A zord télből a múzeum épületébe lépve Maszi bácsi festményei melegséggel töltenek el. Közel hatvan alkotását állították ki a felső öt teremben, munkái mellett hangját, arcát is megidézték, személyes tárgyai – pasztellkészlete, kalapja és festőállványa – mind-mind hozzájárulnak ahhoz a benyomáshoz, hogy a festőművész itt van a kiállításmegnyitón, a szép számban összegyűltek között.
Fotók: Szabó Apor
A Máramarosszigeten született Maszelka a nagybányai festőiskola és Nagy Imre festőművész „hagyományait” vitte tovább, a kolozsvári főiskola és egy dekoratív korszakot követően találta meg saját „művészi hangját”: tájképeket, portrékat láthatunk, csendéletet olajban vagy szénrajzban, néhol egy-egy helyi toposzt ismerünk fel: a magányos fenyőt, az Ábel-kunyhót, Kannásné fáját, portréi pedig rendszerint típusportrék, megjelenítve előttünk, milyen is a székely asszony, a székely ember.
A patakok, folyók környezetét apró gesztusokban megjelenítő festményei a szenvedélyes horgászról is árulkodnak, Maszelka természetszeretetéről, s így azt sem kell magyarázni, miért lendületesebbek, szabadabbak azok a művei, melyeket képzőművészeti alkotótáborokban festett – mondta el róla Vécsi Nagy Zoltán kurátor és Lőrincz Ildikó művészettörténész a kiállításmegnyitót megelőző sajtótájékoztatón.
Maszi bácsi rendszerint nagyon gyorsan alkotta meg festményeit: a pasztell lehetővé tette számára, hogy bármikor, akár falujárások alatt is alkothasson, így nem csoda, hogy hatalmas hagyaték maradt utána, tette hozzá Lőrincz Ildikó, a múzeum újdonsült művészettörténésze.
Több mint festő
Él egy olyan sztereotípia, hogy Udvarhely az írók, költők városa, de a képzőművészeti életet is meg kell említeni, hiszen az Maszelkától kezdődött igazán, nem feledve az elődöket sem, Spanyár Pált, Haáz Rezsőt – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Vécsi Nagy Zoltán.
Maszelka nemcsak példát mutatott, hanem idehozta a művészeket is: két komoly művésztábor, a gyergyószárhegyi és a homoródszentmártoni alapításánál alapember volt, újjászervezte és gyarapította a városi képtárat, ahol neki köszönhetően jelentős anyag gyűlt össze a hazai képzőművészeti munkákból.
Közel hatvan festményt válogattak ki a múlt pénteken, január 21-én megnyílt emlékkiállításra az összesen 290 darabos, közgyűjteményekből és magánszemélyektől kölcsönbe kapott életműből. Ezeket nem értékítélet szerint válogatták, hangsúlyozta a kiállítás kurátora, hanem azt a szempontot követték, hogy az életmű, a festőművész minden oldalát megmutassák, szem előtt tartva a kiállítás célját, hogy a 2003-ban elhunyt „Maszelkát továbbra is szeressék az emberek”.
A kultúrateremtő és -szervező tevékenységéért is tisztelt festő, a fiatal képzőművészeket támogató Maszelka „kicsit mindenki Maszi bácsija”: a festőművésztől ajándékba kapott képek sokak szobáját díszítik, rekecses hangját talán senki nem tudja feledni, aki ismerte. Ha mégis, a múzeum egyik-másik sarkába elhelyezett készülékekkel – rövid rádióinterjúkból – eleveníthetjük fel a festő hangját, miközben derűs arcát látjuk a képernyőn. A kiállított válogatáson kívül maradt, kétszáznál is több alkotást digitális formában lehet megnézni a múzeumban felállított kijelzőkön vagy az intézmény honlapján.
A közeljövőben
egy átfogó, Maszelka János életművét megjelenítő monográfia, a munkáit bemutató album megjelentetése is szerepel az intézmény tervei között, tudtuk meg Miklós Zoltán múzeumigazgatótól. „Olyan nagy a Maszelka-munkák szórása a városban, hogy nem látni a végét, és jelenleg is érkeznek telefonhívások a korábbi felhívásunkra, azoktól, akik kölcsön adnák festményüket digitalizálás céljából” – indokolta.
Az emlékkiállítás március 31-éig látogatható, keddtől péntekig 9 és 17 óra, szombaton és vasárnap 10 és 14 óra között.
