Megfigyeltem, környezetemben van egy olyan trend, hogy a nők kétszer nem veszik fel ugyanazt a ruhát. Minden buliba, minden lagziba, minden rendezvényre olyan ruhát vesznek, ami még nem volt rajtuk, és egyesek kinézik maguk közül azt, aki ugyanazt a ruhát többször is felveszi.
Ennek a sportnak látom egy rakás kellemetlen következményét. Felsorolok párat:
Első kellemetlen következmény: furán öltözött nők
Mert biza, nehéz minden héten olyan ruhát találni, amiben az ember lánya remekül néz ki. De a kényszer, hogy neki újba kell öltöznie, ráviszi olyan kompromisszumokra, amiknek ő sem örül. Sokszor látom egy-egy lányon, hogy feszeng a vadiúj ruhájában, húzogatja, emelgeti, rakosgatja, igazgatja, és van, hogy nem hiába, mert tényleg idétlenül, vagy furán áll rajta.
Most érkezett meg a Shein-ről vagy kitudja melyik kínai netes boltból, fel kellett venni, s hát nem passzol tökéletesen. Nagyon sokszor érzem azt, hogy egy-egy frissen érkezett ruha kimondottan előnytelen egy-egy egyébként gyönyörű nőnek, és ahelyett, hogy kiemelné szépségét, jellegtelenné teszi. Pedig tudnék tíz olyan ruhát az illető lány ruhatárában, ami előnyösebb lenne. Csak a kényszer, hogy újat vegyen, nem engedi meg, hogy a régiben mutatkozzon.
Második kellemetlen következmény: rengeteg gyenge minőségű cucc
Rengeteg gyenge minőségű, műanyagos cuccot látok, vagy érzek a kezem alatt. Eléggé ölelkezős fajta vagyok, sok nővel vagyok ölelkezős viszonyban. Sok ruhát öleltem az elmúlt években, és elmondhatom, hogy azoknál a lányoknál, akik minden alkalommal más ruhában vannak, sokkal több a csikorgó műanyag, mint azoknál, akik megengedik maguknak, hogy pár hetente ugyanabban a ruhában jelenjenek meg.
Egyszerű, ha valaki hetente vásárol új ruhát egy-egy alkalomra, akkor kevesebb pénzt tud rá szánni. És ebből a kevesebb pénzből nem tud a legjobb áruházakból legjobb minőségű ruhát venni, legalábbis udvarhelyi fizetésből biztos, hogy nem.
Vagy használtat vesz, ami még a jobbik eset, vagy pedig egy alsó kategóriás cuccot fog megvenni valamelyik kínai netes boltból, ami annyira műanyag, hogy kívülről hozzáérni is kellemetlen, nem hogy viselni. Múlt héten mesélt kolléganőm a koszorúslány-ruhákról, amiket alig vársz már, hogy levegyél.
Harmadik kellemetlen következmény: időhiány és stressz
Nem is tudom elképzelni, mennyi időt tölthetnek egyesek azzal, hogy újabb és újabb ruhákat keressenek az újabb és újabb alkalmakra, majd pedig azzal, hogy eladják ezeket az első használat után.
Persze, bizonyára, van, akinek ez élvezet. Vagy akár függőség. És minden egyes talált ruhadarab örömhormonokat, valószínűleg dopamint szabadít fel. De mi van azokkal, akiknek semmi örömük nincs abban, hogy egy kemény munkahely, két-három gyermek, háztartásvezetés stb. mellett még ruhákat is kell keresniük, csak azért, hogy ne nézzék ki, ne pletykálják ki őket, ne kelljen megélniük azt a megvetéshullámot, ami azért jön feléjük, mert másodszor is felvették ugyanazt a ruhát.
Valószínűleg nem tudjuk mi átérezni, hogy mekkora stressz lehet egy olyan nőnek, akinek nem az öltözködés az életcélja, hogy akkor mit is vegyen fel a következő lagzira, hogy ne legyen ciki, hogy ne nézzék ki. Mindenkiben van egy félelem a megítéléstől.
Negyedik kellemetlen következmény: butul a társadalmunk
Most komolyan, mekkora értelmi szint kell ahhoz, hogy másokat lenézzél, vagy akár meg is alázzál azért, mert többször használnak egy ruhát? Az óvodás gyerekeinket tanítjuk arra, hogy senkit ne nézz le vagy ne gúnyolj, fiam, azért, mert másképp viselkedik, mint te, vagy mert nem pont olyan, amilyennek szerinted lennie kellene. S akkor felnőtt, érett nők attól érzik magukat okosnak, vagy különlegesnek, mert képesek minden alkalomra más ruhát vásárolni, és megvetni mindenki mást, aki nem ezt teszi. És ez az agymenés lassan a normalitás kezd lenni a társadalmunkban. Hú, bakker, valami itt nagyon félrecsúszott.
A legszomorúbb, hogy miközben megvetnek másokat, ők is csak áldozatok, egy agymosás áldozatai. Csak nem jönnek rá, vagy nem merik bevallani maguknak, hogy az Insta-influenszerek és fast fashion marketingesek manipulációjának és láthatatlan nyomásának áldozatai, akik pár év alatt elhitették velük, hogy akkor ügyesek, okosak, és főleg akkor nők, ha ebbe a trendbe beleállnak.
Ha pedig bevallják maguknak, hogy áldozatok, hogy rászedték őket, akkor azt is bevallanák, hogy nem is olyan okosak.
