Tudom, ez egy tabutéma. Nem illene beszélni róla. Mert kellene örülnünk annak, hogy egy ilyen rangos rendezvény van városunkban.

Hogy itt költik el a pénzüket és nem máshol. Hogy a mi gyerekeink örömére burrogtatják az autóikat és nem valamelyik szomszéd nagyváros gyerekeiért.

Hogy Udvarhelyt emlegetik és mutatják a tévében, és nem valamelyik másik várost. És mégsem tudunk eléggé hálásak lenni. Mert fáj. Mert elegünk van már ebből a nagy jóból. Nincs igazság a Földön. Ha ráderőltetik a hatalmas jót, valamiért mégsem kell. Vagy csak azért, mert másnak jó, nem neked?

Évek óta panaszkodnak homoródmenti ismerőseim,

hogy minden évben ellehetetleníti életüket ez a rali. Van az a nap, amikor nem tudnak bejönni a városba. Azaz tudnak, hatalmas kerülővel, és csak azok, akik a ralis szakasz túlsó oldalán laknak. Azok, akik a ralis szakasz közepén, azok vagy kimenekülnek a faluból előtte, vagy bent kuksolnak egész nap a faluban. Például a kénosiak. Úgy le vannak zárva, hogy még a mezőre sem tudnak kimenni dolgozni rendesen. Pedig nyár van, szombat, minden munka a teljében, és meg sem tudnak moccanni. Mi van, ha valaki rosszul lesz a faluban, és egy mentőnek be kellene jönnie, de le van zárva az út? Ilyen kérdések emésztik őket. Úgy érzik, ez a rali rontja életminőségüket.

Patakfalvi ismerősöm mondja, idén is otthon volt a rali alatt, olyan hangosak voltak az autók, hogy bent a házban nem tudtak beszélgetni tőlük.

Homoródmenti ismerőseim évek óta panaszkodnak, már meg is szoktam őket.

De idén sok udvarhelyi is jött panaszkodni.

Sokkal több, mint más években. Lezárták a Kossuthot és a Rákóczit, sokszor a szállodától a Merkúrig ért a kocsisor. Ezt nem csak olvasóink panaszolták, hanem saját szememmel is láttam múlt csütörtökön. Egy olyan órában, mikor nem is szokott csúcsforgalom lenni, dugig volt autókkal a két körforgalom között.

Egy ismerősöm meséli, hogy mentek Csíkba, s 40 percbe telt átvergődni a városon, ami normálisan abban az órában 10 perc szokott lenni.

Miért pont a Kossuthban kell, hogy mutogassák magukat a ralisok? Jó, érthető, hogy mindenki a város legforgalmasabb helyén szeretné magamutogatni magát, tehát egyértelmű, hogy a ralisok is a központ központjában szeretnének menőzni, de a városvezetés miért engedi ezt meg?

Megkérdezte az egyik városvezetőt,

mondja az egyik panaszos, hogy miért hagyják ezt jóvá, hogy pont a Kossuthban legyen. Azt a választ kapta, hogy azért, mert „ez már be van járatva”. És azt is, hogy ezen nem fognak változtatni. Mi az, hogy be van járatva? Ha egy rossz dolog van bejáratva, akkor miért nem lehet azon változtatni? A városvezetés eldöntheti, hogy mit járat be, véli olvasónk.

Egy, a Patkóhoz közel lakó ismerősöm panaszkodik: mutatják be sorra a versenyzőket, s mindenik után bőgetik egyet a motort, hogy dől össze a ház. A kutyája sokkos állapotban fekszik az asztal alatt, s reszket félelmében. Autóval nem lehet hazamenni, mert lezárnak mindent, a Patkót is, a városháza előtti részt is. Az autót kint kell hagyniuk a művelődési ház mellett, onnan cipelik haza a bevásárolt dolgokat.

Egy másik panaszosunk, aki a Kossuthban lakik, szintén arra panaszkodik, hogy nem tud hazamenni autóval. De ez még a kisebbik baj, mert a házban sem tud létezni. Azután hívott fel, hogy egyik ralis egész nap bőgette csattogós hangú autóját a háza előtt. Azokra nem gondolt senki, akik a Kossuthban élnek vagy dolgoznak, mikor ezt a rendezvényt oda tervezték, mondja. Pedig ez a rendezvény nem azoknak szól, akik a Kossuthban laknak. Akik ezt élvezik, a Bethlen negyedben laknak, miért nem oda rakják át az autókat, hogy örüljenek ők nekik, kérdi idősödő olvasónk, aki érezhetően inkább nyugalomra vágyik. Előző években elmenekült vidékre a rali elől, de idén nem tehette, mert valami dolga volt a városban.

