves születésnapjára elkészült a születéstörténet.
„Először az volt Reni célja, hogy kiírja magából a történetet, hogy amikor Samu felnő, majd tudja elővenni és elolvasni. Ez mindenképpen egy felnőtteknek szóló történet”, meséli Boróka. Renáta akkoriban blogot is vezetett, ahova feltette a szüléstörténetet is, amire számos pozitív visszajelzést kapott. Leginkább a történet közvetlensége, részletgazdagsága érintette meg az olvasókat.
„Általában az embernek nincs arra lehetősége, hogy a szülést ennyire részletesen végighallgassa. Hallunk történeteket, de ezek pár mondatban vannak összefoglalva: császár volt, ez volt, az volt, volt egy kis komplikáció, vagy nem volt. Ennyi. Reni többek között férfiaktól is kapott visszajelzést a blogon, hogy számukra is érdekes volt belelátni, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a folyamat. Azt is jelezték, hogy jó lenne, ha több emberhez eljutna a történet, és akkor jutott eszébe Reninek, hogy felkeres engem, mert régóta ismerjük egymást, és tudta, hogy én is hasonlóképpen szültem.”
Iszlai Renáta (1990, Marosvásárhely) alkotóművész. Zenei tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdte, majd a kolozsvári Konzervatóriumban folytatta és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetemen fejezte be, klasszikus klarinét előadóművészként, később tanárként is. A klasszikus zene mellett improvizálni kezdett, jelenleg énekesként, dalszerzőként, klarinétosként tevékenykedik a Bélaműhely, Reni és Boka, Lámpaláng, Larimar zenekarokban. Terápiás és pedagógiai művészeti programjai is vannak.
Szereti az önkifejezést széles spektrumon megélni, így a mozgás és írás, a festés, a lakberendezés és a fényképészet is az élete részét képezik. Háromszoros Communitas alkotói ösztöndíjas, két kisfiú édesanyja.
Anélkül, hogy szpojlereznék, Renáta szövegéről elmondhatom, hogy igencsak érzékletes, intenzív, magával ragadó, lüktető és bátor. Egyszerre nyers és lírai, konkrét és áthallásos. Dramaturgiai íve a fogantatás pillanatától az újszülött megérintésééig terjed, a közös születés – a gyermek születésével egyben anya is születik – pillanatával zárul. Az önéletrajzi novella érzések, élmények, gondolatok mozaikjaiból áll össze, egy anya meséli el ebben fiának annak születéstörténetét. A történetet hallgató fiú már felnőtt, így nem kell köntörfalazni, de Renáta szövege nem explicitté, hanem – a megragadott élmény meghatározó volta miatt – épp metaforikussá válik a szókimondás felszabadító ereje által. Olvasni is erős, hát még megélni!
Ehhez a színes-szagos-hangzatos szöveghez hívta meg Renáta Borókát, hogy készítsen vizuális anyagot. „Az volt a kérése, hogy ne az ő történetét illusztráljam, hanem saját történetemet fessem meg, és ezáltal gyakorlatilag ebben a könyvben két történet találkozik, párhuzamosan haladva egymás mellett. Van egy csomó olyan pont, ahol összeérnek, mert sok közös pont van bennük, de valójában két külön történet.”
Mivel Boróka számára is friss volt még a saját szülésélménye, könnyen fel tudta idézni a kapcsolódó érzéseket, részleteket, pillanatokat. A képek különböző módon születtek: olykor nehéz volt teljesen elvonatkoztatni a szövegtől, máskor a kép és a szöveg párbeszédbe lépett, de van olyan kép is, amelyen Boróka saját szülésélményét festette meg. Összesen 38-40 egész oldalas kép lesz a száz oldalas könyvben. „Az elmúlt években ez volt az egyik legkedvesebb projektem”, meséli a vizuális művész. „Miközben készítettem ezeket a képeket, azt éreztem, hogy igazán önmagam tudok lenni, ki tudom magamból adni azt, ami bennem van, és olyan vizuális eszközöket tudok választani hozzá, amit más helyzetben nem.”
