Mugur Isărescu jegybankelnök már most aggódik a deficit és az infláció együttes hatása miatt. Valakinek ez fájni fog. Talán neked?
fotó: SOÓS Róbert
Költ a román állam, csak miből? 2018 óta nőttek a kiadások, a járvány – bár ez nem Románia-specifikus – csak tovább emelte a költségeket. Közben meg a bevételi oldallal sehogy sem boldogul, még azt sem tudja felvenni, ami a lába előtt hever. Beszélnünk kell arról, hogy:
- Egyre több pénzt szór szét az állam
- Nem képes a bevételeket növelni
- Sőt, azt sem gyűjti be, ami jár neki
- A hiányt hitelből oldja meg, de ez már most drága, és nem lesz olcsóbb
- Valamit muszáj lesz csinálni
Egyre nagyobb a költekezés
Csak hogy képet kapjunk a trendről, nézzük a Nemzeti Bank (BNR) márciusi adatait 2017-től. Azért március, mert 2024-re a cikk írásakor ez volt a legfrissebb adatpont. 2017-ben 93192 millió euró a teljes román adósság (ebben a privát is benne van), alig kicsivel több a 2016-os 92377 milliónál.
A számok tovább millió euróban vannak: 2018-ban 95 527, ‘19-ben 99814, utána 106222, 123626, 135338, 154723 és végül 2024-ben 177726 millió euró.
Azaz nyolc év alatt szinte duplázódott. Ezzel magasabbá vált, mint valaha, a román államadósság február végére elérte a GDP 52 százalékát is. Mondhatnánk, hogy másokhoz viszonyítva ez nem olyan rossz, a magyar adósság az idei első negyedévre például GDP arányosan 75,9 százalékon áll, és Románia a 60 százalékos küszöb alatt van.
A görögök 160, az olaszok 140 százalék körül járnak. A 60 százalékos küszöb helyett viszont a 3 százalékost értük el. A Bizottság elvárásai szerint a költségvetési hiány a GDP éves 3 százaléka alatt kellene legyen. Helyette idénre Románia esetében már 6,9 százalékra számít az Európai Bizottság, és 2025-re 7 százalékra. Tekintve, hogy idén kampányév van, kitalálhatjuk, hogy sikerül-e ennél alacsonyabb költekezést elérni idén vagy sem.
A három százalékot tekintve már korábban is sárosak voltunk. 2021-ben még a járványra lehetett fogni, ekkor mások is hasonló cipőben jártak, de 2017 és 2019 között már nem volt, amire fogni, csak a PSD kormány megnövekedett költéseire, de a járvány miatt akkor figyelmeztetéssel maradtunk.
Nem is lenne baj a költekezés,
ha közben tartaná a lépést az államháztartás bevétele. Akkor nem lenne akkora nagy a deficit. De nem tartja.
Nagyjából az ÁFA harmadát nem sikerül begyűjteni egy jó ideje, még úgy sem, hogy már évek óta téma, és időnként valamelyik fejes megígéri, hogy nademostaztán. Közben viszont még mindig nem sikerül lehajolni a lába előtt heverő pénzért, de legalább az áfacsalási kiskapuk is nyitva maradnak, további károkat okozva.
Az adózásból befolyt pénzek szintje mélyen az uniós alatt áll, míg az uniós átlag a GDP-hez viszonyítva 42 százalék körül mozog, addig a román a 27 százalék körüli küszöb körül mozog. Ez nem teljesen rossz, egy része abból származik, hogy bizonyos adók nálunk kisebbek, mint a gazdagabb országokban, meg több kategória van, amely mentesül. De a probléma nagyobbrészt az, hogy a létező adókat és illetékeket sem képes rendesen begyűjteni.
A lengyelek, bolgárok, magyarok fiskális rendszere nem tér el olyan nagyon, de példájuk mutatja, hogy lehetne ezt sokkal hatékonyabban is csinálni. A bolgárok például az elmúlt 10 évben ezt az arányt 26-ról 31 százalékra emelték, azaz 5 százalékpontot javítottak, eközben meg Románia 0,7-et. A lengyelek pedig gyakorlatilag európai színvonalon dolgoznak a maguk 38 százalékával.
Egyébként is óriási kihívás Románia számára a gyenge adminisztráció, ez a gyenge adóbegyűjtés is jórészt ebből fakad. Az erőforrások kihasználásának gyenge szintje ugyanebből ered. Például az ugyancsak nem skandináv munkamorállal rendelkező Törökország 2020-ban Zonguldak partjainál jelentős gázmezőt fedezett fel a Fekete-tengerben, 2023-ban pedig már szállították innen a földgázt, csökkentve az ország energiafüggőségét.
Közben pedig Románia már 2016 óta kínlódik a fekete-tengeri gázmezők hasznosításával (pl. a Neptun Deep lelőhely jelentős), és máig alig zajlik kitermelés, az is egy kisebb lelőhelyen, a Midián. Viszont a török kitermelés valószínűleg a román lelőhelyből is elszív, vagy el fog szívni a geológiai közelség és struktúra miatt.
A szélerőműveket sem tegnap találták fel, és Dobrudzsa kiváló szél- és napenergia potenciálja is régóta ismert, de ahhoz képest nem megy olyan gyorsan a fejlesztés, főleg az offshore szélerőművek, azaz a tenger vizén működő, jóval nagyobb turbinák kihelyezése.
