fotó: Máté Emőke
Ha függőségekre gondolunk, először az alkohol, a drogok és a dohányzás jut eszünkbe. Legfőképpen olyan szerek, amelyek használata a felnőtt emberekre jellemző, kevésbé gondolunk arra, hogy gyereket is érinthetnek hasonló veszélyek. A gyermekkori függőségekről, kialakulásukról, megelőzésükről, Zöldi Emese klinikai szakpszichológus tartott előadást a Szentegyházi Napokon.
Elmondta: kétféle függőséget különböztethetünk meg, a kémiai és viselkedési függőséget.
A kémiai függőségeket
könnyebb kategorizálni, ide tartoznak a különböző legális és illegális drogok. Mindezek, de leginkább az alkohol, nagyon elterjedtek társadalmunkban. Zöldi Emese a csíkszeredai pszichiátrián dolgozik, ahol az osztály közel hatvan százalékát alkoholisták foglalják el.
Mivel kulturálisan elfogadott, az alkohol sokkal közvetlenebb veszélyt jelent, mint az illegális drogok. Pedig az alkoholfogyasztás következtében egy idő után nem csupán az agysejtek pusztulnak el, a frontális lebeny is eltűnik. Ez agresszivitást, lobbanékonyságot, demenciát eredményez, bejön az impulzus-kontroll hiánya, amiket már észlel a külvilág is.
A viselkedési függőségek
kapcsolódhatnak a táplálkozáshoz, szexualitáshoz, munkához, játékhoz. A szakértő ide sorolta az egészséges életmód és a sport túlzásba vitelét is, amelyek a szakirodalom szerint még nem számítanak függőségnek, de egyre gyakrabban diagnosztizálnak ezekkel embereket. A játékfüggőséget elsősorban a szerencsejátékhoz fűzik, ami anyagilag tönkreteheti, veszélyezteti az adott személynek a saját- és a családja társadalmi helyzetét is. De ezekre a „szokásokra” is vonatkozik az, hogy amíg az adott személy kordában tudja tartani addig nem nevezhetők függőségnek.
fotó: Máté Emőke
A függőségre való hajlamot átörökítjük, de nem feltétlenül úgy jelenik meg a gyermekeink életében, mint a miénkben. A nevelésnek is szerepe van benne, esetleg az alapvető természete teszi kiszolgáltatottá. Nem utolsó sorban pedig, a külvilág is tud ilyen hatással lenni a fiatalok életére.
Mitől lehet függő a gyerekem?
A függőségek közül talán a legaktuálisabb, amely már kicsi korban is ki tud alakulni, az a képernyőfüggőség. Beletartozhat ebbe a telefon, televízió, tablet, laptop, bármi, amin a gyermek valamiféle tartalmat fogyaszt vagy játszik. A színes, esztétikus képek, hangok lekötik a gyerkőcöt, csendben van, nem unatkozik, nem hisztizik például evés közben. A rajzfilmek később rávezetik a gyereket a videójátékokra, amivel tulajdonképpen semmi baj sincs, ahogyan a tévézéssel, telefonhasználattal sem, hogyha vannak határok, és a gyermek nem reggeltől estig csak ezzel köti le magát.
A másik egész fiatalkori függőség, ami idővel szintén átalakulhat veszélyesebb formába, az az ételfüggőség. Ide tartoznak az édességek, valamint az ízfokozók, amiket nem csupán az édességek, hanem az előregyártott, gyerekeknek való készételek is tartalmazhatnak. Évek múltán is emlékezhet ezekre az ízekre a gyermek, és kéri, amikor meglátja a boltban a polcon.
Az erős függőségek mindig valaminek a pótlására alakulnak ki. Többnyire csalódottságot, keserűséget vagy bármilyen más negatív érzést alkohollal enyhítünk, a nők gyakrabban édességgel, csokoládéval, süteménnyel. Pótoljuk a dopamnit, pótoljuk a szeretetet.