Ami Boróka festményeit illeti, összetett életképeket ragadnak ki a várandósság utolsó fejezetéből, a szülést megelőző közvetlen pillanatokból, illetve magáról a szülés folyamatáról. A képek színválasztása nyugtatja a szemet, az összhatás általában harmonikus, azonban a képek részletgazdagsága újabb és újabb felfedezéseknek enged teret. Elfér rajtuk mélység és magasság tónusa is.
Akárcsak a silent book-ot esetében, ezek a festmények is egy történetet mesélnek el, amelybe a néző-olvasó ugyanakkor teljes lényével belehelyezkedhet: megfejtheti a szereplők hangulatát, kitalálhatja beszélgetéseiket, érzéseiket, akár testi tapasztalataikat, gondolataikat. A képek, bár valóságosak, a szürreális tartomány fele mutatnak – a szülés mint módosult tudatállapot megragadásaként–, így a cipőkből növények sarjadnak, a magzatvíz és a szülési medence mélytengeri övezetté alakul, a test pedig funkcionális gépezetként darabjai hull, mielőtt új életnek adna formát.
A készülő kötet alapélménye a háborítatlan szülés, erről is faggattam Borókát. Mit értünk ezalatt? Hogy kell elképzelni? „A háborítatlan szülést leginkább az határozza meg, hogy az anya igényei köré épül, az anya maximálisan biztonságban tudja érezni magát, és hogy nincs háborgatva. A szülés nagyon érzékeny állapot, olyan dolgok is előjöhetnek közben, amire előtte nem is gondoltál volna. Lehet, hogy zavar az, ha valaki mászkál körülötted, vagy zavar a fény, a szagok. Ezeket a dolgokat ebben a háborítatlan vagy biztonságos közegben ki lehet mondani, eleve úgy lehet már alakítani, ahogy tudod és érzed, hogy neked ez majd jó lenne”, avatott be Boróka.
Hozzáteszi, hogy a könyvnek nem célja az otthonszülés népszerűsítse: jelenleg ez Romániában nem is törvényes, Magyarországon is csak feszes és szigorú keretek között engedélyezett. Boróka és Renáta esetében is az otthonszülés volt az elsődleges szülési terv, de ideális esetben a háborítatlan szülés a kórházban is megvalósulhat. Ez többek között azt is jelenti, hogy az anya olyan pozíciót választ a kitolásra, ami számára kényelmes, az orvos nem sietteti gátmetszéssel vagy császárral a folyamatot, de azt is jelentheti, hogy az életet adó nő annyira biztonságban érzi magát, hogy nyugodtan tudja kommunikálni igényeit és szükségleteit a szülést kísérő személyzet számára, és azok érdemben reagálnak ezekre.
„Hol kezdődhetett?
Talán ott, ahol én születtem? Vagy amikor évekkel ezelőtt kiszökött belőlem egy dejólenne? Vagy, amikor megláttam először lángoló apádat, és akkor még egyikünk sem tudta, de valami mégis tudta helyettünk?
Vagy ott, amikor szerelemben utazva egek oszlottak szét előttem? Az egyikből haraptam egy darabot, s mikor visszaérkeztem a testembe, az a darabka már te voltál.
Talán itt, igen, legalábbis most innen kezdem a történeted.
Érted mentem, jó messzire. Házat csináltam magamban neked, kipárnáztam szépen, abba beleültettelek. 9 hónapon át ott gyarapodtál, mocorogtál, komiszkodtál, hogy egyszer csak, egy szeptemberi napon újra elmenjek érted, és elhozzalak a levegős világba.
Hogy is volt? Elmesélem, gyere.”
Részlet a könyvből
A magánkiadás lehetősége előtt a két alkotó több évet töltött el a kiadók felkeresésével, a könyvről való tárgyalással. Közel negyven kiadónak írtak Erdélyben és Magyarországon, volt, akivel már szinte szerződést írtak alá.
