Egy asztalhoz ültek a székelyföldi polgármesterek, hogy megosszák egymással és velünk, ki mit hogyan csinál a saját kertjében.

A fotókat Pál Edit Éva készítette május 26-án a Harghita Business Centerben.

A más székelyföldi városokhoz való hasonlítgatás talán mindig is izgalmas témának számított az udvarhelyi közbeszédben, az erre való érdeklődést és kíváncsiságot próbálta valamelyest kielégíteni az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet az RMKT udvarhelyi elnöke, dr. Geréb László közgazdász moderált négy polgármester: a székelyudvarhelyi, a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi jelenlétében.

Honnan van mindenre is pénze Szentgyörgynek, mi kell Marosvásárhely megtartásához, Udvarhely fejlesztéséhez, és Csíkszeredában mit örökölt az új városvezetés? Mit ígérnek 2021-re, hogy biztosan meglesz, és milyen projektek lapulnak még a fiókban, pénzre várva? Csak néhány azon kérdések közül, amelyeket május 26-án, szerda este boncolgattak az udvarhelyi inkubátorházban. Hogy kiderüljön, nem is olyan zöld a szomszéd kertje, mint ahogyan a kerítés túloldaláról látszik.

Szokásához híven Geréb azzal kezdte, hogy miről árulkodnak a számok, a választások utáni első költségvetések, majd a meghívottaknak megadta a lehetőséget, hogy valamiféle magyarázattal, módszertannal szolgáljanak, avagy ki mit hogyan csinál itthon és otthon. Hogy miért hasonlítják össze a néha összehasonlíthatatlan dolgokat? A szervezők szerint ez a nyitja annak, hogy jobban működjenek a dolgok, megismerve a más városok, más térségek problémáit. Például fontosnak tartják megismerni azt, hogy ami egyik városban siker, az máshol miért nem az, és fordítva. 

– Ugyanúgy mint az olimpiai eredményeket, a gazdasági fejlődést is kell, hogy lássuk, hol tartunk, ez a cégelemzéseknél is ugyanolyan fontos. Az egyszerű ember számára a városi költségvetés egy sudoku, ezért próbáljuk lefordítani, hogy lássa, milyen kezekbe tette a voksát, mire költik az adóját – hangsúlyozta Geréb, majd rá is tért a vitaindító bemutatóra.

Mit mutatnak a számok?

A kivetített grafikonokon az látszik, hogy Csík és Udvarhely egy szinten, negyvenmillió körül van a saját, vagyoni bevételnél (autó-, ingatlanadó stb.), a jövedelemadónál viszont már kettő az egyhez az arány a hatvanmilliós Csík javára. A 2021-re becsült összbevétel szintjén a százmilliós Udvarhelyt már Gyergyó is beelőzheti mintegy tízmillióval, csak Kézdi marad le tőlük, jelentősnek mondható negyvenmilliós különbséggel. Miközben Szentgyörgy remélt bevétele a duplája, Marosvásárhely pedig ötszöröse az udvarhelyinek. 

Azonban senki sem tud nagyon többet költeni, mint amennyit bevesz, kivéve ha tetemes összeget görget maga előtt, amit nem tudott a korábbi években elkölteni. Például Csíkszeredának 62 milliós, Udvarhelynek tizenmilliós többlete van, gyakorlatilag ezzel előzi be Gyergyót. Később, a beszélgetés során derül ki, hogy Vásárhely egy realista költségvetésre hajt, így jön ki nullában a mérlege, Szentgyörgyön pedig azért elenyésző a többlet, mert Antal nem szeret gyűjtögetni – erre még visszatérünk részletesen.

A jelentős különbségek ellenére mégis általánosan érvényes, hogy saját bevételből amúgyis csak vegetálni, igazán fejleszteni csak külső forrásból tudnak. Gyergyó látványos erősödösét az magyarázza, hogy 2021-ben a külső források az összbevétel háromnegyedét képeznék, Csíkszereda 43%-kal követi, míg Szentgyörgy és Udvarhely esetében kevesebb mint az egyharmadát jelentik, de Vásárhely és Kézdi is csak pár százalékkal áll jobban. Gyergyó, Vásárhely és Udvarhely költségvetésében az említett arányok nagyjából meg is egyeznek a beruházások részarányával, tehát szinte kizárólag külső forrásra támaszkodnak, míg a többi város esetében átlagosan még 15%-ot saját forrásból tudnak fedezni.

