Fotó: GÁL ELŐD
A mindenféle kiállításoknak, képzéseknek és táncpróbáknak otthont adó TÉR-be érkezem, ahol Ruszuly Ervinnel, a hely üzemeltetőjével és Bíró Józseffel találkozom, egy elég különleges apropóból.
A két szenvedélyes gyűjtő, a Hot Wheels Club Székelyudvarhely alapítói, gyűjteményüket mutatják meg, ezzel kapcsolatos „szerelmükről” mesélnek, és arról az indíttatásról, ami miatt megalapították klubjukat, létrehoztak annak egy Facebook-oldalt, amely remélhetőleg hozzájuk irányítja azokat a kisautószerelmeseket, akik eddig nem is tudtak egymás létezéséről. Őket is mondhatni a közösségi média hozta össze, egyikük meghirdetett egy kisautót, a másik érdeklődött, beszélgetni kezdtek, ugrunk közös történetük elejére.
„Beszéltük, hogy ha elmondjuk, hogy van itt egy kisautó, amelyiknek mondjuk 250 lej az ára, biztosan felteszik néhányan a kérdést, hogy
normálisak ezek, hogy ilyenekre költenek?”
– kezdenek bele nevetve. Józsi éppen ennyiért rendelt egyet, „s ennek az ára egyre több lesz”, teszi hozzá, megmutatni még nem tudja, hisz még nem jött meg. Vannak kisautók 750-1.000 lejért, kell tudni, melyik mennyibe kerül, hogy ne tolj ki magaddal, mondja.
Ez most az aranykorát éli – állapítja meg Ervin, aki tud olyanokról, akik nem gyűjtik, de vásárolják ezeket, csupán, hogy kereskedjenek velük. Megvásárolják a drágábbakat, vagy éppen a gyűjtői darabokat, ahogy azok megjelennek a neten, s a duplájáért továbbadják.
Józsinak körülbelül 500, Ervinnek 2.500 darabos gyűjteménye van jelenleg. Az egész kollekció értékét nem saccolják meg, de egy gyorsat fejszámolok és aszerint legalább tízezrekről beszélünk.
Az első fizetés
Ervinnek nem voltak korábban fontosak a gyűjtői darabok, nem akart sok pénzt kiadni értük, csak azokat vette meg, ami tetszett neki külalakra, de most már fontos lett, ismeri el. Azonban azt is megjegyzi, hogy az is megfordult már a fejében, hogy túlad a nagyján, és csak azokat az autókat tartja meg, amelyek tetszenek neki, és azokat gyűjti majd. Például az amerikai izomautókat.
Jocó kiskorában nyaranta kapott a nagyszüleitől egy autót, Magyarországról. A régi fém ezerlejeseket gyűjtötte össze gyerekként, „volt, hogy az ágy alatt kaptam egyet”, meséli. Elkezdte ebből vásárolni az olcsó, „semmi” kisautókat, akkor még nem lehetett nálunk, Udvarhelyen Hot Wheels – az egyik legismertebb kisautó gyártó – fémautókat kapni. „Amikor egyetemista voltam, s félre tudtam tenni egy kicsi pénzt, akkor kezdtem el lényegében gyűjteni őket. Kolozsváron árultak Hot Wheelseket. S amikor lett saját fizetésem, akkor nagyon nekifogtam” – mondja, és törünk ki nevetésben egyszerre mindhárman. Ami tetszett, mondja, hogy miszerint választott, majd megmutassa az első darabot, amit Kolozsváron vásárolt. Neki is volt egy izomautós korszaka – csatol vissza Ervinnek.
Ervin gyermekkorában egy nyitható ajtójú Majorette Volvot kapott elsőként, ami meg is van még valahol, turkál a hatalmas dobozok egyikében.
