Véget ért az elsőfokú tárgyalás. Ítélethirdetésre várnak a felek.
Ügyvédeik és egy tolmács kíséretében minden érintett fél megjelent azon a május 13-i tárgyaláson, amelyre többszörös halasztás után kerülhetett sor a Madarasi Hargitán történt erőszakos cselekmények ügyében.
Még a per elején számon kérték a vádlottat, amiért már másodszor nem jelent meg időben a rendőrségen, ezzel megsértve a hatósági felügyelet egyik alapvető szabályát. A védőügyvéd arra hivatkozott, hogy védencének május elsején a Madarasi Hargitán vendégekkel kellett foglalkoznia, mert munkaerőhiányban szenvedett a panziója. Az ügyésznő nem tartotta súlyosnak a vétséget, ezért nem is kérte a vádlott előzetes letartóztatását, de ultimátumot adott neki. A hatósági felügyeletet fenntartották.
A sértett fél ezúttal sem könnyítette meg a bíróság dolgát, ugyanis, miután május 9-én a bírónő leváltását kérte (sikertelenül – szerk. megj.), most pedig az ügy áthelyezését egy másik bíróságra. Kérését Vásárhelyre továbbítják, de a bírónő nem függesztette fel ennek okán a tárgyalást. Ezzel gyakorlatilag azt a kockázatot vállalta, hogy majdani ítéletét érvényteleníthetik, ha az áthelyezést jóváhagyják.
Magyarul a bíróságon
A román anyanyelvű felperes ügyvéd azt kifogásolta, hogy korábban tolmács nélkül ismerte be magyarul a tettét a vádlott, ezért az eljárás megismétlését kérte. A másik fél ezt egyszerűen „ügyvédi húzásnak” (románul: șmecherie avocațională) minősítette, az ügyésznő pedig arra emlékeztetett, hogy a bírónő és a vádlott mindkét nyelven jól beszél, ezért nem volt szükség tolmácsra. A bírónő rendeletére visszahallgatták a szóban forgó részt, és a teremben jelen levő tolmács le is fordította azt.
A felvételről tisztán hallatszott, amint Pethő Attila megbánja tettét, kifejezi reményét, hogy a megérdemelt büntetést kapja, illetve vállalja, hogy közmunkát végez, ha elítélik. A sértett fél ügyvédje a szinkrontolmácsolás ellenére is fenntartotta kérését, akárcsak azt, hogy tolmács által újra hallgassák meg a bántalmazott/károsult személyeket. „Sose érünk a végére” – reagált türelmetlenül a vádlott ügyvédje. Végül a bírónő is megalapozatlannak tartotta a kérést, mert a vádlott beismerő vallomása nyomán elrendelt egyszerűsített eljárásnak ellentmond.
Az utolsó szó jogán
Az eljárásbeli nézeteltéréseket követően a bírónő megadta az utolsó szót az érintett felek képviselőinek. Az állam részéről az ügyésznő emlékeztetett, hogy a vádlottat ütlegelés és rongálás miatt állították bíróság elé, pontosabban 26 és 28 napon belül gyógyuló sérülések és egy ezer eurós anyagi kár miatt. Mint elhangzott, a sértett György Roland „kikacagta” Pethő Attilát, amikor utóbbi egy kihágás miatt a helyi rendőrség székhelyére ment, és a vádlott „ezt bosszulta meg”. A hatósági személy elleni erőszak (rom.: ultraj) vádját ennek ellenére elvetette az ügyészség, és mégsem kérte a letöltendő szabadságvesztést, pedig az ügyésznő is súlyosnak minősítette a bűncselekményt, különösen a hószános üldözés miatt. Továbbá fenntartja a hatósági felügyelet szükségét, valamint a kár és a perköltség megtérítésének elrendelését.
Ezzel szemben a sértett fél ügyvédje szigorúbb intézkedést vár: letöltendő börtönbüntetést és távolságtartási rendeletet a sértett féltől, annak lakhelyétől, családjától.
A védőügyvéd a vádlott javára szóló körülményeket sorolva, a „pozitív oldalát” mutatva kérte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Arra hivatkozott, hogy a „rendes családi életet élő, felsőfokú végzettségű, büntetlen előéletű” Pethő Attila már másnap beismerte tettét, és csak azért nem tudta elrendezni az okozott kárt, mert rövidesen letartóztatták. Apját és ügyvédjét bízta meg vele, akinek állítása szerint az „utolsó percben” visszalépett az autó tulajdonosa, Kovács Péter, és a perbeli rendezést választotta, pedig a rongáló még azt is felajánlotta, hogy mindent kijavítanak az autón, még azt is, amit nem ő okozott.
„Nem arról van szó, hogy nem bírja”
– tagadta a vádlott nevében a védőügyvéd, hogy bármilyen személyes oka lett volna az incidensnek, miközben elismerte, hogy voltak olyan telefonos üzenetváltások köztük, amelyek az említett kinevetésre utalnak: „– Nevess az arcomba, ha mersz (P. A.). – Bármikor (GY. R.).”
A védőügyvéd elmondása szerint a bántalmazott csupán „irritálta” a vádlottat, de akaratlanul is „a jó barátból ellenséggé” vált rendőrigazgató eszköze lett, aki sorozatosan védencére küldte embereit. „Így kellett lennie” – zárta le sztoikusan a védőügyvéd, egyéb magyarázat híján. A rendőri beavatkozások legalitását viszont nem kommentálta.
A felek meghallgatása után a bírónő berekesztette az ülést, a bűncselekményekre nézve elsőfokú ítélethirdetés következik. Az ügy kárrendezési vetületét június 20-án tárgyalják az udvarhelyi bíróságon.