Mindenki azt mondja, hogy közhasznú ez a rali, jön az újabb panasz,

de kinek közhasznú?

László Jánosnak esetleg az, mert megtelik a szállodája. S talán még néhány embernek. De a néhány emberen kívül kinek jó? Mérte fel valaki, hogy a városlakóknak jó-e ez? Hogy az itteniek akarják-e ezt? Szerinte sokkal többen vannak, akiket zavar, mint akik örülnek neki.

Egy másik olvasónk szerkesztőségünk címére küldött levelében azt fejtegeti, hogy ki fogja kárpótolni a Kossuthban lévő üzletek tulajdonosait a forgalomkiesésért? Tehát az sem biztos, hogy anyagilag akkora hasznot hoz a városnak a ralisok hada, mint amennyire a szervezők dicsekednek ezzel. Ehhez meg kellene vizsgálni, hogy melyik üzletekben vásárolnak, és melyik üzletek árulnak kevesebbet a rali miatt. Ugyanaz a panaszos azt is felveti, hogy mi történik, ha tűzeset van a Kossuthban, és nem tudnak a tűzoltók idejében odajutni. Azt is javasolja, hogy költöztessék el a rendezvényt a városnak egy olyan pontjára, ahol kevésbé zavarnak.

Íme egy másik idézet egy telefonbeszélgetésből: „Azt hiszik, hogy mindenki örömmel fogadja ezt a ralit. Ez egy ilyen fogyasztói csimborazzo, környezetkárosító, zajos, büdös, arrogáns, erőszakos rendezvény. Az elején észre sem vettük, hogy van Hargita Rali, de most már úgy kinőtte magát, hogy teljesen rátelepedik az emberekre. Itt már a mértéktartással is baj van.Szervezzenek olyan rendezvényeket, aminek van valami üzenetük, s nem az, hogy

hangos az autóm, s mindenkit lenyomok a földre.”

Hogy olvasóinknak teljesen vagy részben igazuk van, mikor arrogáns viselkedésről, vagy másokra erőltetett magamutogatásról beszélnek, ezt saját magam is tapasztalhattam, mikor szombat délelőtt bementem lefotózni a körkörös keréknyomokat, mert gondoltam, látványosan fognak mutatni fentről.

A fentebbi képen az látszik, amint egy jobbra forduló autót a hátulról érkező raliautó az útkereszteződésben megelőz és bevág elé. Rá pár percre két öreg nénit, akik az átjárón mentek át, a szemközti sávon került ki egy raliautó, s mikor melléjük ért, megburrogtatta a motrát, úgy, hogy a nénik összerándultak ijedtükben.

Ez a hozzáállás, hogy én grozav  vagyok, te pedig muszáj érezd, muszáj észrevedd, hogy én grozav vagyok, s ha nem veszed észre magadtól, akkor megmutatom neked, ez élőben teljesen más, mint mikor nézed a tévében a Taxi című filmet. Úgy pillanatnyilag azonosulni tud az ember a ralissal is, és azt tudja mondani, hű, ez mekkora buli. De mikor te ijedsz meg a forgalomban a másik menőzése miatt, akkor már nem olyan jó a buli. Vagy, ha a te ablakod előtt burrogtatják egész nap a versenyautójukat.

Ennek az írásnak az üzenete nem az, hogy nem kell a rali,

hanem az, hogy kell a párbeszéd.

Ami most nincs. Ezeket az embereket senki nem hallgatja meg, panaszuk senkit nem érdekel. Hogy érthetőbb legyen, miért írtam ezt a szöveget, szó szerint idézem egyik panaszosunkat: „Legyen erről valami társadalmi vita, hogy a másik fél is tudjon megszólalni. Hogy ne eleve feltételezzék, hogy ami nekik jó, az mindenkinek jó. Hogy kapjon az illető egy visszajelzést, hogy ember, te tobzódsz, élvezed, érdeked van, mindenki boldog, csak vedd tudomásul, hogy vannak még néhányan ebben a városban, akiknek ez tulajdonképpen szenvedés, a te örömöd. Beszélgessünk erről, nézzünk egymás szemébe!”