Ribizlibánya: az új udvarhelyi sikersztori

Bányavárosi rangot szerezhet Udvarhely, végre!

Hatalmas siker: sikerült teljesen törvényesen átverni minden udvarhelyit, indulhat a bányászat. A történet röviden: egy kis kadicsfalvi cég tulajdonosa gondolt egy nagyot, és kéthektáros terméketlen földterületéből megálmodott egy teraszosított egyhektáros ribizliültetvényt. Mert a városnak jó, ha a gyengébb minőségű területekből jobb minőségűek lesznek, ugye. Mikor ezt így kigondolta, teljesen véletlenül, pont a közelben, a vízen túl akadt egy hatalmas cég, amely teraszosítani tudná neki azt a területet, ki tudná bányászni és még értékesíteni is tudná a százhuszonhatezer-négyszáznegyven köbméter altalajt. Tényleg hatalmas szerencséje ez a városnak, micsoda hihetetlenül szerencsés egybeesés, ilyen százezerből egyszer, ha megesik, s akkor is csak a mesékben. Nem is tököltek sokat, szereztek egy engedélyt ribizlitelepítésre, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Ami ebben a gyönyörű sikertörténetben nem szerepelt, az öt centi vastag dosszié több mint kétszáz oldalának egyikén sem, az az, hogy ez a történet a Rez oldalában zajlik, és a Rez az udvarhelyiek egyik legkedveltebb és legszebb kirándulóhelye, illetve a város talán legláthatóbb természeti csodája, főúthoz való közelségéből adódóan.

A történetről az Udvarhelyi Híradóból értesültem először. A sztori, mely Jánosi András kolléga írásából finoman körvonalazódott, már akkor viccesnek tűnt. Az iparos, a kis cég tulaja magyarázta, hogy ők csak ribizlit akartak ültetni, s fúrtak egyet, hát kiderült, hogy kétszázezer köbméter értékesíthető anyag van alattuk. Hogy pontosan a Viaduct telephelye mellett történt ez a véletlen meglepetés? Ez ám az igazi szurprájz!

Így néz ki a teljes kép: lent a Viaduct telephelye, középen a ribizlibánya, fölötte a Rez sziklái.

A környezetvédelmi ügynökség és a városháza jóvoltából sikerült belepillantani a dosszié részleteibe. Mindkét hivatalnál készségesek és segítőkészek voltak. Mindkét hivatalnál elmondták a hivatalnokok, számukra teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy trükk a bányanyitásra, de nem tudtak mit tenni ellene, mert engedélyileg minden törvényes. A képen láthatjuk, hogyan fog kinézni a kitermelés után a terület: lépcsőzetes lesz.

136 650 köbméter földet teraszosítanak ki innen, ebből 126 440 köbméter az, ami igazán kell nekik. A ribizlis cég vezetője 200 000 köbméterről beszélt az újságban, lehet, hogy az a valós érték, csak nem kértek engedélyt az egészre. Hogy az anyagot könnyebben át tudják hordani a Viaduct telephelyére, építenének a Küküllőre egy ideiglenes hidat. Azért a projekt nagyságát jelzi, hogy míg a város évek óta szenved azon, mondhatni lehidal attól, hogy a Szejke-patakocska Homoród utcai hídját pontra tegye, addig egy cég rip-rop bepattint egy Küküllő-hidat egy semmi egyhektáros ribizlis érdekében.

Tekintsünk bele a papírokba. Építési engedély. A dátum a legérdekesebb benne. 2016. május 11. 2016 választási év volt.

Csak nekem tűnik furcsának, hogy fővadászunk, aki választási kampányban annyira elfoglalt, hogy nem ér rá még interjút adni sem nekünk, hirtelen időt szakít, hogy aláírjon egy ribizlitelepítési engedélyt, pedig arról híres, hogy hónapokat, éveket ül egy-egy engedélyen aláírás előtt? Miért gyanús nekem minden olyan engedély, mely egy politikus mandátumának utolsó hónapjában lesz kiadva?

A környezetvédelmi ügynökség által kiállított iratok szerint nem kérnek tőlük semmiféle hatástanulmányt. Nem csodálkozom, a vízerőművekre sem kértek. Az ügynökség engedélyezési osztályának vezetője azt mondja telefonbeszélgetésünk alatt, hogy ez egy nagyon kis méretű kitermelés. El tudom hinni neki, nem is a méretével van baj, hanem a helyével. Egy másik szakember mondja, ha a PUG-ban benne lenne, hogy ez egy tájvédelmi vagy rekreációs övezet városlakók számára, akkor más lenne a helyzet. De így… Nézem az új PUG-ban, sehol semmi. Pedig azért a Rez, a Budvár és a Kerekerdő környékét nem ártana valahogy levédeni, még mielőtt valamelyik nagyokos egy lakóparkot rittyentene a közepébe.