„Ellopták. Rá öt évre felvásároltam valakinek az autóit, és ott volt közöttük. Azt mondta, ő is valakitől úgy kapta… Szerezte…” – meséli a történetét. Ezt az autót biztosan nem fogja eladni, eszmei értéke van. Van egy sárga platós Fordja is, szed elő egy másik darabot a dobozból, amit egy belga segélycsomagból kapott kiskorában, és hiányzik az egyik kereke – nem emlékszik, hogy így kapta-e, vagy nála „csonkult meg” –, de ez is nagyon hozzánőtt. Sőt, azóta vadássza is az ilyeneket. „A platón van egy forgótengely, rajta egy oroszlán és egy üvegbúra. Az oroszlán forog rajta, ahogy tolod. Azokat is megszoktam vásárolni, igaz, úgy még nem kaptam, hogy oroszlán és üvegbúra is legyen rajta” – folytatja.
Nyolcadikosként őt már elkapta a szenvedély, arra is visszaemlékszik, hogy a tizennyolcadik születésnapjára már határozottan Hot Wheels autókat kért, és aztán kapott az osztálytársaitól. Az elején gyűjtött mindent, ami szembejött, aztán rátért az amerikai autókra, azokat viszont szériaszám szerint kezdte gyűjteni – egy sorozat
minden darabja legyen meg.
Létezik egy egész nagy, böngészhető Hot Wheelses adatbázis, ahol szériaszám szerint felellhető az összes kiadott darab, és azok is, amelyeket a jövőben ad ki a játékgyártó. Ennek a böngészését Ervin már abbahagyta, de volt periódus, amikor pipálgatta, hogy mi van meg, és mi kell még. Most már nem leltárazza, ami szembejön és úgy érzi, hogy ez sokat jelentene neki, megvásárolja. Ezek főként most is amerikai autók miniatűr másai. Nem csak a játékboltban „jönnek szembe” az autók, vannak ezzel kapcsolatos Facebook-csoportok, oldalak, ahol az emberek bemutatják a gyűjteményeiket, eladásra kínálnak darabokat, vásárolnak.
Józsi az első Prémium Hot Wheelsét mutatja meg, amit Magyarországon vásárolt, a Tescóba. Azelőtt ilyent nem is látott, nem is tudta, hogy létezik prémiumverzió. Azóta ezeknek a gyűjtése a szenvedélye, a középkategóriából csak akkor vásárol, ha maga az autó nagyon tetszik neki, például a Porschékat, BMW-ket. Típus szerint, csak licenszelt autókat, tehát rendes autógyártók autóinak kiadott miniatűrjeit – magyarázza. Egyébként is szereti az autókat, ért is valamennyire hozzá, követi a modelleket, a szériákat. Ferrarikat például már nem gyárt a Hot Wheels, lejárt a szerződésük az autógyártókkal – osztja meg érdekességképpen.
Nem csak a Hot Wheels létezik, Ervin például egy az amerikai Greenlight gyártó által készített darabot mutat. „Ezeket annyira szuperül összerakják. Fém alja van, olyan kidolgozással, hogy eldobod az agyad” – áradozik, majd Józsi is rákezd, „a fényezése, a rendszámtábla, minden… Filmes autókat is szoktak kiadni, például megvan nekem az Odaát című sorozatból az Impala”. A Fast and Furious filmből is kiadta a Hot Wheels a karakterek autóinak miniatűr mását. Ezek Hot Wheels Premiumok – mutat egy újabb fémkocsit Józsi, „ezek drágábbak, arról is meg lehet ismerni, hogy nem kék a dobozuk, mint a többinek, a mainline autóknak”, jegyzi meg.
S mitől drágább az egyik, mint a másik?
„Itt ez az 56-os Ford, aminek gumikerekei vannak, és nyílik a motorházteteje. Ebből mindenféle típust gyártanak, van belőle csomó. Ha látok egyet, mondjuk más festéssel, mint ami nekem van, azt megveszem. Nekem ezek bejönnek” – mutat egy másikat Ervin. Majd egy következőnek a kerekét mutatja meg.