„Általában az volt az indok, hogy a képek miatt költséges a könyv kiadása, de volt, aki az érzékeny téma miatt nem vállalta, vagy mert rétegkönyvnek tartotta. Az is érdekes megállapítás volt, hogy a felnőtteknek szóló könyv, amiben rengeteg a kép, Magyarországon – de szerintem Romániában sem – nem egy elterjedt műfaj. Felnőtteknek minek ennyi rajz? Ők nem nézegetnek képeket, minek kell ezt túlgondolni?”, mesél Boróka a kezdeti nehézségekről.
Az alkotók egy olyan könyvet képzeltek el, amit az ember néha le tud venni a polcról, ha eszébe jut, vagy éppen olyan a hangulata, és végig tudja lapozni, nézegetni tudja benne a képeket. Az is egy fontos szempont volt, hogy ez ne csak családos embereknek szóljon a könyv, hanem olyanoknak is, akiknek nem lehet gyereke, vagy akik nem akarnak gyereket, hiszen életkortól és családi állapottól függetlenül a születés mindannyiunknak közös emberi élménye. Boróka szerint a könyv idősebb emberekhez is szólhat, akiknek már nincs alkalma felfedni saját születésük történetét, azok számára pedig, akiknek traumatikus volt a szülés és a születés, a könyv akár feloldozó hatással is bírhat.
„Részben pozitív élményeket képzelek ehhez a könyvhöz, de vannak benne olyan részek is, amelyek kicsit nehezebbek, de abszolút hozzátartoznak a realitáshoz. Nem egy rózsaszín mázba burkolt világ ez, lehet olvasni benne nehézségekről és akadályokról is, amiket le kellett küzdeni”, részletezi a víziót Boróka.
Az alkotók másik célja a könyvvel, hogy beszélgetéseket indítson el, akár a családon belül, akár az olvasóban, önmagával. Ha valakinek erőteljesen negatív vagy traumatikus volt a szülésélménye, a könyv akár terápiás eszköz lehet a nehéz érzések – a düh, az irigység, a harag, a gyász – feldolgozására. Boróka hozzáteszi, hogy titkos vágya, hogy a könyv által egy kicsit nyitottabbá és érzékenyebbé váljon a piac felnőtteknek szóló, képcentrikus könyvek irányába is.
A könyvben – szövegszinten és a képi megjelenítésben is – hangsúlyosan jelen vannak az apák is. „Azért is volt egyértelmű, hogy ők bekerülnek a történetbe, mert mindkettőnk szülése otthon zajlott, háborítatlan körülmények közt, és bár vannak kivételek, a legtöbb esetben evidens, hogy az apa is aktívabban részt vesz a szülésben, mint amikor a kórházba bemegy, ami egy passzívabb pozíciót jelent számára. Az otthonszülésnél az apa ugyanúgy viheti a meleg vizes borogatást (mint a dúla – szerk. megj.), támasztja és támogathatja az anyukát, a legkonkrétabb értelemben. Természetes volt, hogy az apák beleíródtak a könyvbe, mert ha nem kerültek volna bele, olyan lett volna, mintha hiányozna egy elem vagy egy szál, annyira részük volt az egészben”, fejti ki Boróka.
Kérdésemre, hogy lelki szemei előtt milyennek képzeli el a pillanatot, amikor a körülményes folyamat után először kezébe veheti a könyvet, Boróka azt mondja, hogy biztosan meg fog hatódni, és boldog lesz. Útközben mindkettejük életében sok változás ment végbe, sok ponton el lehetett volna engedni a könyvet, de a közösségi gyűjtés lehetősége most új reményt adott a szerelemprojektnek.
Amennyiben elkészül, a kötet egy vizuálisan gazdag, egyedi stílusban megfogalmazott szüléstörténetet fog nyújtani az olvasóknak, origót jelentve személyes, érzelemmel teli, mély beszélgetéseknek. Generációk között hidat képező, sokféle szülésélményt egy fedő alá hozó könyvről van szó, amit érdemes lesz időnként újra elővenni. Akár bővül, akár fogyatkozik a család.
