Hős
A szépről kellett volna pár jó szót szólni.
Vagy, hogy az igazság megúszható félholtan,
és az igazi hősiesség túllép a pompás tetteken,
de pontosan tudja, mikor fordítson hátat tiszta lelkiismerettel.
Hősies lett volna pár szót szólni a szépről.
Mert siker a felhők és a látás perspektívájából
a művészi alkotásra vonatkozó párhuzamot vonni
a közelség és távolság tekintetében.
Hősies lett volna őszintén nyilatkozni a szív dolgairól –
a rútról és fenségesről –,
de a szív dolgairól elterelte a figyelmet
a negyedikre fújtatva érkező futár homlokáról induló izzadságcsepp,
melyet a végtelen lépcsősoron görgetett maga előtt.
Hősies lett volna megmenteni a rászorulókat.
Senkit sem sikerült megmenteni.
Elszalasztották a feléjük nyúló kart.
Továbbá hősies lett volna nem sajnálni időt
valaminek az osztatlan megismerésére.
Ennek hiányában, ami érdekelt,
legfennebb érdekes maradhat.
Hősies lett volna belátni, hogy
a nyers erő ellentéte nem a puhányság.
Az erőről kellett volna pár jó szót.
Szólni, hogy szép.
Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) Költő, képzőművész. Első diplomája szerint képzőművész/grafikus, melyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett; később a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte el a teatrológia szakot. Részt vett az Élő Várad Mozgalom irodalmi-színházi projektjeiben; a Fiatal Írók Szövetségének tagja. A nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának volt munkatársa. Jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára. Verseit, prózáit határon innen és túl számos online és offline felület publikálja; emellett időszakosan színházi írásokat is publikál. Első kötete: Előző részek (Fiatal Írók Szövetsége, 2020). Második kötete már úton van a megjelenés felé. Amikor teheti, erdőkben, hegyekben kóricál.