„Necesitate și oportunitate.” Ejsze itt lesznek lefektetve az opportunizmus elméleti alapjai. Az első mondat: „A befektetés célja egy mezőgazdasági exploatáció létrehozása, területek rendezése által, a zóna technikai és esztétikai problémáinak elmélyítésével és komplex megoldásával”. Bocsánatot kérek, hogy ilyen magyartalan szavakat használok, mint a „mezőgazdasági exploatáció”, de nem tudom, hogyan fordítsam magyarra, mezőgazdasági kitermelésnek, vagy mezőgazdasági kizsákmányolásnak. Mindegy, mindkettő híven tükrözi a földműveléshez való hozzáállásukat. De legalább meg fogják oldani a zóna esztétikai problémáját. Care este.

A második bekezdésben ilyen szavak fordulnak elő, hogy „spiritual”, vagy ilyen szókapcsolatok, hogy „pe baza fundamentarii stiintifice si extensiei progresului tehnic”, de ne ijedjen meg senki, nem lesz semmi spirituális a dologban, földhözragadt nyomorúság lesz csak, s a ribizlitermesztés tudományos megalapozottsága, illetve a technikai haladás kiterjedésének a magasfoka is látható lesz, amint megnézzük, mennyire érdektelenül kezelik a gyümölcstermesztős részt. A harmadik bekezdésben találunk egy mondatot, ami kiemelve a kontextusából, nagyon őszintének hangzik: „Se doreste terasarea zonei si exploatarea agregatelor minerale existente, iar pe aceste terase sa se realizeze o renaturare cu pamant vegetal si cu plantarea de arbusti fructiferi.”

Egy újabb gyöngyszem a dokumentációból, lefordítva valahogy így szólna: „A lakosságnak pozitív felfogása van a javasolt hidrotechnikai munkálatok szükségességéről, ami egy ökologikus környezet megteremtéséhez fog vezetni.” Na, gondolták volna? Így kell egy ökologikus környezetet teremteni, logikus, ugye? Ezt a gyöngyszemet tanítani lehetne a projektíró képzéseken, hogy miként lehet nagyobbnál nagyobb badarságokat leírni egy tervbe. Ezt így le lehet írni, érvként, és ezt a hivatalnokok kötelesek elfogadni. Legalábbis azt állítják, s el is fogadják. Hidrotechnikai munkálatok. Mi? Az asszony megkérdi, mikor ezt olvasom neki, hogy akvapónia lesz a ribizliültetvény, vagy honnan a víz? De honnan veszik, hogy a lakosságnak pozitív a felfogása? Végeztek valamilyen felmérést?

A lakosság pozitív felfogásáról érdeklődtünk a bánya alatt szénát gyűjtő embereknél, még júniusban. Nem örültek annak, hogy kerülgetniük és gyűjtögetniük kell a bányából leguruló köveket. Nem emlékeznek arra, hogy valaki megkérdezte volna őket, pozitív-e a felfogásuk a bányával kapcsolatban.

Az augusztus végi ottjártamkor már elindult az erózió, a víz elkezdte lehordani a köveket és kavicsokat a lennebb fekvő kaszálókra. Ettől valószínűleg még pozitívabb lesz a lakosság felfogása, ez emeli az ökológiai környezet megteremtésének a tudományos megalapozottságát.

Még egy gyöngyszem: az elhagyott mederben 5-6 hektáros halastórendszert hoznak létre, ez a megoldás a polgármesteri hivatalnak és a telektulajdonosoknak is szimpi. Ez teljesen új infó, eddig nem is volt szó halastóról. Eddig halastó csak a ribizlis cég nevében szerepelt: Kadicsfalvi Halastó SRL. Kérdem Jakab Marikát, a városháza urbanisztikai felelősét, hogy mi ez a halastó, ami rokonszenves nekik. Nem tud róla, valószínűleg valami más tervből maradt bent ez a részlet.

Ez a „Kájét dé szárcsiny”, olvassuk benne már az első mondatban, hogy új medret akarnak a Küküllőnek, a meanderek áttörésével, egy Szeben megyei faluban. Szerencse, hogy a dokumentum fejlécében nem felejtették el kicserélni, hogy a ribizlibányának a dokumentációja ez.

Nem akarok sokat kekeckedni a dokumentáción, de ezt a címet még megmutatom. Ezt magyarra lefordítani ejsze nem is tudom, valahogy úgy szól, hogy a beton műalkotásba helyezése. Ugye, milyen jó, hogy manapság egy rosszul sikerült természetes tájat fel kell javítani valami építettel, ez esetben például a Rez esztétikai hibáit lehet kezelni egy kis beton-műalkotással? Bocs a költői túlzásért!