A fent leírtak a kisebb gyerekeket érintik, a legtöbb veszélynek azonban a kamaszkorúak vannak kitéve. Nem csupán a saját testük, érzéseik változnak, a külvilág is ebben a korban állít eléjük akadályokat. Kisérettségi vizsga, új környezet (adott esetben bentlakás), érettségi. Ugyanekkor új közösségekbe, csoportokba akarnak beletartozni, ami gyakran vezethet különböző függőségekhez, amennyiben olyan csoportba kerül, ahol alkoholt fogyasztanak, dohányoznak stb., úgy érezheti, hogy ő kimarad valamiből, ha nem veszi fel a csoport szokásait és adott esetben nem megy el velük inni, cigizni.
A serdülőknél is jelen vannak a képernyőfüggőségek: telefon, sorozat, videójáték. Szolgálhatnak ezek unaloműzésként, de jelenthetnek egyfajta elvonulást a virtuális és az illúziók világába, kiszakadást a hétköznapokból. A szülőknél ez egy elfogadott addikció, mert nem igazán látni a hatását, nem kerül különösebben sok pénzbe, a gyerek is jól tudja palástolni, így csak akkor kapnak észhez, amikor már az ezekkel eltöltött idő más, fontosabb dolgok, akár az egészség vagy a tanulás rovására mennek. Zöldi Emese találkozott olyan videojáték-függő fiúval, aki reggel elment iskolába, és amikor a szülei elmentek otthonról, haza lógott játszani. És, délután ismét elhagyta a házat, hogy azt higgyék a szülők, az iskolából jön. Akkor tűnt csak fel a simlisség, amikor már több száz órányi hiányzása felgyűlt és el akarták tanácsolni az iskolából.
Ebben a korban is előfordulnak az ételfüggőségek, étkezési zavarok. Ez utóbbi két formája a bulimia és az anorexia, amelyek főleg a lányokra nézve jelentenek veszélyt. Az evés is hirtelen örömet okoz, akár a drogok. A bulimiával küzdő is általában addig eszik ameddig csak bír, hogy utána könnyebb legyen meghánytatnia magát, de amíg eszik, boldog. Utána jön az önvád és a kényszeres viselkedések.
A keményebb függőségek felé az első lépcsőfok a dohányzás.
A legtöbb fiatal 14-15 évesen, kilencedik osztályban új környezetbe csöppenve kezd el cigizni, mivel így akar beilleszkedni. Ehhez hasonló az alkoholhoz fűződő viszonyuk is, a serdülők általában egymást vonzzák ezekbe a körökbe. Ebben a korban a fiatalok gyakran látják mumusnak a külvilágot, a saját szüleiket is beleértve, bennük van a meg nem értettség érzése, hogy mindenki ellenük van. Ezek az gondolatok lehetnek teljesen validak is, valóban élhetnek nehéz körülmények közt, érheti őket abúzus a családjukban, de teljesen egészséges családi hátterű fiatalokban is vannak ilyen érzések. Az ebből fakadó önsajnálat tereli bizonyos rítusok felé őket, mint a dohányzás, a túlzott energiaital-fogyasztás vagy a tudatmódosító szerek használata.
A harmadik fokozata a fiatalkori kémiai függőségeknek a droghasználat: hozzányúlhat a társaság miatt, de kereshet vigaszt benne, vagy a szorongásait szeretné oldani, megbirkózni valamivel általa. Zöldi Emese egy amerikai tanulmányról beszélt röviden, ami szerint, amikor nagyon-nagyon boldogok vagyunk, mondjuk szerelmesek, akkor a dopamin szintünk körülbelül kétszázig megy fel. Az első ecstasy bevétele után ez a szám ezerre ugrik. Nincs olyan, amivel ezt utol lehet érni.
Milyen jelek alapján veheti észre a szülő, hogy baj van?
