Sok szó esik arról, hogy ki lesz a jelölt, és hogyan nyerheti meg a közelgő választásokat Székelyudvarhelyen, de sokkal kevesebb arról, hogy mit is kellene tenni ahhoz, hogy Udvarhely, és ezáltal Udvarhelyszék, tényleg egy „jobb hely” legyen.

Izgalmas gondolatok hangzanak el, „násztáncokról” ír a sajtó, röpködnek az összeesküvés-elméletek, és minden, ami egy választás környékén végül is normális. Csupán az nem látszik, hogy mi lesz, ha – a nyilvánvalóan alkalmatlan – városvezetés távozik.

Egy vitatható gondolattal kezdek:

Székelyudvarhelynek most inkább szüksége van egy „unalmas polgármesterre”, mint a folyamatos izgalomra, ami botrányokkal egyenlő. A választást megnyerni egy inkább politikai feladat, a várost vezetni – ebben a helyzetben – inkább egy menedzsment feladat. Jobb lenne talán, ha a folyamatos botrányok, DNA és egyéb cirkuszok helyett arról szólna már a közélet, hogy mi a koncepció, merre tartunk, mikor-milyen fejlesztés követi egymást.

A szerző politológus, vállalkozó, fejlesztési szakember

Hisz nem az a gond, hogy beszűkültek az utcák a felújítások miatt – hanem a probléma abban gyökerezik, hogy az első kapavágás nem történt meg a terelőút kapcsán. Amennyiben tudnánk, hogy elindul a terelőút építése, és belátható időn belül a várost kikerüli az áthaladó forgalom, akkor – ha okosan gondolkodunk – talán kevésbé zavarna a mostani kényelmetlenség, zúgolódnánk, de látnánk a fényt. Most a gödröket látjuk, és az ígéret annyi, hogy majd megszokjuk az új forgalomkoncepciót.

De arról sem esik szó, hogy a több ezer kiesett munkahely, ami az IKOS és a Norada készruhagyárak – hogy csak a legismertebbeket említsem – leépítésével eltűnt a városból és a környékéről mivel lesz pótolva? Lesz-e új befektető, aki legalább részben betömi a lyukakat?

Az sem látszik, hogy pár éven belül úszni lehetne az új székelyudvarhelyi uszodában: ebben a kampányban az alapkő letétele sem reális, nemhogy a szalag átvágása…

Sorolni lehetne mindazt, amit Székelyudvarhelyen már évekkel ezelőtt el kellett volna indítani, meg kellett volna valósítani, munkagépek kellene dübörögjenek, vagy legalább a pályázatok a forrásokat látnánk, hogy miből valósítjuk meg.

Négy éve negyvenezres városról szólt a vízió,

most meg inkább a közepes méretű falu fele tartunk, és nem Udvarhelyszék egységes fejlesztése fele, ahol a város a húzóerő. Nincs bajom a falvakkal, büszke vagyok rájuk, de nem ártana, ha Udvarhely egy pezsgő kisváros maradna, ismét azzá válna. Hisz van mire alapozni, a vállalkozások még mindig húznak, a kulturális életünk pörög, sok potenciál van, egy több mint százezres közösség, Udvarhelyszék, természetes központja kellene legyen a város. Minden adott.

Amennyiben bármit akarunk kezdeni a várossal, nem lesz könnyű a következő időszak. Külső szemlélőnek lehet unalmas is lesz, ami a választás után kell hogy történjen. Nem a botrányokról kell szóljon, hanem arról, hogy végre tudjuk merre tart a terelőút és kezdődik az építése, hogy szerveződik a közlekedés, amivel az új uszodába lehet behordani a környező településekről is a gyerekeket, és

maximum arról folyik majd a vita,

hogy a város melyik részén adjunk lehetőséget annak a befektetőnek, aki 100 vagy akár 300 új munkahelyet teremt, és nem mellesleg nem is szennyez, hisz egy tiszta, élhető városra és Udvarhelyszékre vágyunk. Vagy nem?

Talán így is lehetne.