„Van, hogy gyártanak autókat egyféle kerékkel, aztán azt kivonják forgalomból, másféle kerekekkel kezdik gyártani. Persze, ezzel a forgalomból kivont kerekekkel rendelkező darabok máris drágulnak. Ezt az autót például háromféle kerékkel adták ki. Nekem van mindháromból” – ecseteli Józsi.
Van, amelyiknek a festése különleges, amiatt limitált kiadás, van bőven, amit mutogatniuk a srácoknak. „Nagyon szeretem a pick-upokat, kicsit mindenevő vagyok”, kap ki egy másik darabot a dobozból Ervin, majd elmondja, ebből az autóból készült kétféle prémiumverzió, és körülbelül 500 lejbe kerülnének együtt, nézegeti egy ideje, de még nem volt lelkiereje megvenni. „Ez 50, az is, az 100, s így összegyűl, míg azt veszem, hogy 500 lejt költöttem rá egy hónapban” – mondja.
Az árak attól is függenek, hogy éppen milyen eredeti autót dobnak ki a piacon, ami vélhetően népszerű is lesz. „Kiadtak például egy Mercedes kisautót, aminek az eredetije frissen gurult ki a gyárakból, és rögtön az év kisautója lett, drágább is lett” – magyarázza Józsi, hozzátéve, hogy szépen meg is csinálták.
Tele a szekrény
kisautókkal, árulja el Józsi, akinek vannak elképzelései, hogy hogyan tehetné ki legalább a legszebbeket idővel.
Ervin dobozai jelenleg a TÉR egyik helyiségében vannak. Ezek ennél jóval kisebb dobozokat rejtenek, benne a kisautókkal. Nagyon szeretne egy olyan helyet, ahol ki tudná őket rakni, ne dobozba kelljen őket tartsa, rendszerezné őket – mondja.
Azon nem lepődök meg, hogy a kisautók mind egy szálig be vannak csomagolva. Ha nem is bírtak magukkal néha a srácok, a kibontott darabok is el vannak zig-zagelve, az viszont már érdekel,
hogyan bírják, hogy nem csomagolják ki.
– Rajtam szokott kacagni a család, amiért nem bontom ki – tör ki Ervinből.
– Szokták kérdezni, hogy miért veszem meg, ha nem bontom ki. Azt is szokták mondani, hogy olyan vagyok, mint a Big Bang Theory-ból Sheldon, azt csinál ilyen hülyeségeket – erősít rá Józsi.
Így tartja meg az értékét, egyeznek ki aztán, sőt Józsi hozzáteszi, az is számít az értékében, hogy a doboz sérült-e, a sarkai mennyire vannak meggyötörve. Egyrészt az értéke miatt, másrészt amiatt sem csomagolják ki, hogy ne sérüljön az autó. Józsi le szokta fotózni a kisautókat, majd a fotókat feltölteni egy Instagram-oldalra. Legutóbb, amikor kibontott egyet egy fotó kedvéért, le is ejtette, be is horpadt az eleje, erősíti is meg válaszát. Mint mondja, az említett Instagram-oldalt főleg malájok, indonézek, amerikaiak követik inkább, mint személyes ismerősei, „ott nagyon megy, egyrészt mert ott gyártják, hamarabb hozzájutnak egyes darabokhoz”, magyarázzák. Remélik, nem csak Malajziában, gyűjtők
köztünk is vannak.
Éppen ezért hozták létre a klubot, és készítettek annak Facebook-oldalt, amelynek első bejegyzésében mindketten saját szenvedélyükről írnak, és amelynek létrehozásával céljaik is vannak.
„Találkozni olyan emberekkel, akiket érdekelnek, kisautót, információt cserélni velük, hogy ki honnan veszi, esetleg cigánykasszaszerűen összedobni a pénzt egy-egy drágább darabra a csoporton belül” – mondja Józsi. Ervin szerint ez kijöhetne mondjuk egy klubtagsági díjből. Ő kisautóvásárok szervezését is lehetségesnek tartja idővel. Szerintem egy kiállításnak is lenne ereje, biztatom őket.
