A Gyulafehérvári Caritas udvarhelyi csapata évről évre meglepi karácsonykor egy kis ajándékkal azokat a gyermekeket, akik rendszeresen részt vesznek a nappali foglalkozásaikon. Mivel nem minden gyereknek adatik meg a tökéletes karácsony, az itt dolgozók mindent megtesznek, hogy egy kis örömöt lopjanak a zimankós decemberi napjukba.
A járvány miatt sajnos kevés programot tudtak megszervezni az előző évekhez képest, de az angyalt ez nem tántoríthatta el. Egyenesen Németből érkezik egy-egy cipősdoboz ajándékkal.
Habár még minden szék üres, már hallani kintről az izgatott gyerekhangokat.
A csomagok már a karácsonyfa alatt várják, hogy gazdára találjanak, de szigorúan csak hétfős csoportokban jöhetnek értük a gyerekek, mert Arafat bácsi még az angyalnak is dirigál.
Nem, ez nem egy Rembrandt-csendélet, csak a kellő óvintézkedések, amik a kedden, szerdán és csütörtökön zajló ajándékosztáson várják a gyerekeket.
Meglehetősen csendesen, fegyelmezett csapatban jönnek be a gyerekek. Maszkban, az előírásoknak eleget téve fertőtlenítik a kezüket maszkban, majd jöhet egy maszkos lázmérés, és persze, mindenki helyet foglal a teremben – maszkban.
A folyosón is mindenkinek be kell tartania a kellő távolságot, erre itt vannak ezek a lábnyomok, bár könnyen megeshet, hogy a szomszédos festékes üzletben járt az angyal előző este.
Csomag azonban csak a jó gyermekeknek jár, szól az angyal egyik alkalmazottja. Most mindenkinek mondania kell egy esetet az évből, amikor valami jót csinált.
Na erre nem számított senki. Néma csend szállt a terembe, szerencsére itt vannak a kórus tagjai, akik karácsonyi akkordokkal dobják fel az alkalmat, és amíg játszanak, meg is születnek a válaszok. Az első bátor jelentkező büszkén meséli, hogy ő segített az édesapjának felvágni a tűzifát. Valószínűleg ez egy igen nagy tűzifavágó esemény lehetett, mert hirtelen egész sokan ezzel a jó cselekedettel rukkolnak elő. A lényegen ez azonban, mit sem változtat, a jó cselekedetért jár az ajándék.
A lányok inkább állatorvosok voltak idén, és törött, illetve kificamodott kutyusok lábát kötözték be. De olyan is akadt, aki a jó öreg takarítós kártyát húzta elő, és ezzel érdemelte ki az ajándékot.
A nehezen megszerzett ajándék nem tréfadolog. Van, aki innentől fogva olyan nagy becsben tartja újdonsült kincsét, hogy még a saját helyét is átadja a csomagnak.
A csomagosztás utánra egy kis zenés, videós meglepetéssel is készültek a dolgozók, hogy meghittebbé tegyék az eseményt. Mondani szokás, hogy az ismétlés a tudás atyja: mivel csak hetes csoportokban jöhetnek be a gyerekek, erre bőven van alkalom, amíg minden csoport sorra kerül.
A rövid videót, amit a délutáni foglalkozáson résztvevő diákok készítettek, mindenki csendben nézi. Van, aki velük együtt énekel.
És van, aki nem bír ellenállni a kíváncsiságának, éneklés helyett megnézi, hogy vajon mi lehet a dobozban.
Ám van, aki nem ennyire kapkodós, és a csomag puszta látványa is megigézi.
Egy biztos, a csomagját minden gyermek úgy fogja, hogy azt már senki nem veszi el tőle, legalábbis idebent nem.
Ahogy az lenni szokott, a szomszéd fűje mindig zöldebb, s az angyal sincs mindig a topon. Ilyenkor az a szerencse, ha valaki olyan mellett ülsz, aki szintén így járt, és szívesen cserélne veled. Gond megoldva.
A karácsonyi csomagolásba kapaszkodva várják, hogy végre birtokba vehessék, amit kaptak, de mindenki szépen végigvárja a pár perces ünnepséget.
Menni kell már kifelé, mert sokan várnak még a sorukra odakint.
Már csak az utolsó hetes csoport van bent, és a folyosó falán a neonfényben ott van ez a rajz, amit egy 13 éves gyerek rajzolt. Gyorsan el is küldöm az angyalnak messengeren, hogy karácsonykor küldje tovább a karácsonyfa alá ezt az üzenetet is a sok ajándék mellé.