Néhány ábra azt a sokat hangoztatott álláspontot is alátámasztja, hogy Udvarhelyen erős a magánszektor, szinte annyian dolgoznak, mint Szentgyörgyön, a kereskedelmi forgalomban is vezet a város a 2019-es mérlegadatok szerint, ami Csíkszeredához képest a duplája. Az önkormányzatiságban valamiért mégsem köszön vissza ez az előny – veti fel Geréb kérdőn, másodszor is hangsúlyozva, hogy az emberek akkor élnek jobban, ha vannak fejlesztések. 

Erre a célra márpedig a legkevesebbet, 35 milliót Kézdi szánja, nem sokkal előtte jár Udvarhely (42 millió), miközben Gyergyó és Szentgyörgy már kétszer ennyit, Csíkban pedig 140, Vásárhelyen 188 milliót fordítanak rá. Viszont még az utóbbi is eltörpül amellett, hogy egyedül Kolozsvárnak 1 milliárd leje van a fejlesztésekre, vagyis amennyit összesen költenek a székelyföldi városok.

Bezzeg az önkormányzatok működési költségeinél Udvarhely az első helyen van 577 lejjel/lakos árral, amellyel Csíkszeredát is beelőzi. Az udvarhelyihez képest szinte a felén áll Szentgyörgy (297), Gyergyó 423 lejjel látszólag beelőzi Marosvásárhelyt, viszont – a lakosságszám miatt – abszolút számokban már jelentős a különbség közöttük és a többi városhoz képest is. Az csupán látszat, hogy Szentgyörgyön kisebbek volnának a hivatal működési költségei, az csupán látszat, reagált Antal. Mindig meg kell nézni azt is, hogy ki mit szerződött ki a hivatalból, például a kertészetet vagy saját építőcéget hozott-e létre, mert azokkal együtt ugyanannyi jön ki, mintha házon belül költenénk el, fűzte hozzá.

Oktatási kiadásoknál Csíkszereda vezet 1928 lej/lakos aránnyal, ezt az iskolafelújításoknak tulajdonítja Geréb, míg az „iskolaváros” Udvarhely ebben sereghajtó 400 lej/lakos alatti értékkel, aminek duplája a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi kvóta is, és Gyergyó sem marad el tőlük sokkal (709).

Kultúra-sport vonalon nagyjából kiegyensúlyozott a verseny a székelyföldi városok között, 500-700 lej jut minden lakos után, Vásárhely csak azért kullog a maga 227 lejével lakosonként, mert a megyei tanács és a minisztérium intézi az intézmények egy részét, miközben például Udvarhely az összeset maga intézi. Az ugyancsak megyeszékhely Csíkszereda nevében Korodi már rázza a fejét, később el is mondja, miért: – Kulturális intézmények terén mi sem vagyunk más helyzetben, mint Udvarhely. A megyei tanács pedig akkor fogja átvállalni (a költségeket), ha a többi székre is tudja ezt vállalni, de ezt meg kell lépni, mert a városok le vannak terhelve – egyben hozzátéve javaslatát.

Végül, az utak fenntartására szánt pénz az elemzés utolsó szempontja, amiből az tűnik ki, hogy talán Szentgyörgyön már annyira rendben vannak az utak, hogy már nem is kell arra költsenek – jegyzi meg nevetve Geréb. Akárcsak az oktatásnál, ebben is Csík vezet 1254 lej/lakos aránnyal, abszolút számokban azonban Marosvásárhely is beelőzi (1046), miközben a többiek, köztük Udvarhely is, 400-600 lejekkel követik fejenként.

A bemutató végére, egyfajta iránytűként néhány ajánlást is megfogalmazott az udvarhelyi közgazdász a városvezetők figyelmébe. Szerinte egyértelműen a külső – kormányzati, uniós – forrásokra, az oktatásra, a kultúrára kell több hangsúlyt fektetni, miközben a hivatalok működési költségeit csökkenteni kell digitalizációval, átszervezésell, képzésekkel. – 20. századi eszközrendszerrel nem lehet 21. századi problémákat megoldani. Nézzük csak meg a bankokat: régebb százan dolgoztak, most négyen megoldják ugyanazt a munkát. Miközben a vidéki iskolákban még a budi is kint volt, mire kitört a járvány, nemhogy szélessávú internet és eszközök legyenek (az online oktatáshoz) – szemléltette Geréb. Egy másik szempont, hogy ha a polgármester nem tudja leosztani és/vagy az apparátus nem tudja végrehajtani, akkor 

a legjobb költségvetés is csak egy álom marad.

