Ennél nehezebbet is oldott már meg Zalán, Dávid és Péter, akik tizedikesként cégek stratégiáin dolgoznak.
Fotók: Gál Előd, kiemelt kép: a diákok archívuma
Az élelmiszeripartól a biciklipiacig mindent felkutatnak, és egymás után zsebelik be a díjakat, tizedikesként cégek stratégiáin dolgoznak, A lesajnált “Z” generáció három fiatalja a jövőjét is tudatosan építi, nem kikapcsolódásképpen járják egyfolytában a közgazdasági esettanulmány-versenyeket. Ezeken a vetélkedőkön elért sikereikről szinte hetente tudósítunk, ezért gondoltam, hogy felkeresem őket.
Zajzon Zalán, Molnár Dávid és Kiss Péter mindhárman a Gimi X.A osztályának diákjai. Vezetőtanáruk, Dimén-Varga László árulta el, hogy éppen a hétvégi Középiskolások Üzleti Tanácsadó Versenyének döntőjére készíti a csapatát, amelyet Kolozsváron rendeznek meg.
A versenyekről
az iskola egyik szertárában faggatom a fiúkat. Kiderül, már első középsulis évükben elkezdtek közgazdasági esettanulmány versenyekre járni, tanáruk Dimén-Varga László hozta meg a kedvüket hozzá, és ezt abszolút nem bánják. „A tapasztalatért éri meg elsősorban, közgázból is fejlődünk, de mivel elő kell adnunk a saját ötleteinket, az előadói készségünk is javul” – mondja Zalán teljesen természetesen, amikor kérdezem, mi hasznuk ebből az egészből.
Mindegyiküket érdekli a közgáz, de csak mellékesen, az infóra próbálnak koncentrálni, mivel a középsuli után egy segédprogramozói diplomát is kapnak. Látszik a fiúkon, hogy nagyon tudatosan építik a jövőt, ezért nem bírom nem megkérdezni,
hogy mik lesznek, ha felnőnek.
Zalán az alkalmazott informatikán, robotikán gondolkodik. Dávidot a szoftverfejlesztés érdekli, azon belül még nincs konkrétabb elképzelése, de nekem egy tizedikes diák szájából éppen elég konkrétnak hangzik.
Péter még nem tudja, merre tovább, ezért is motiválják ezek a versenyek, mert sokkal tájékozottabbak lesznek általuk. Tudni kell, hogy a Középiskolások Üzleti Tanácsadó Versenye a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének saját vetélkedője és a jó helyezés a közgazdasági kar felvételijén is pontokat számít, ez is számít Péternek: jó egyetemnek tartja, nem árt, ha előnnyel indulnak a felvételijére.
Tavaly második helyen végeztek ugyanezen a versenyen kilencedikesekként, bezsebelték a 3.500 lejes pénzdíjat, és az ajándékcsomagokat egy rúd szalámival bennük. Hogy miért pont egy rúd szalámival? Arra mindjárt visszatérünk. Az ajándékok mellett két tized jegyet is kaptak fejenként, ami majd az esetleges felvételijükbe számíthat.
A tavalyi részvétel
miatt a fiúk értesítőt kaptak az idei kiírásról, ők keresték meg tanárukat azzal, hogy ők idén is mennének a tavalyi felállásban. Nem volt szükség toborzásra.
A tavaly a Bonafarm Csoport, Magyarország meghatározó agrár- és élelmiszeripari cégcsoportja volt az esetadó. A verseny formája hasonló volt az ideihez, több fordulóban kell helytállni.
Az első feladat egy piackutatás elvégzése volt, négy darab helyi húseladó egységet kellett felmérniük a fiúknak. Ilyenkor megkeresik a kérdéseikkel a tulajdonosokat, akik között a rendesebbek még számadatokkal is ellátják őket.
A verseny második szakaszában a piackutatással begyűjtött adatokat kellett összegezniük. Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a konzervatív vásárlás jellemzi a régiónkat. „Mindenki a megszokottat szívesebben fogyasztja, kisebb a tendencia az újításokra” – magyarázza Péter.
A döntőben a cégcsoport húsüzleteinek romániai terjeszkedésére kellett valami megoldást találniuk a fiúknak. Ők azt javasolták a csoportnak, hogy végezzenek egy piackutatást, mert az nekik is elengedhetetlen a terjeszkedéshez. Ehhez pedig a fiúk egy mozgóboltot javasoltak, amely, amellett, hogy a folyamatos mozgás miatt reprezentatívan méri fel a piacot, meg is ismerteti a termékeket a különböző régiókban. Ezáltal lehetne tesztelni, hogy mire van kereslet, hogy utólag azzal lehessen betörni a piacra.
