Több mint egy hete, hogy hivatalosan is búcsút mondtunk a farsangi mulatozásnak, és miután Ilyést is eltemették, hamvazószerdával elkezdődött a keresztény egyházakban a negyvennapos böjt, a húsvétot megelőző időszak.
Negyven nap hús, édesség, mulatozás nélkül, és még igazán jól sem lakhat az ember? Valóban csak erről szólna a nagyböjti időszak? Fábián Edit római katolikus hitoktatóval és Gagyi Katinkával, a Kis Szent Teréz Plébánia volt lelkipásztori asszisztensével beszélgettünk arról, hogyan látják a nagyböjt lényegét napjainkban, mi az, ami idővel átértelmeződött a katolikus egyházban.
– Egy alkalommal az egyik kis diákom úgy fogalmazott, „a nagyböjt az, hogy anyukám ilyenkor fogyókúrázni szokott”, egy másik tanuló pedig megjegyezte, ő is egyértelműen ilyenkor szokott lefogyni, mert lemond az édességről – meséli Fábián Edit vallástanárnő, aki hittanórákon is igyekszik ráhangolni a gyerekeket a nagyböjti időszakra. Napjainkban a böjtöléshez leginkább az önsanyargatást, a külső szépítését és a húsról való lemondást társítják, de a nagyböjt valójában ennél összetettebb – mondja. Tulajdonképpen egy lehetőség arra, hogy önmagunkkal találkozzunk, hogy fejlődjünk azáltal, hogy megtanulunk lemondani számunkra fontos dolgokról. A vallástanárnő szerint a böjt nem véletlen, a világban az embereknek mindig is fontos volt, hogy böjtölni kell, hiszen a lelki fejlődésüket szolgálta.
Fotó: Ambrus Bernadett
Azért van a nagyböjt, hogy vállaljunk lemondásokat, hogy több jócselekedetet tegyünk. „Én azt szoktam kihangsúlyozni, hogy nem is az a lényeg, hogy mit eszünk, inkább arra figyeljünk, hogy milyen szavak hagyják el a szánkat, milyen a magaviseletünk, mert böjtölhetünk reggeltől estig, ha a szavainkkal és nézésünkkel nem sugárzunk nyugalmat, szeretetet.”
Miért böjtölök?
– ezt a kérdést kell először feltennünk magunknak, mondja Fábián Edit. Ha csak azért böjtölök, hogy csinosabbá váljak, hiszen hamarosan itt a strandidő, vagy lemondok a csokiról, tudva, hogy majd böjt után megkapom, az nem szolgálja a fejlődésünket. Akkor böjtöljek, ha összhangba tudom tenni a cselekedeteimet a döntéseimmel, ha ennek egy lelki célja van számomra: az, hogy minőségibb életet éljek. Ahogyan az év elején eldöntöm azt, hogy mit szeretnék megvalósítani, ugyanígy a böjtöm sem lehet céltalan, tudnom kell, hogy valamit el akarok érni vele. A legfontosabb, hogy kitartsak, hogy fejlesszem az akaraterőmet, és ezáltal akarjak az Istennel való kapcsolatomban elmélyülni.
Gagyi Katinka, a teológia doktora szerint is a böjt lényege az, hogy önreflexióra késztessen: ez az időszak segít elgondolni, hol tartunk az életünkben, mi az, ami korrigálásra, módosításra szorul mind az egyéni életünk, mind a kapcsolataink terén. Úgy látja, a nagyböjt elsődleges üzenete az lenne, hogy merjünk szembenézni a saját életünk kisebb-nagyobb „keresztjeivel”, a szenvedéssel. Ez, ami a lelkülete, a spirituálisabb tartalma a nagyböjtnek – mondja, de ami a konkrét gyakorlat, az ezer meg ezer féle lehet attól függően, hogy kinek mi jelent áldozatot, miről tud nehezebben lemondani.
Mi a helyzet a hústilalommal?
Az ételtől való önmegtartóztatás formájában a böjt már a negyedik századtól kezdve jelen volt a kereszténység életében, és négy évszázadon keresztül, egészen a 11. századig nagyon szigorúan vették. Ha megnézzük a régi világ böjtjét – mondja a vallástanárnő, látjuk, hogy volt olyan időszak is, amikor nemcsak, hogy húst, hanem állati eredetű ételeket sem ettek negyven napig. De ez természetes volt, a keresztény emberek életének része volt, így készültek fel a húsvétra, hogy valamit megvontak maguktól.
Mára már a katolikus egyház enyhített ezeken a szigorú szabályokon, és két szigorú böjti napot rendelt el: a hamvazószerdát és a nagypénteket, amikor a 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, húsmentesen.
Gagyi Katinka is úgy látja, mára elavult az a nézet, hogy a nagyböjt a hústól való megtartóztatást jelenti, amit ő személy szerint arra vezetne vissza, hogy régen igazán jóllakni a hústól lehetett.
Fotó: Gagyi Katinka
„Ma már százezer variáció van a különböző diétákra, melyektől épp úgy jól lehet lakni, sőt akár degeszre is tudom enni magam hús nélkül is, éppen ezért szerintem nincsen ennek már olyan értéke, mintha valami olyanban gyakorlok önmegtagadást, vagy önfegyelmet, ami számomra személyesen nehéz, legyen szó a kora reggeli felkelésről, a kevesebb internethasználatról, vagy arról, hogy másokkal türelmesebb legyek” – vélekedik.
Felekezetbeli különbségek?
Fábián Edit meglátása az, hogy nem lehetne éles határokat meghúzni a felekezetek között a böjtölést illetően, hiszen mindenkinek fontos a böjt, csak másképp.
Úgy látja, ahogyan a szeretetünk másképp oszlik meg, hiszen másképp szeretjük a szüleinket, a barátainkat, a böjt is más és másféle hangsúlyt kap különböző felekezeteknél, ahol nem feltétlenül a táplálékos böjtre kell gondolni, hanem akár a szóböjtre, arra, hogy ne fecsegjünk folyton, ne pletykáljunk, ne mások életével foglalkozzunk.
„Osztályfőnöki órákon olyan videókat – Hodász András atya böjtről és gyónásról szóló elmélkedését, Dr. Papp Miklós Isten tenyerében című tanító videóját – szoktam nézetni a diákjaimmal, amivel nagyon szépen felszínre jön az osztályközösségen belül, hogy igen, náluk is tartanak nagyböjti imahetet, és hogy valójában mindenkinél jelen van a bűnbánó időszak, szükség van arra, hogy le tudjuk tenni azokat a terheket, amelyek beszennyezik a lelkünket” – meséli.
„Próbálom a gyerekekben, fiatalokban tudatosítani azt, hogy mit jelent a nagyböjt, hogy érezzék, ők is ki tudják venni részüket ebben az időszakban, így például a gyermekeknek szánt keresztútban, ahol ők írják meg és olvassák fel a tizennégy állomás üzeneteit. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben szükség van rá, hogy arról beszélgessünk velük, ami a lelküket megérinti”.