Energiaexport helyett tehát fizetjük a drágább energiát. Jó, ez így kissé demagóg mondat, a kereskedelmi szabályok nem annyiban merülnek ki, hogy kitermeljük és ingyen szétosztjuk az energiát a szavazók között. És jobb is így, nagyon gyorsan kerülne oda az ország, hogy legyen egy leválthatatlan mini-szultán Románia élén. Erdogan például egy adag ingyen gázt ígér az embereknek.
Élet, drága pénzen
A román állam szuboptimális költekezései és adminisztrációja nem merül ki annyiban, hogy valamivel drágábbak a számláink, és az Európai Bizottság rázza az ujját Bukarest felé. Ezek a tényezők miatt a pénzintézetek sem jó szívvel hitelezik a költekezést, azaz: drágábban jut a román állam pénzhez. Méghozzá elég látványosan drágábban, Anca Dragu volt pénzügyminiszter szerint, míg Bulgária kamata 2 százalék, addig Romániának 8-ért hajlandóak kölcsönözni.
Ugyan az elmúlt két év inflációs szintje mellett nehéz lenne azt állítani, hogy nem kellett emelni a nyugdíjakat és közalkalmazottak bérét, de a PSD kormány tényleg nehezen szokik le a túlzott költekezésről. Ahelyett, hogy sikerült volna csökkenteni, vagy legalább szinten tartani, a közalkalmazottak száma csak egyre nagyobbá vált, mostanra 1,3 milliónál tartunk, és a fizetésük akkora részébe kerül a költségvetésnek, amit csak Ciprus, Málta és Írország előz. Csakhogy ezek gyakorlatilag adóparadicsomok, amelyek jó pénzt kapnak abból, hogy sok cég hozzájuk menekíti a pénzét máshonnan, úgyhogy ezeknek az államoknak lényegében van is, amiből szétszórni ezt a kiadást.
És míg Romániában kampány van, addig ez a pénzszórás csak nőni tud, hiszen öngyilkosság lenne bármilyen kormányon levő pártnak veszélyeztetnie ezeket a fizetéseket, főleg, amikor ekkora szavazóbázisnak felel meg a közalkalmazotti réteg.
A másnap
Előbb-utóbb utoléri a román államot a másnap és annak hatásai. Nem valószínű, hogy tudna akkora gazdasági növekedést produkálni Románia, hogy az ringbe szálljon ezzel a deficittel – nem rosszak a várt gazdasági növekedési számok, csak jelentősebbek a kiadások.
Valamit tenni kell. Lehetne javítani az eddigi adók begyűjtésén, de egyrészt az is pénzbe kerül, hiszen szakember és használható rendszer kell, másrészt nem azonnali megoldás, hiszen idő kell, amíg belendül a rendszer. Ha holnap az EU a fejünkhöz vágna egy adag pénzt, még az sem lenne igazán garancia arra, hogy megoldódnának a problémák, a rossz adminisztráció miatt nem igazán éllovas Románia a pénzek abszorpciójában. Például 2023 augusztusára az EU átlag 89 százalék volt, Románia 84-et ért el – habár ezzel maga mögé utasított 7 tagállamot és a statisztikában még szereplő Egyesült Királyságot, tehát nem az utolsó helyen végzett.
Mugur Isărescu jegybankelnök már most aggódik a deficit és az infláció együttes hatása miatt. A román államnak ajánlott hitel biztosan nem válik olcsóbbá belátható időn belül, és a költekezés sem csökken, ahogy írtuk fennebb, idén és jövőre is 7 százalék körüli deficitre számít az Európai Bizottság. Nem minden sötét azért, a gazdasági növekedés egyelőre jónak tűnik. Az idei évre 3 százalék körüli lesz: a Bizottság ősszel jósolt 3,1 százaléka télen 2,9-re csökkent, de most 3,3 az elvárás. 2025-re pedig 3,1 százalékos növekedésre számítanak, és az infláció 4 százalékra való csökkenésére.
Úgyhogy bárki is lesz kormányon, elkerülhetetlen, hogy bizonyos problémákkal szembesül és azokat muszáj lesz kezelnie valahogyan. Várhatóan elsődlegesen erős kísértést fog érezni, hogy új adókat vessen ki a következő években. Az egyik könnyű préda a cégek és a azon belül is a mikróadó kategória – utóbbit már szigorították egyszer, de már most szó van a további szigorításról, azaz a 16 százalékos profitadós besorolásról 50 ezer eurós éves forgalom felett.
Ez nem jelent sok pénzt, úgyhogy valószínűleg más is sorra kerül. Persze ez a megoldás is ugyanabba a problémába fog ütközni, hogy a kivetett adót be is kell gyűjteni, és közben mérsékelni kell a kiadásokat is. Ez utóbbi pedig már nehezebb, egyrészt hatékonyság kérdése, másrészt az utóbbi mindenképpen valakinek az érdekeit fogja sérteni. A nyugdíjasok a legnagyobb és legmegbízhatóbb szavazói réteg, ők biztonságban lesznek, a többi kérdéses.
Persze sokkal jobb lenne megreformálni az adminisztrációt, javítani a pénzek begyűjtését, becsukni kiskapukat, kihasználni a létező erőforrásokat. De ismerjük a dörgést. Ha csak arról leszokna az állam, hogy egyik napról a másikra hozzon amatőr törvényeket, máris jóval előrébb lennénk. Valamikor muszáj lesz rendes reformokat is bevezetni.
Csak ki lesz rá képes?