Most már jöhetnek a polgármesterek a „kínzópadra”, mindenki két kérdést kap a moderátortól, egyet célzottan, egyet pedig általánosan. A legmesszebbről jött Soós Zoltánnal kezdi Geréb, üdvözli, hogy magyar polgármestere van Vásárhelynek, megjegyezve ugyanakkor, hogy ez óriási kihívás is. Adja is magát a picit elfogult, picit magyarféltősre sikeredett kérdés: 

Mit kell tennie, hogy a következő választásokat is megnyerje?

– A legfontosabb, hogy folytassuk a centrista politizálást, amit elkezdtünk, vegyes csapat van a polgármester körül, azt üzenve a román lakóknak, hogy nem magyar elnyomás következik, hanem közösek a feladatok – vágott bele nagy lendülettel Soós, aki tisztában van azzal, hogy az ellentábornak, a románság egy részének ez egy fájó dolog. „Folyamatosan kell adjuk az érzéstelenítést, hogy nem a polgármester nemzetisége számít, hanem, hogy jól éljenek a vásárhelyiek” – fogalmazott.

Mindemellett eredményeket kell felmutatni „húsz év szabad rablás után”, méghozzá magas elvárások mellett: „Azt hitték, a választás után egyből megjelennek a daruk, két év múlva svájci szinten leszünk. Az emberek tudják, hogy számos nehézséget örököltünk, mások viszont türelmetlenek”.

– Átláthatóságra, fejlesztésre, fiatalokra, a zöld kérdésre fektetjük a hangsúlyt, mert az ország legszennyezettebb városai között vagyunk – sorolta az új polgármester, utóbbit kimondottan a vegyipari kombinátra meg a közlekedésre fogva, illetve szeretné a „dicső múltat”, a valamikor jelentős sportéletet is feltámasztani. Viszont ennek van egy jelentős akadálya, folytatja: – Örököltünk egy alig működő városapparátust, amit egy-két ember ordítozva, fenyegetőzve vezetett, a hivatalnokok pedig behúzódtak az asztal mögé, és inkább nem csináltak semmit, ha nem dolgozol, nem lesz baj belőle alapon. Ebben a kontextusban Soós elmondta, hogy hét igazgatót máris leváltottak és továbbiak következnek, próbálják újra leosztani a feladatokat és ellenőrizni is a végrehajtást.

Visszatérve az újraválasztás esélyére, úgy látja, hogy gyorsan meg kell hozniuk a népszerűtlen intézkedéseket, mint például az elmaradt szemétdíjak beszedése. Máris húszmillióval megnőtt a költségvetésük, ezt is városfejlesztésre akarják fordítani, és a számok láttán az emberek is belátták szerintük, hogy erre szükség volt. Egyesek hat éve nem fizettek semmilyen szemétdíjat, ráadásul a megbízott cég óriási pluszköltségeket számolt el hótalanításon meg a valós szemétmennyiség dupláját jelentették le. Miközben nulla százalékos volt a szelektív gyűjtés, a környezetvédelmi őrség meg is büntette a várost, mesélte.

Mit kell csinálni, hogy valaki negyedszer is polgármester legyen?

– szólt a kérdés a sepsiszentgyörgyi polgármesterhez, ha már újraválasztás a téma. De Antal Árpád inkább a gazdasági elemzés mutatóira reflektálna.

Szerinte a számokból az is kiderül, hogy más költségvetési kultúra van Szentgyörgyön. „Mindig pesszimistán tervezünk, 30-40%-al magasabb a költségvetés az év végén, mint az év elején”. Szerinte ez a magyarázat arra, hogy Csíkban 67% a megvalósított bevétel s a kiadások 42 százaléka jön össze, hatvanmilliós többletet visz át egyik évről a másikra, miközben Szentgyörgyön meg 90% feletti az arány. 

– Ha a polgárok azt látják, hogy nem történnek meg a beruházások, a plusz pénz a kasszában nem vigasztal senkit. Én mindig arra törekedtem, hogy nulla pénz legyen a városkasszában. Mindig rosszul aludtam, ha pénz van a kincstárban, mert mi van, ha jön egy új kormány és elveszi tőlünk? Akkor profi egy önkormányzat, ha teljesíti, amit betervez, és elkölti a pénzt, nem összegyűjti. Ha pedig válság van, hitelt kell felvenni, s amikor jól mennek a dolgok, akkor vissza kell fizetni – érvelt. Antal még azt is ki meri jelenteni, hogy éppen a felvett hitelekben kellene versengeniük a városoknak, mert az a fejlődés jele.