Fontos, hogy a szülő ismerje a saját gyerekét, odafigyeljen rá. A serdülőkor változásokkal jár, de vannak amelyek azt jelzik, hogy valami történik a gyermek életében. Tartósan módosulhat a gyermek viselkedése, csendesebb lesz, többször elvonul, rendetlenebb, ugyanazt a ruhát akarja felvenni még koszosan is, elhanyagolja magát, esetleg többet alszik, vagy épphogy kevesebbet. Főleg lányoknál, de fiúknál is módosul az énkép, azt mondják, hogy nem elég szépek, csinosak, nem felelnek meg másoknak, ezért változik az öltözködési stílusuk. Ez is valamilyen csoportba való beilleszkedésről szólhat.
fotó: Máté Emőke
A gyermek lehet depressziós is, bár ezt sok szülő nem akarja bevallani magának. Ilyenkor megváltozik az alvásigénye, tartósan rossz a hangulata, ingerlékeny, de érhetik akár pánikrohamok is. A szorongás miatt esetleg többet járnak vécére, rágják a körmüket, tépkedik a bőrüket.
De mi vezethet ide?
Kicsi gyerekek estében a függőségeket a szülő teremti. Kialakulásukat okozhatja az odafigyelés, az együtt eltöltött hasznos idő, a törődő szeretet hiánya. A szülőnek meg kell tanulnia jól szeretni a gyerekét, ölelni, babusgatni, odafigyelni rá, beszélgetni vele.
Ami szintén a szülőn múlik, hogy „belenevelje” a gyerekbe a megbirkózás képességét. Megtanítsa neki kezelni a kudarcélményeket, határokat szabjon. Hagyni kell a gyereket unatkozni, hogy fejlődjön a kreativitása, problémamegoldó képessége, saját maga tudja kitölteni az idejét, ne függjön különböző dolgoktól – tanácsolja a pszichológus.
Fontos az is, hogy a gyerek tudja, fordulhat a szüleihez akkor is, ha már baj van, nyíltan beszélhet velük. Keresni fogja a helyét a fiatal, és ki fog próbálni dolgokat, de nem mindegy hogy mi az, amit ki próbál és, hogy milyen környezetben teszi ezt meg. Előfordulhat, hogy dohányozni fog, hogy inni fog, talán meg is részegedik, de sokkal jobb, ha erről tud a szülő.
Mit tegyek, ha már bekövetkezett a baj?
„Nagyon jó, ha a szülők a gyerek barátait elfogadják, tehát jöhetnek hozzá és kapcsolatot tart velük”, mert ebben az esetben meg lehet őket kérdezni, hogy ők mit látnak, mit vettek észre. A barátok befolyásolják a leghamarabb és legkönnyebben a fiatalokat.
A Szentegyházi Napokat július 15. és 17. között szervezte meg Szentegyháza város polgármesteri Hivatala. 2021-ben indítottak egy kezdeményezést, amelynek célja, hogy legyen egy pont a városnapokon, ahol különböző témájú előadásokat tudnak az érdeklődők meghallgatni. A Tematikus sátor adott helyett többek közt a Függőségek gyermekkorban című előadásnak is.
Mindenképp érdemes pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez fordulni. Itt fontos megjegyezni, hogy akármilyen jó is az az adott szakember, ha nem tudnak kapcsolódni, ha a gyereknek nem tetszik az az ember, akkor nem neki való. „Hogyha ügyesen követi a lépéseket és egymásra tudnak hangolódni, akkor sikerülhet megállni. Visszacsúszni bármikor lehet, de legalább sikerült megállni.”
„Ez a mi feladatunk, ahhoz, hogy ne legyen függő, hogy megelőzzük a függőségeket. Amikor már belelépett ebbe a mókuskerékbe, nehéz, nagyon-nagyon nehéz kilépni. Odafigyelni arra, hogy szeressük, ennyit kell tennünk” – fejezte be az előadást a szakember.
A cikk az uh.ro 2022-es nyári gyakornoki programjának keretében jelent meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának támogatásával.