Fotó: SZÁSZ ZSUZSI
Mit is jelent az energiapiaci liberalizációja? Milyen hatással van ránk, fogyasztókra nézve? Kell-e, megéri-e szolgáltatót váltani? Mit kell tennünk, ha a váltás mellett döntünk? Milyen kötelezettségei vannak a szolgáltatóknak? Az utóbbi években nagyon forró a téma, Nagy-Bege Zoltánnal, az Országos Energiaszabályozó Bizottság alelnökével az inkubátorházban tartott előadásán kerestük a válaszokat.
Először is tisztázzunk néhány fogalmi zavart. Mind a villamosenergia, mind a földgáz ugyanazokon a lépéseken keresztül kerül a fogyasztókhoz: megtermelik, elszállítják (egyetlen szállító van országosan: a Transelectrica), kereskednek vele (nagykereskedelem és kiskereskedelem), majd elosztják a fogyasztóknak. Elosztóból egy van régiónként, lényegében őt nevezzük szolgáltatónak: a hálózat üzemeltetőjét, a hálózaton beruházásokat végző vállalatot.
A régiókban kialakított hálózat már adott, és a hálózat-üzemeltetés monopólium, egyetlenegy cégé – magyarázta a szakember, és rögtön tisztázta: a szolgáltatóváltás megtévesztő, a kereskedőváltás lenne a helyes szóhasználat, hiszen a kiskereskedelemnek van direkt kapcsolata a fogyasztókkal, és a liberalizáció kizárólag a kiskereskedelmet érinti. Függetlenül attól, hogy a fogyasztónak melyik kereskedővel van szerződése, ugyanolyan szolgáltatást kell, hogy nyújtson az elosztó. Ilyen szempontból „nagyító alatt vannak” – tette hozzá.
Az európai normák szerint az, aki szállítással és elosztással foglalkozik, az a másik három tevékenységben nem vehet részt, mert visszaélhetnének a monopóliumból fakadó helyzetükkel: például, ha termeléssel is foglalkoznának, akkor előnyt adhatnának maguknak, és a saját termelői egységeiket hamarabb csatlakoztathatnák a hálózatra.
Jó! De minek a nagy liberalizáció?
Egy olyan piacon, ahol még léteznek a hatóság által szabályozott árak, nagyon nehéz új piaci szereplőket bevonzani, ugyanis ezek a szabályozott árak jobbak, mint amelyeket a piacon kínálna valamelyik potenciális versenytárs. Románia még az uniós csatlakozáskor elviekben vállalta, hogy az energiapiacokat liberalizálja, de mivel éveken keresztül nem történt semmi, az Unió 2012-ben elkezdte noszogatni Romániát, és akkor papírra vetették, hogy a liberalizálás 2014. és 2018. között megtörténik.
Romániában elértük azt a fantasztikus eredményt, hogy kétszer sikerült liberalizálnunk a piacot – ironizált a szakember, hiszen már 2018-ig valamelyest liberalizálódott a piac, de a törvénybe be volt szúrva egy ártatlannak tűnő cikkely, ami azt mondta, hogy az országos energiaszabályozó hatóság jóváhagyja az árakat, tehát nem ő szabja meg, de láttamozza. A 2018 decemberében elfogadott sürgősségi kormányrendelet ismét szabályozta az árat, de nagyon gyorsan reagált erre az Európai Bizottság, úgyhogy a román kormány vállalta, hogy 2020 januárjában az 1-es számú sürgősségi kormányrendelettel előírják, hogy a földgáz 2020. július elsejétől, 2021. január 1-től a villamosenergia árának liberalizációját.
„Egyetlen kérésünk volt a kormány felé, amikor elkezdődtek az Európai Bizottsággal a tárgyalások, akik ebben szintén támogattak bennünket, hogy most már tényleg legyen teljes liberalizáció, most már tényleg ne szóljon bele a hatóság semmibe. Az energiapiacnak ez azért fontos, mert addig, amíg beleszólnak a hatóságok az árak alakulásába, addig az igazi konkurencia nem érdekelt a piacon”. A privatizált állami cégek itt vannak 17 éve, de újak nem nagyon jelentek meg” – ecsetelte, miért nem alakulhatott ki eddig a szabadkereskedelem. Az egyetemes szolgáltatói árat tehát felváltották a szabadpiaciak, amelyeket nem kellett a hatóságoknak láttamozniuk, ezek most ha magasabbak is, a verseny lehetővé teszi, hogy a kereskedők az ügyfelekért folytatott versenyükben egymás alá ajánljanak.