A vágópontokat is említették nekik lehetőségként, hiszen az uniós csatlakozás után sok vágóhidat szüntettek meg, mert nem feleltek meg a normáknak, így nagy régiók maradtak lefedetlenül. „Hargita megyében az akkori adatok szerint nem volt hivatalosan működő vágópont, a kibédi és a zágoni volt a legközelebb” – mondja Péter.
Idén
valami vendéglátással kapcsolatos esetet fognak kapni, egyelőre ennyit tudnak, ezt is csak onnan, hogy ezt a piacot kellett előzetesen felmérniük.
„Kérdőíveket töltettünk ki az étteremben történő étkezési szokásokról: felét középkorúakkal, felét fiatalokkal” – mondja Zalán az idei első fordulóról. Ismerősöktől, és teljesen véletlenszerűen is vettek mintát, üzletekben kértek meg vásárlókat, hogy töltsék ki nekik kérdőívüket, amelyben olyasmikről érdeklődtek a fiatalok, hogy mit jelent valakinek egy felső kategóriás étterem, milyen élelmiszert fogyaszt étteremben stb.
Az eredményeket a fiúk már összegezték, a kérdőíves adatok mellett szakkönyvekben is dokumentálódtak, a román statisztikai hivatal adatait is átnyálazták. Emellett ki kellett választaniuk egy éttermet, amelyiket fiktív tanáccsal látnak el, ez is bekerül az összegzésbe. A szervezők a hozzuk eljuttatott összegzések alapján választották ki, hogy ki vehet részt a hétvégi finálén.
Majdnem negyven csapat jelentkezett idén, ezek közül tizenhatan jutottak a döntőbe. A Gimiből csupán az általunk megkérdezett hármas, városunkat viszont a Lőrincz Edit által felkészített refis csapat is képviseli a döntőben: Apetroae Lucas, Dávid Mihály és Pap László alkotják a hármast.
Hogy mi lesz az eset,
arról nem tudnak előre semmit, csak hogy köze van az előre elvégzett piackutatáshoz. Négy csoportba sorsolják majd a tizenhat csapatot, és mindegyik csoport győztese, tehát négy csapat küzd majd meg a végső győzelemért.
A csapatok összegyűlnek, megkapják az esetet, utána minden csapat egy külön teremben kap hét órát arra, hogy megoldja az esetet és készítsen egy prezentációt a megoldásról, ezt természetesen be is kell mutatni. Ha hét óra után félkész a prezentáció, úgy kell beadniuk. A fiúknak ilyenkor ebédet hoznak, és csupán a wc-re mennek ki, ugyanis semmi segédeszközt nem használhatnak: se telefon, se internet. Egy számítógép van, amin a bemutatójukat létre tudják hozni. Kapnak egy mellékletet is a cégről, annak adatairól, ezt használhatják még a munkában.
„Az a hét óra ilyenkor nem olyan sok, mint amennyinek hangzik” – mondja Dávid. A négy legjobb megoldással és prezentációval előrukkoló csapatnak a döntőben még egyszer elő kell adnia bemutatóját egy nagyobb zsűri előtt, amelyet közgazdászok, marketingesek, a cég képviselői alkotnak.
„Kihozni a legjobbat”
– mondják a fiúk, amikor kérdezem, nyerni mennek-e az idei KÜTV-re. Nem merik rávágni, hogy igen, elég erős lesz a mezőny, érvelnek.
„Amikor jöttünk hazafele Márkalandról, az úton olvastuk, hogy mi lesz a feladatunk ezen a versenyen” – mondja Zalán és Péter, akik a Budapesten szervezett Márkaland nevű versenyen is részt vettek, ez csupán két hete volt, itt írtunk róla. A változatosság kedvéért azon éppen a biciklipiaccal bíbelődtek.
Mielőtt sok sikert kívánnék a fiúknak, elmesélik, a héten kicsit ki voltak vonva a sulis forgalomból. Van néhány tanár, aki, amíg csak azt látja, hogy elmaradnak órákról a versenyek miatt, kicsit neheztel, de utólag mindig elismerik a sikereiket. Mi szívből kívánjuk, hogy most is sikerekkel térjenek haza!