– Az önkormányzat legfontosabb feladata, hogy folyamatokat indítson el. Az emberek annyit látnak, hogy a vártemplomot felújították, mindegy, hogy a város mennyit tett hozzá. Az embereket az sem érdekli, hogy ki fizeti ki a terelőutat. Az elmúlt száz év legnagyobb projektje, a CNAIR által fizetett terelőút nem is fog megjelenni a költségvetésükben, úgy elszállnának a számok, hogy nem férnének el a képernyőn, tette hozzá. Arról, hogy a gazdák is el vannak szállva a terelőút miatt, mert használhatatlanná teszi a földjeiket, és ellehetetleníti a gazdálkodást, nem tett említést a polgármester.

Inkább egy kicsit oktatási és zöld vonalon is „dicsekedne”, ha már nála a mikrofon.

– Persze, hogy betonba, ablakba is pénzt kell fektetni, de egy alig 1240 lejbe kerülő Lábbusz programban sokkal nagyobb sikerélmény, hogy gyalog mennek a gyerekek az iskolába. Szerintem ez Székelyudvarhelyen és máshol is tud működni, a forgalomra és a szennyezésre meg a közérzetre is javító hatása van. Vagy eltüntettünk két hónap alatt 300 roncsautótól a városból, ez került 300 ezer euróba, miközben egy parkolóházat 5 millió euróból lehetne megépíteni – szemléltette, mennyire nem mindig a pénzen múlik a dolog. 

S ha ez mind nem volna elég az irigyeknek, még hozzáteszi, hogy országos szinten talán náluk a legmagasabb a szelektív hulladékgyűjtés, 39%. Miközben a grafikonok meg azt mutatják, hogy Szentgyörgy áll legrosszabbul kormányzati támogatás szintjén. „Kell szóljak (Kelemen) Hunornak, mert ezek szerint az enyém a leggyengébb lobbi”, jegyzi meg nevetve.

– De sok pénzt kapsz direktben a kormánytól – igazítja ki Korodi, nehogy tévedés essék. Ő következik a mikrofonnál, Geréb kérdi:

Csíkról az az érzésünk, hogy fejlődött a város, kell-e más irány vagy csak folytatni kell?

– Örülök, hogy az a látszat, hogy Csík jól teljesít, de ahhoz, hogy tudjunk pályázni a következő uniós ciklusra, ahhoz a mostani közhálózati helyzet nem megfelelő, ezért tanulmányokra, tervezésekre kell pénzeket szánjunk, hogy egyáltalán elkezdjük. Tudtuk, hogy kormányra kerülhetünk, mégsem állt össze a felkészülés Csíkban – cáfol gyorsan Korodi, aki a stafétaváltásról csak annyit mond, hogy a biológia is azt diktálja, plafonáljuk magunkat. A háttérben lapuló problémákat viszont elég részletesen sorolja.

– Ez a hat hónap azt mutatta meg, hogy kemény deficitek vannak. Nincs közterületünk, ahová inkubátorházat, bölcsődét, tömbházakat építsünk, nincsenek területrendezési tervek bizonyos városrészekre. Két évig még radikális döntések nem lesznek, hanem telekvásárlási, területrendezési feladatok fogják megfeszíteni a hivatalt. Bel- és kültelkek 60%-ára PUZ-t (városrendezési tervet – szerk.) kell készítsünk, óriási bajok vannak. Ennek áldozata a mobilitási projektünk, mert a központra sincsen rendezési terv – bosszankodik, annak tudatában, hogy „közutakra ennyi volt az uniós forrás”.

Az új polgármester ezzel magyarázza és egyben vállalja is azt, hogy dupláznia kellett az urbanisztikai osztály kapacitásán, hogy az ellássa megnőtt feladatait, s gazdaságfejlesztő irodát is kell indítani, mert úgy látják, gond van a magánszférában is. Hogy a közszférában mekkora gondok vannak, azzal szemléltette, hogy a hivatal egyes részeit laptop és wifi nélkül találta. Egyben visszautalva a vásárhelyi helyzetre, a személyzetről annyit mondott: „Mi nem váltunk le igazgatót, hacsak nem érzi ő maga, hogy mennie kell”. Más kihívások, amelyek nem látszanak kívülről, hogy például nem voltak belső eljárások a hivatalon belül, amiket most kell megcsináljanak, hogy jogilag, gazdaságilag és más szempontból is jó döntéseket hozhassanak.