Térjünk rá arra a részre, ami engem jobban izgat, a ribizlire. Ribizlirajongóként nagyon érdekelne, hogy hogyan, miként fogják a ribizlit termeszteni, de sajnos a dokumentáció kétszázvalahány oldalából csak 2-3 oldal foglalkozik a ribizlis résszel, a többi a kitermeléssel, a híddal, a betonnal és a barátaival van teleírva. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a ribizli ebben a teljes sztoriban. Az engedélyükből már első ránézésre látszik, mire nekifognának a telepítésnek, már le lesz járva rég az engedély. A tervek szerint 2 év múlva fogják befejezni a Rez oldalának elhordását, csak azután jön az ültetés, hogyan fognak tavaly beültetni fél hektárt? S mióta lokálitáté Kadicsfalva? Bocs, hogy kötekedek, de ha én ilyen alaposan dolgoznék, mint akik ezeket az engedélyeket, technikai dokumentációkat megírják, vagy elfogadják, rég kirúgtak volna már a cégtől. Amit megtudunk ebből az engedélyből, hogy egyetlen fajtából állna az ültetvény: Fertődi 1. Jó fajta, de nem önmagában.

Azt is megtudjuk, hogy termő korban egy bokor 1,82 kiló termést ad. Egy helybéli termelő szerint ez a szám nálunk elérhető is, megfelelő talajon, megfelelő beporzó-társítással, ami nálunk nu e cazul, és megfelelő öntözéssel, ami nálunk szintén nu e cazul. Erről majd bővebben később. De addig is, jegyezzük meg ezt a számot, hogy tudjunk egyet számolni.

A Soltész Miklós által szerkesztett, három éve megjelent Magyar gyümölcsfajták című könyv ezt írja a Fertődi 1-ről: Ha megporzóval telepítik, több, mint 50 százalékkal nő a kötődés aránya. De a mi esetünkben nem telepítik porzóval társítva.

Miért nem valószínű, hogy el fogja tudni érni ezt a termésmennyiséget? Mert „a ribizli nem szőlő”, hogy idézzem egyik ribizlitermelő ismerősöm, aki így reagált a ribizlibánya hírének a hallatán. Egy déli fekvésű kopár és száraz domboldalba, tűző napra kitenni egy északi származású növényt, ami a hűvöst, a párát, és a megfelelő nedvességet szereti, eléggé kínzás.

Tizenvalahány könyvünk van, amiben a feketeribizliről írnak, mindenikben ugyanaz áll. Amint tanulmányozgatom a könyvekben a ribizli igényeit, az asszony rámkérdez: írja ott, hogy kell hozzá egy bánya?

A ribizlibánya dokumentációjában is megemlítik a ribizlit, szinte két oldalt írnak róla, azt is a netről copy-paste-tel. Nem tudjuk meg, hogy bokor- vagy sövényművelést terveznek, mekkora sor- és tőtávval, milyen öntözőberendezéssel, milyen növényvédelemmel, kézi vagy gépi szedéssel, milyen gyümölcstárolóval, szóval semmit nem tudunk meg, ami érdekelne, de azt megtudjuk, hogy jó sok vitamint tartalmaz, és, ami a legfontosabb, megtudjuk a ribizli latin nevét, illetve azt, hogy hová sorolható be a növények rendjében.

A termesztésre vonatkozóan egy részletet tudunk meg a dossziéból, s azt is a környezetvédelem visszajelzéséből, ami alapján az ültetvény nem lesz öntözve. Ezért a szakemberekkel való beszélgetés után én kétlem, hogy akár a bokronkénti 1,5 kilót is el fogja érni a termés, de számoljunk továbbra is 1,8 kilóval.

A közelben, pár száz méterrel odébb van még egy gyümölcsös, melyben van néhány ribizlisor is, de ez mélyebben van a völgyben, jobb a talaja, nincs annyira kitéve a napsütésnek, jobb vízellátottságú helyen van, s még így is fehér hordók hirdetik, itt vizet is adnak a növényeknek, nem mint odafent, a ribizlikínzóknál. Nyilván, ezt a gyümölcsöst nem azért ültették, hogy kitermelhessék alóla az altalajt.