Értesítők, értesítők mindenhol!
Szeptemberben már tudták a villamossági kereskedők, hogy hogyan kell informálniuk a fogyasztókat. A hatóság kötelezte őket, eszerint két tájékoztatót kell kiküldeniük: egyet valamikor októberben vagy novemberben a számlához mellékelve, decemberben már árajánlatot is kellett, hogy küldjenek. Vagyis már ősszel elkezdődhetett a váltás, és ha valaki nem írt alá december végéig új szerződést, az értesítőben szerepelnie kellett, hogy január elsejétől milyen árat alkalmaznak, ez általában 17 százalékos, a lakosság körülbelül felénél 5-10 lejes növekedést jelentett a fogyasztástól függően.
A szakember szerint nagy felháborodást keltett, hogy nagyon sok fogyasztó nem kapta meg a kellő információt, hogy döntést hozzon. Ennek okán január 20-án jóváhagytak egy szabályzatot, amely alapján 2021 június végéig további tájékoztatást kell, hogy adjon a kereskedő minden egyes számlával a fogyasztóinak, ebben további árajánlatokat felsorolva. Ezért az a sok-sok értesítés a számla mellett a postaládánkban. A havi tájékoztatásban az árajánlatok mellett szerepelnie kellett, hogy mi a teendő, ha szolgáltót szeretnénk váltani. Az ajánlatválasztási űrlappal megpróbálták leegyszerűsíteni a váltást: ezen több ajánlat van, ha a fogyasztó az egyiket kipipálja és visszajuttatja a kereskedőnek, az már szerződéskötésnek számít.
A kereskedők ebben az átmeneti időszakban adhatnak egy kedvezményt. „Ha megadja a kedvezményt, ami fakultatív, akkor feltétel nélkül kell tennie, nem adhat egy fél évre kedvezményt úgy, hogy a fogyasztó nála kell, hogy maradjon, a fogyasztó nyugodtan leléphet a hatodik hónapban. Nagyon sokan meg is adták ezt a kedvezményt, az általános árból, amit meghirdettek, annyit kell elengedniük, hogy az ár a portfóliójukban levő legkedvezőbb ajánlat legyen. Van, akinél ez nagyobb, van, akinél kisebb” – magyarázta.
Felhívta a figyelmet, ha nem tudjuk kibogozni az ajánlatokat a kiküldött értesítőben, a hatóság oldalán van egy árösszehasonlító, igaz, csak román nyelven elérhető, külön a villamosenergia, és külön a gáz esetében. Nem kell minden rubrikát kitölteni, elég azt, hogy melyik megyében, mikortól szeretnénk váltani, és legördül egy óriási lista az árajánlatokkal. Az alelnök azt ajánlja, hogy innen induljon ki mindenki, aki szolgáltatót váltana.
A szerződéskötés online, telefonon, és személyesen is történhet, de Nagy-Bege azt tanácsolja, a jelenlegi helyzetben inkább elektronikus úton vagy telefonon intézzük. „Ha például az Electricánál akarok maradni, de találok egy jobb ajánlatot, betelefonálok, megmondom, melyik ajánlatot akarom, ők jegyzik, rögzítik a beszélgetést” – mondja. Hozzáteszi, rá lehet kérdezni a részletekre, de az árösszehasonlítóban mindent meg lehet találni.
Nincsen határideje a váltásnak – hangsúlyozta, és hogy nem is jár semmilyen technikai beavatkozással. Az elosztó, a hálózat működtetője, és függetlenül attól, hogy nekem melyik kereskedővel van szerződésem, továbbra is ugyanolyan minőségű szolgáltatást köteles nyújtani számomra. Ha hiba van a hálózatban, hívhatom direkt az elosztót, a számlákon fel kell legyen tüntetve az elosztók telefonszáma is, de hívhatom a kereskedőt is, akivel szerződésem van, és ő köteles jelenteni az elosztónak a problémát – sorolta a legfontosabb tudnivalókat. Szerinte
nagyon fontos,
hogy bármilyen árajánlatot nézünk meg, figyeljünk a részletekre, az ár csak egy tétel, még ha a legfontosabb is a fogyasztónak. „Oda kell figyelnünk olyan dolgokra, hogy az ár meddig érvényes. Van olyan, hogy egy évre ajánl szerződést a kereskedő, de az ár csak 3 hónapig érvényes, utána nem tudjuk, hogy milyen ár lesz”. Minden egyes árajánlat mellett ott a típusszerződés, amit figyelmesen el kell olvasni, ritka, de vannak esetek, hogy olyasmik vannak a szerződésben, hogy egy évre szerződünk, de ha fel akarod bontani, akkor a hátralevő időre ki kell fizetned havonta 100 lejt, hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor arra is, hogy bármilyen módosítást akar a kereskedő a szerződésben eszközölni, legalább harminc nappal előtte tájékoztatnia kell a fogyasztót, ő meg eldöntheti, hogy elfogadja-e azt, és ezalatt van ideje kereskedőt váltani. Az aláírt szerződést vállalni kell, de ha nincs ilyen feltétel, akkor bármikor, akár 21 naponként kereskedőt válthatunk.
Ha valaki aláír egy szerződést egy új kereskedővel, a régi maximum 21 napon belül el kell, hogy engedje, és 42 napon ki kell, hogy küldje az utolsó számlát. A váltást az új kereskedő jelenti be a réginek, nem a fogyasztónak kell. Ők vállalják az ügyintézést, elmegy a régi kereskedőhöz, hogy felbontsa a szerződést, elmegy az elosztóhoz, és megegyezik, hogy melyik nap olvassák le az óraállást, hogy az régi kereskedővel tudjon elszámolni, az állást jegyzőkönyvbe veszik. A számlákat nyilván ki kell fizetni, de olyan szerződésben nem szerepelhet, hogy addig nem tudod felbontani azt, amíg minden számla ki nincs fizetve.
Olvasni nem tudnak?
Az elelnök arról is beszélt, hogy az órákat az elosztónak kell leolvasnia, hiszen az a hálózat része. Ha minden órát minden hónapban leolvasnának, ahogy a fogyasztó elvárná, az évente 330 millió lejbe kerülne. „Egy leolvasás 3 lejbe kerül, Romániában van szinte 9 millió fogyasztó” – számolt. Szerinte amellett, hogy nincs erre kapacitása az elosztóknak, ennek a pénznek van sokkal jobb helye is.
Az európai szabályozó szerint évente elég egyszer leolvasni, a román hatóság szerint félévente. „Ha nincsen leolvasás, akkor a kereskedő nem kapja meg az elosztótól az óraállást. Neki a következő kötelező opció a fogyasztó által leolvasott és közölt óraállás. Be lehet telefonálni és bemondani az óraállást, amit a kereskedőnek kötelező figyelembe vennie, amikor számláz. Ha ez nem valósul meg, akkor a következő a becslés. Nem úgy becsüli a kereskedő, ahogy szeretné, a szerződésben szerepel, minden szerződés mellett lehet kötni egy fogyasztási egyezményt, amiben a fogyasztó mondja meg, hogy körülbelül mennyit fogyaszt havonta, ezt kell a kereskedőnek figyelembe vennie. A fogyasztási egyezmény bármikor módosítható. Ha ez sem történik meg, akkor a fogyasztási előzmény szerint történik a becslés” – magyarázta az előadó majd még egyszer hangsúlyozta, nem kell félni a váltástól, de előtte tájékozódjunk, akár a hatóság oldalán található tájékoztatóból, ahol megtalálhatóak a legfontosabb információk: itt a gázra, itt pedig a villanyra vonatkozóan.