Udvarhelyen biztatóak a jelek, kezdtek megjelenni a költségvetésben is az uniós projektek. Hogyan lehet ezeket megvalósítani?

– szegezte neki a kérdést Geréb a „házigazda” polgármesternek, Gálfi Árpádnak, aki – szokásához híven – múltbeli időutazással kezdi mondandóját. 

Ezúttal is diszkréten felhányja, hogy 2016-ban megkezdett polgármestersége előtt nem is volt itt semmi, pedig a 2020-as kampányban nem tagadta, hogy már a korábbi városvezetés idején elkezdődött a megnyert uniós pályázatok előkészítése. Most azt állítja, hogy a pályázati ciklus Udvarhelyen csak 2017-ben indult el, miközben a többiek már évekkel azelőtt éltek a lehetőségekkel, ha már egymáshoz hasonlítgatjuk a városokat.

Szerinte abban hasonló a helyzet Vásárhelyhez, hogy a dolgok rendbecsinálásával kezdték, és sorol is néhány példát, amelyek már közelebb állnak a valósághoz. Amint azt a 2016 és 2020 közötti tanácshatározatok is tükrözik, vagyoni kérdésekben valóban nem voltak „igazi” lépések, a projektek mentén kezdtek el egyáltalán telekkönyvezni, ami pedig az első feltétele volna bármilyen külső forrás lehívásának. Így tudtak aztán nyerni, szerződni, közel 30 millió eurót lehívni, vázolja röviden a folyamatot.

Miközben szemétkérdésben, vízkérdésben is jelentős változások történtek, utal az RDE-vel való cekendi vitára meg az AquaNova lecserélésére: „Ezek bizonyos hullámokat ütöttek meg, de bízunk abban, hogy a végén a haszonélvezői mi leszünk, székelyudvarhelyi lakók. A kérdés az, hogy kifizetünk-e 6,5 millió eurót (az AquaNovának) vagy inkább befizetünk egy 30 millió eurós fejlesztésbe, amiért csatlakoztunk a Harvíz Egyesülethez” – szemlélteti a mérleg két oldalát Gálfi, aki meg van győződve arról, hogy Soóshoz hasonlóan a közösség érdekében teszik a rendcsinálást, szokták is hasonlítgatni őket, teszi hozzá egy cinkos mosollyal.

Azt mondja, tisztában vannak azzal, hogy sosem lesz annyi adóbefizetés, hogy a nagy fejlesztéseket abból megvalósíthassák, így visszatér még egyszer arra, hogy mi mindent kellett meglépniük a források lehívásáért: a város általános rendezési tervet (PUG) fogadott el, az építkezések és fejlesztések érdekében a belterületét megnövelte 67%-al, gyarapítják a város vagyonát, folyamatos a dokumentációk, tanulmányok előkészítése. S mintha egyenesen Csíkszeredának adná fel a leckét, egy adott ponton meg is említi a nagy riválist, hogy ott bezzeg a belterület csökkent. Korodi nem is reagál, hisz ő maga ismerte el korábban, hogy gondok vannak ingatlantéren.

Másrészt meg vannak fejlesztési pénzek, amik nem is látszanak a helyi költségvetésben, ezek a CNI-s (országos fejlesztési társaság) projektek: a csereháti és orvosi lakások, illetve a terelőúttal kapcsolatban egy másik állami céggel, a CNAIR-rel zajlanak a tárgyalások, náluk jelenhet meg költségként. Politikai szándék van a másik terelőútra is, parkolóházak megépítésére és a közszállítás megoldására is, mert ezek a problémák érződnek a közbeszédben is, sorolta még Gálfi.

A fejlesztések mellett a másik kérdés, amiről beszélni szeretne, az a hivatal működése. Amikor átvették a városvezetést, sok külső szerződés volt, több mint 45 ilyen állás volt, ma már csak 5-6 van, amire más jogi megoldás nem volt. A többiek mind versenyvizsgával vannak alkalmazva (nem mintha ilyen téren nem lennének gondok, lásd a Művelődési Ház igazgatói állását – szerk.). A nagyobb hivatali működési költségekre akár magyarázatként is vehető az a megjegyzése, hogy néhány kivételt leszámítva a közszolgáltatások nincsenek kiszerződve, cégei se nagyon vannak a városnak. Külsős cégek még az autópiac meg a zöldségpiac működtetésére vannak szerződve, említi meg.

A hivatali működéssel kapcsolatban Gálfi még a digitalizáció hasznát hozza fel, picit dicsekedve is azzal, hogy a 2020-as járványügyi helyzetben már a polgármestersége elején, 2016-ban elkezdett folyamatokat tudtak kihasználni, eredményeket elérni a hivatalban. Viszont a harmincnapos határidőt ő sem szereti, ennél hatékonyabb ügyfélszolgálatot akar biztosítani, s ennek kárára nem mehet a költségcsökkentés.

A legjobb költségvetés a megvalósult,

ezt követni is fogják, ígéri Geréb az RMKT részéről, s már teszi is fel a következő, immár körkérdést a négy polgármesternek:

Mi az az egy projekt, amit a 2021-es költségvetésből tűzön-vízen át akar vinni?

– Azt hittem, hogy 15 percet beszélünk – szól be finoman Soós a jóval hosszabbra nyúlt Gálfi-beszédre, jogot formálva arra, hogy ő is kiegészítse korábbi válaszát. Kezdi mindjárt azzal, hogy mitől olyan kiegyensúlyozott a vásárhelyi költségvetés-tervezet. Benne is van egy olyan reflex, hogy a korábbi városvezetésre mutogat, még érezhető a kampány szaga a levegőben.

– Mindig felfújt költségvetés volt, ez volt a legkorruptabb erdélyi városvezetés stratégiája. Mi egy reális költségvetést akartunk, de így sem tudjuk, hogy mennyi uniós pénzt tudunk lehívni, az már az engedélyeztetések haladásától függő.

Az egyik kiemelt fejlesztés az elektromos buszok beszerzése, vagyis a közszállítás fejlesztése, amit leghamarabb 10 hónapon belül tudnak leszállítani, a végső határidő 22 hónapos. A másik pedig a városon áthaladó terelőút, amivel versenyfutásban vannak, mert amikor átvették, a nyomvonal csak 20%-ban volt kész s még csak ezután következtek a kisajátítások. Ezért már számolnak azzal, hogy az egyik szakasz kicsúszhat az uniós támogatási határidőből (2024. január 1.), a költsége pedig így a városra hárulna.

Továbbá nyolc parkolóház tanulmányai készülnek, legalább négyet saját költségvetésből, a többit magántőkével próbálják megoldani, vagy kölcsönből a városhoz tartozó cég, mert idővel úgyis behozza az árát. Szeretnék még növelni a cégek jelenlétét, például a gyógyszergyártókkal. Ezzel kapcsolatban is előbújik egy régi sztori: a Sandoz Soós szerint azért ment inkább Lengyelországba, mert Floreáék kérték a borítékot, s még ezt is elnézte a DNA nekik, állítása szerint azért, hogy román maradjon a polgármester Vásárhelyen.

Tehát a terelőút és a közszállítás – foglalja össze Geréb a lényeget, majd átadja a szót Antalnak.

– Nincs nekem ilyen, pedig gondolkodtam, írogattam, de egyet nem tudnék kiemelni. Ebben az évben a már elnyert pályázatoknál legyen meg a kivitelezési szerződés, hogy időben el tudjuk költeni a pénzt, illetve a következő ciklusra előkészíteni a pályázatokat – mondja, egyúttal megköszönve az udvarhelyi inkubátorház menedzserének, hogy segít nekik a szentgyörgyi inkubátorház projektben.

Csíkszeredában Korodi azt szeretné, hogy: legyen meg a harmadik idősfoglalkoztató központ, az iskolafelújítások, egy nagy digitális platformra a közbeszerzés, két PUZ, jazzfesztivál újraindítása, coworking házra legyen pénz, ha már inkubátorház nem lehet, alkalmazzák a helyi rendőrség első alkalmazottait, játszótérelemeket állítsanak fel az egyházközségekkel a kertvárosi, vidékies településrészeken.

Gálfi szerint Udvarhelyen, ami biztosan meglesz, az az idősotthon Szombatfalván és a kórház udvarán épülő szolgálati lakások. A zajló projekteket egyébként mind fontosnak tartja, de egyet különösen kitűzött célul, még ha nem is valósul meg idén: a Harvízzel közös vízhálózati beruházás, annak összehangolása a közúthálózati projekttel, közben a közvilágítás fejlesztése, a kábelek fektetése is megtörténne. Szentgyörgy is fel volt túrva annak idején, én ezt vállalom, a port, a sárt – utal vissza Antal Árpád egy korábbi mondatára.

Ezzel lejár a második kör is, jöhetnek a közönségkérdések. Az első Albert Sándor udvarhelyi városmenedzsertől az emlegetetthez szól: 

Szentgyörgyön hogyan tervezik megtölteni a megvásárolt ingatlanokat, meg a finanszírozás hogyan is történt?

– amire Antaltól kicsit kikerekített választ kap: – Ahhoz, hogy tudjunk fejleszteni, sokszor ingatlanokra van szükség, mi azokat vásároltunk meg, amiket a kilencvenes években privatizáltak és tönkrementek, elsősorban a turizmus területén, például Sugásfürdőn, amit többnyire uniós forrásból újítottuk fel. Régi ipari egységeket vásároltunk még, ahová az ipari parkot építettük, szintén uniós pénzből, a volt tyúkfarm tízhektáros területét, hogy lakóparkot építsünk uniós pénzből. 

– A dohánygyárat vettük meg, ami műemléképületnek számít, sok mindent lehet vele csinálni, de a szentgyörgyi fiatalok ötleteit várjuk, ifjúsági parlament fog róla dönteni, mert ők fogják vezetni a várost 20-30 év múlva. 45 évesen úgy érzem, hogy nem azt kell megvalósítani, amit én akarok. 12 év után már az aknafedőtől, amibe belebotlunk, nem látjuk a jövőt. 

Antal sejtelmesen csak annyit árult el még a finanszírozásokról, hogy vállalkozói meg magyarországi forrásokat szoktak még lehívni, például „jön egy Sapientia és lesz belőle valami”. De fontos, hogy tisztuljanak le a városrészek funkciói, például lakóövezet közelében ne legyen tyúkfarm vagy lőtér, ezeket el kell választani egymástól, vallja.

Egy másik kérdező arról érdeklődik, hogy mennyire zöld a világ?

– Szentgyörgyről nem látom, hogy annyira rózsás volna. 80%-al nőtt az autók száma, szennyező ipar is van, ehhez képest nagyon kevés a napelempark, bicikliút. Legyünk elég bátrak, hozzunk ösztönző döntéseket, hogy az emberek kezdjenek el biciklivel, gyalog járni – válaszol elsőként Antal, annak ellenére, hogy korábban még a szelektív gyűjtéssel dicsekedett.

Ez mind szokás kérdése, ő is gyalog járt a város egyik végéből a másikba a barátnőjéhez, meséli, majd egy másik „példabeszéddel” folytatja: ha négysávos autópályát építünk a központba, akkor 130-al fognak hajtani rajta, ha meg lezárjuk, akkor biciklivel, ez ilyen egyszerű. A másik ajánlása, hogy nem szabad parkolóházat építeni a központban, mert az bevonzza az autókat, hanem legalább 500 méterre. Igaz, ezeket a népszerűtlen döntéseket jókor kell meghozni, mert politikailag bele lehet bukni. Ő például a szentgyörgyi tér felújításánál érezte, hogy belebukhat, mert 90%-a ellenezte. „Mára megfordult az arány, azt mondanák az emberek, hogy mindig is támogatták”. A negyedik mandátumban már simán bevállalja az összes eltörölt parkolóhelyet, ha a vesztébe is fut vele, de legalább jól fogja érezni magát a városban, jegyzi meg kuncogva.

Marosvásárhelyen a hulladékgazdálkodás meg a közszállítás a két fő zöld kérdés, vagyis inkább probléma. Soós célja, hogy zéróról 30-35%-os szelektív gyűjtést indítsanak be az év folyamán, és a mondottak alapján elég elszántnak is tűnik. „Nem érdekel, hogy mit mondanak a pártok, a szabadkőművesek, hanem hogy a probléma megoldódjon. Ha ebbe bukok bele, ám legyen. Egy taxisofőr indította el a közúti politikát, aki a vécére is autóval menne”.

Az új polgármester biztató jelként értékeli, hogy mióta ideiglenesen lezárják a főtér egyik részét, annyi teraszigénylés van, hogy alig győzik. Szerinte is be kell vállalni a konfliktusokat, Facebook-kommenteket nem szabad olvasni, folytatva a sort: két parkolóház van elindítva, parkolósávok helyett biciklisávok lesznek. Szentgyörgyön sem láttam senkit, hogy rázná az öklét, hogy nem lehet traktorral átmenni a központon, szól oda szolidárisan Antalnak.