Na, számoljunk egyet. A bányából kitermelt anyagnak a piaci ára jelenleg 20 lej per köbméter, tudom meg egy bányász ismerősömtől. Mire hozzánk haza ér, már nem ennyi, de ennyivel számolhatunk nagyban. 126 000 x 20 = 2 520 000. Lejben. Befektetés nem sok kell, géppark már megvan, csak a fizetéseket és a benzint kell fizetni. Nézzük a ribizlit. Mivel a dokumentációban nincs megadva az ültetési távolság, a könyvekből nézem ki, hogy azt javasolják, bokorművelés esetén 3 x 1,2-1,5 m távolságra, sövény esetén 3 x 0.7 m távolságra kerüljön egy tő ribizli. Mivel nem tudjuk, hogyan tervezik művelni, vegyünk egy átlagot, hektáronként 3500 tővel. Ha minden tő megtermi az 1,8 kilót, amit kételkedve hiszek, akkor ez évi 6,3 tonna ribizli. Mivel csak egy fajta lenne az ültetvényben, egyszerre érne be az egész, ami azt jelenti, hogy vagy kombájnnal kellene learatni, ami elég nagy befektetés, vagy sok embert kellene napszámosként alkalmazni, ami kilónként 1-2 lej. A feketeribizli nagybani felvásárlási ára idén 5-6 lej volt, ilyen 6 tonnás tételben muszáj minél hamarabb eladni, mert hűtőház nélkül két nap alatt rád romlik. De ezeket a költségeket most nem számolom, mert a bányának sem számoltam a működési költségeit. Csak azt számolom, hogy 6,3 tonna, azaz 6300 kiló x 6 lej = 37 800 lej. Látszik, hogy melyik a nagyobb biznisz? Te mit szeretnél jobban, 2 520 000 lejt idén, vagy max. 2 éven belül, vagy 37 800 lejt öt év múlva, mikor termőre fordul a ribizli, úgy, hogy két évig gyalulod a hegyet, s még három évig ápolod a ribizlist? Szóval a bánya nagyságrendileg százszor akkora biznisz, mint a ribizliültetvény, így első ránézésre.

De ha már pénzügyileg nézzük, megközelíthetjük máshonnan is a dolgot. Itt egy „deviz”, amiből megtudhatjuk, mennyibe kerül a ribizlitelepítés: 226 ezer lej. Ebből 186 ezer a területrendezés, és 40 ezer maga a ribizlis telepítése. Ismét látszik, hogy nagyságrendileg mi a fontosabb, ugye. De ha kiszámítjuk, hogy 226 ezer lejből történik egy gyümölcsös telepítése, ami hoz évente 38 ezer lejt, de visz is elég sokat, akkor hány év múlva térül meg a befektetés, tudva azt, hogy egy ribizlis élettartama 12-15 év, és az első három évben csak ráfizetés van? Nyilván, a dolog ennél komplexebb, de akárhogy számoljuk, nem egy nagy biznisz, na, ez a teraszos ribizliültetés, főleg a bányászathoz képest nem.

Nem csoda, ugye, ha minden általam megkérdett szakember és egyszerű gondolkodó ember úgy véli, itt az üzlet a bánya és nem a ribizli. A ribizli csak paraván. Sokkal könnyebb volt átvinni úgy a tervet a közvéleményen és az engedélyezési fázison, hogy az a címe „Ribizli ültetvény, kezdeti fázisban területrendezés”, mint úgy, hogy „Bánya, végső fázisban bokros”. Mikor meghirdették az újságban, senki nem gondolt arra, hogy ebből bánya lesz, és kellene valamit szólni a környezetvédelmi közmeghallgatáson. Most, hogy már minden engedély megvan, minden hivatalnok moshatja kezeit, hogy törvényesen történt mindez, már nem is igazán kelt felháborodást, hogy mi történt. Csak nézünk ki a fejünkből, mint kauflandos miccsárus leányka a vloggerre, s azt sem tudjuk, mit mondhatnánk egy ilyen cseles támadásra, amire nem voltunk felkészülve. Mondom ezt újságíróként, természetvédőként, kis emberként, aki nem érti, hogy miért pont egy szép kirándulóhelyet kell szétbarmolni. De ha vállalkozó lennék, szerintem akkor is felmerülne bennem a kérdés: mennyire korrekt, hogy más bányák, vagy akármilyen vállalkozások végig kell, hogy járják a becsületes engedélyezési folyamatot, s valaki egy ilyen csellel bevágódik?

Ha már a Rez oldalát pár éve felgyújtották, most pedig megbányásszák, a Kerekerdőt intenzíven vágják, már csak a Budvár maradt érintetlenül az udvarhelyi kirándulóhelyek közül. Gyerünk, nem hiszem el, hogy nem kerül egy kreatív ember ebben a városban, aki oda is kitaláljon valami jó kitermelést, valami könnyű pénzszerzési lehetőséget! Hai, Doamne-ajută!

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok