Úgy lépkedem a táncterem felé, mintha magam is az együtteshez tartoznék, gyakorta ránézek, mi újdonság van a Kékiringó háza táján. A teremben különböző korú kislányok és kislegények gyülekeznek, pörögnek a szoknyák, keresik, kinél van a ragasztó, hogy be tudják ragasztani a füzetbe az újonnan tanult népdal szövegét. Amint ezzel megvannak, iparkodnak a terem közepébe nyújtani, melegíteni, tornázni. Tancinénijük a halk kuncogás és duruzsolás mellett kezdi mondani, mi történt velük az idén.
A szerző felvételei
Ez az évünk az utóbbiak közül az egyik leggazdagabb volt programok szempontjából – mondja Both Aranka a székelyudvarhelyi Kékiringó néptánccsoport vezetője a november 22-én, szerdán az év végi sajtótájékoztatón. Táncoltak több fesztivál és rendezvény színpadán, jártak néprajzi úton Kalotaszegen, Kükülőmentén és Széken, turnéztak, táboroztak.
Öt pályázatot is nyertek,
Hargita Megye Tanácsánál, nagyobb – 10 ezer lej feletti – értékűeket. Az öt pályázatból kettő már lezárult, az egyikből ifjúsági programokat lehetett szervezni, ebből tábor lett, a másik kulturális tevékenységekre vonatkozott, ebből magyarországi útjaikat tudták fedezni. Lezáráshoz közeledik még három pályázat, ezekből népviseleti csizma és cipő készletüket tudták bővíteni, futotta a napi próbák, táncházak finanszírozására, a zenész gyerekek képzésére és táboroztatására.
Amire pedig nem telt a megyei forrásból, azt megvalósították a város és a magyar állam támogatásából, illetve szokásukhoz híven a szülők is beszálltak a néptánccsoport költségeibe. Ezért sikerült megszervezni év elején a szokásos fesztiváljukat, táboroztak generációnként: az aprók, azaz a legkisebb gyerekek, a kezdő, a kisebb, a nagyobb utánpótlás, a haladó gyerekcsoportok, a zenészek, illetve a két felnőtt csoport is. Both Aranka elmondja, azért külön szervezik meg a táborokat, mert így átláthatóbb, ki mit tud már és mit kell még tanuljon.
Voltak több fesztiválon és rendezvényen környékünkön és Magyarországon is, például a Sóskút-fesztiválon, a Kiscsősz Pajta-Fesztiválon, a Botorka Fesztiválon, a Keresztúri Napokon, az Őszi Vásáron, a Kalotaszegi napokon. A csoport vezetője többször is felhozza, a már említett néprajzi utakat, mert fontosnak találja, hogy egyes szokásokkal, hagyományokkal, viseletekkel azok saját környezetében találkozzanak táncosai, illetve remek közösségépítőnek is tartja ezeket az utakat.
Részt vettek a Fuss Neki!-n, mert jövőre 25 éves lesz a néptáncfesztiváljuk, amire új műsorokkal készülnek, jönnek vendég tánccsoportok, akik szintén fellépnek, szerveznek táncházat, kirándulást. „Új dolgokat nem tudunk csinálni, mert a hagyományaink nem változnak. Ha mind azt visszük tovább, amiben benne vagyunk, az már egy hatalmas nagy dolog”, feleli kérdésemre a tancinéni.
S mi a helyzet a gyerekekkel?
Both Aranka azt is elmondja, nagy generációváltáson megy át a Kékiringó, a „húzóerőből” több mint 30-an ballagtak el az utóbbi három évben. „Ezzel semmi baj, ez az élet rendje”, mondja, csak őket pótolni kell a kisebbekből, akik bár ügyesek, lelkesek, kitartóak, az új és új generációk egyre nehezebben tanulnak. Lassan memorizálnak, magyarázza, és nem szívesen tornáznak.
Viszont folyamatosan biztatja őket, és várja az új arcokat is, „hiszen az olyan lépcsőzetes rendszerű, intézmény szerű néptánccsoportok esetében, mint a miénk, ha van egy jó alap, sok-sok apró gyerekkel, akkor van amiből építkezni felfelé, mert a nagyok mindig el fognak menni.” Főleg fiúk kellenének, mondja, azokból van hiány, „statisztikailag Udvarhelyen sokkal kevesebb a fiú mint a lány. Minden tánccsoportnál ugyanez a probléma.”
Idénre már csak a szülinap van hátra,
december 16-án, mondja Both Aranka, addig gyakorolnak és gyakorolnak. Ahogy ottlétemkor is, hiszen közben véget ér a bemelegítés, a gyerekek elhelyezkednek, aztán kezdődhet a tánc.
Tancinéni igazgatja őket, segít a népdal szövegében. Két kör után, a jelenlévő négy idősebb táncos mutatja meg a kicsiknek, hogy néz ki a mezőségi. Majd lévén, hogy születésnap következik, gyakorolják a Sok születés napokat című népdalt. Valahol a Napjaidat számlálni és Az ég harmatja kezdetű sorok közt osonok ki a teremből.