Arros Orsolya volt RMDSZ-es tanácsos és polgármesterjelölt kérdése Gálfihoz szól. A fejlesztés sebességével van problémája, szerinte nem mindegy, hogy a mozdonyt ki húzza és milyen sebességgel, jó lenne, ha Udvarhely súlya nagyobb lenne Székelyföldön. 

Hány százalékon áll a fejlesztések megvalósítási szintje?

– kérdi, azzal nyomatékosítva, hogy 2017 decemberében szembement a saját frakciójával, hogy bizonyos területeket meg tudjanak vásárolni a városnak, viszont azt látja, hogy az öt ingatlannál egy lebontásig jutottak el, a többinél semmit. Arra panaszkodik, hogy érdeklődött a városházán, de épphogy harminc napra semmitmondó válaszokat kapott.

Válaszában Gálfi a két kereszteződést (Fások, Fernengel) emeli ki, meg a Budvár utcai és a csereháti telket, amit az ortodox egyháztól vettek. Elismeri, hogy lassulás van, de szerinte ez hozzátartozik az emlegetett rendcsináláshoz, ami az elmúlt időszakban zajlott a közbeszerzések szintjén. Igaz, hogy az önrész jelentős növekedésével, de úgy értékeli, hogy csak sikerült rendezni az Orbán Balázs tornatermének és a csillagvizsgálónak a folyamatát, sőt, a szejkei beruházásnál is sikerült a “procedurális kérdéseket” rendezni (mi úgy tudjuk, még mindig folyik a per a kivitelezővel – szerk.). Mintha igazolni akarná Puskás Katalin menesztését, teszi hozzá, hogy amióta új beruházási igazgató van, 3-4-5 vállalkozó is van a közbeszerzésekre, a versenytől pedig az árak is csökkennek, de legalábbis nem nőnek tovább. Ezek a problémák most megoldódtak, szerinte ez a fontos, a közigazgatási munka jellemzően ilyen, lassan haladnak a dolgok. De a kért százalékokat csak nem kapja meg tőle Arros.

Még egy utolsó kérdésre maradt idő a teltházból, a házigazda Szakács-Paál István HBC-igazgató él is a lehetőséggel:

Hány projekt van városonként, ami elő van készítve a fiókban, ha jön valaki, hogy van pénz rá?

Valahogy nem meglepő, hogy Antal egyből rávágja, Szentgyörgyön sok van, nem tud pontos számot, de 200 millió eurót biztosan el tudnának költeni, ha annyit kapnának, amennyit kérnének. Ettől még nem mindig jó, ha sok terv van, mert ha nem tudsz rövid időn belül pénzt szerezni, akkor aktualizálni kell őket, s az annyi, mintha elölről kezdenéd a munkát.

Ugyan Korodi válasza nem kellene meglepjen a korábbiak alapján, mégis sokkoló, ahogy kimondja: „Semmi nincs, semmi átütő erejű. Sok projekt össze volt hozva, ez jó, de most meg vagyunk rekedve”. Iskolára van egy DALI (beavatkozási dokumentáció), jut eszébe picit később.

Soós aggasztónak tartja, hogy Románia hat milliárd eurót adott vissza, amit nem tudott elkölteni. A vásárhelyi iskolákra vannak projektek, de infrastruktúrára nincs, pedig úgy tudja, vasútra is lehetne pénzt kérni majd, akár Udvarhely felé is, sőt Csík felé is lehetne építeni, az osztrák-magyar tervek valahol csak megvannak. – Még a végén megépül a székelyföldi körvasút – tetézi Geréb kacagva, de ha belegondolunk, nem is hangzik olyan nevetségesen.

Ezúttal is Udvarhely zárja a sort, Gálfi ki is húzza magát és rávágja, hogy minimum tíz projekt van, ebből öt utcákra szól, egy része a CNI-nél le is van téve. Például a terelőút tervei is megvannak, már „csak” finanszírozást keresnek 90 millió lejre, de ha ez meg is van, akkor is azonnal frissíteni kell őket, csatol vissza Antal megjegyzéséhez.

Bizonyára még sok mindent lehetett volna kérdezni a Nagy Négytől, és tudtuk volna még hallgatni őket, de az estébe nyúló, így is két és félórásra húzódott beszélgetést végül csak le kellett zárni. Az est társszervezője, Kozán István újságíró még megengedte magának azt a javaslatot, hogy: ha lehet, és sok szavazatot akarnak, akkor inkább fogjanak neki a Csíkszereda-Balavásár (13A) országút fejlesztéséhez, mert gyakorlatilag ez a székely autópálya.