Kalandjaim a szejkei rozsdafürdőben

A mi székely Félixünk. A mi székely rozsdánk. Hát, ecce annyira lepattant ez a szejkei kádas fürdő, he, hogy azt kimondani is nehéz. Inkább mutatom.

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor a fiatalkori butaság miatt összeszedett ízületi, csont-, porc- és hasonló fájdalmakat megpróbálja félretenni. Megkísérel lerakni a hozott hátizsákból valamennyit. Családunknak ez a pillanat most jött el, elhatároztuk, hogy lenyomunk egy-egy kezelést a szejkei kádas fürdőben.

Nem vészes még a helyzet, nem fájnak rendkívüli módon a csontjaink, csak egy-egy nehezebb pillanat van, ritkán, de talán jobb nekiállni most javítani a helyzeten, mint 20 év múlva, mikor már túl késő lenne.

A szejkei kádas fürdőről mindenki dicshimnuszokat zeng. Udvarhelyi nagyapám, aki nagyon szeretett dicsekedni mindennel, ami a mienk, nagyon, de nagyon hitt ebben a vízben, minden nap elmondta legalább egyszer a történetet, hogy nemtudomki elment fürödni nemistudomhova a világba, talán Németország legnevesebb fürdőjére, s ott mondta neki az orvos, hogy „maga miért jön ide, mikor ott van maguknak a világ legjobb vize a Szejkén”.

Úgy tűnik, ennek a legendának, vagy valós történetnek sok változata él, különféle helyszínekkel, és minden bizonnyal a víz is isteni, ha úgy becézgetik a hámló vakolatú épületet, hogy „A mi székely Félixünk”. Bízom benne, hogy a kezelés végén mi is így fogjuk becézgetni a helyet, de addig is, hogy ne szálljunk el a saját kis nyomorunk dicséretével, eszembe jut egy saját történet.

Van itt kint a domboldalban az út szélén egy kövünk, pont úgy néz ki, mint a Matterhorn, csak kicsiben, nagyon kicsiben. Jöttek valami barátaink, s kirándultunk egyet az oldalban, mutatom nekik a követ, hogy ni, olyan mint a Matterhorn. Erre az egyik idősebb és bölcsebb barátom, Zoli bácsi azt mondja bajsza alatt mosolyogva, igen, ez pont olyan, mint a Matterhorn, csak a Matterhorn pont nem ilyen.

Szombaton vettünk egy-egy tíz alkalmas bérletet, s elkezdtük a kúrát. Azaz elkezdtük volna a kúrát, de előtte a sorbanállást kezdtük el. Eddig háromszor voltam, mindig két-három órás sor volt előttem. Szombaton azt mondták, azért vannak sokan, mert rövid a program aznap. Ok. Hétfőn azt mondták, azért vannak sokan, mert szombaton rövid nap volt. Ok. De hogy kedden miért voltak sokan?

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről! Már havi 15 lejért elolvashatod a cikkeink legjavát. Fektess be te is a szabadságba!
Lépj be a kapun a hozzászólások megjelenítéséhez. Már előfizető vagy? Itt tudsz belépni.

Korábbi képriportok