Jártam már több helyen is Európában, láttam a mi környékünknél jobbat is és rosszabbat is, de édesapám mindig azt mondta, hogy a jobbhoz hasonlítsd magad, ne a gyengébbhez. Ha a kerékpárutakat kellene hasonlítani valamihez, akkor azt mondanám, hogy Székelyudvarhelynek és környékének a kerékpárútjai közelébe sem érnek az általam ismert jónak, azonban könnyen lehet, hogy én picit nagyravágyó, netán elégedetlen vagyok. Éppen ezért több emberrel is beszéltem a témáról, hogy fejlesszük egymás nézeteit, vagy legalábbis ők az enyémet.
Udvarhely agglomerációjában élve, gyerekkoromtól fogva várom, hogy mikor lesz végre kerékpárút a zetelaki gát irányába. Persze, ha nem tekertem volna a Duna partján Vác és Budapest között, valamint más gyönyörű helyeken néhány kedves anyaországi ismerősöm jóvoltából, akkor valószínű, hogy nem is gondolkodtam volna azon, hogy nálunk miért nincs ilyen jól kiépített bringaút hálózat. Mégis ezt tettem, és mai napig a fejemben él ez a gondolat.
Mivel nem sok fogalmam van arról, hogyan kellene megtervezni egy kerékpárút-hálózatot megkérdeztem Simon Szilárdot, a 2015 óta létező Szekler Teker Egyesület egyik alapító tagját, aki
3 kritériumot fogalmazott meg,
amelyeket egy biciklis infrastruktúrának teljesítenie kell (legyen az szabadidős vagy célforgalomnak szánt):
- összefüggő legyen
- ne kerülőút legyen
- célállomásokat kössön össze
A fentebb már részben érintett elképzelésemből, hogy több kerékpárútra lenne szükség majdnem kizökkentett egy barátom, amikor erről csevegtünk, mert szerinte egy kerékpárút a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében valahol az utolsó helyen van, minden esetre sokadrendű kérdés. Végül a Simon Szilárddal való beszélgetés helyretette a gondolataimat és továbbra is úgy gondolom, hogy bár létezhetnek fontosabb tételek a közlekedési infrastruktúrában, mégis szükség van kerékpárutakra. A kellő módosítások, fejlesztések megreformálhatják a közlekedést, amennyiben az önkormányzat is úgy látja, hogy erre szükség van. Márpedig, ha környezettudatosan és/vagy emberbarát módon gondolkodunk, vagy megelégeltük azt, hogy órákat töltünk a dugóban ahelyett, hogy átsuhannánk a városon, mellőzve a parkolóhely keresését is, akkor előbb-utóbb eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a bicikli vagy a roller praktikusabb és ahhoz kerékpárút kell.
Én úgy gondoltam, hogy a kerékpáros infrastruktúra fejlesztését a közlekedők igényének hiánya is gátolhatja, de Simon Szilárd rávilágított, hogy inkább a kínálat befolyásolja azt, hogy hányan szállnak nyeregbe vagy rollerre, mert ha az egyik módszert nehezítjük, a másikat pedig könnyebbé tesszük, akkor mindenki a praktikusabbat választja. Tudatosan alternatív közlekedő a bringás mennyországban, Hollandiában sem biztos, hogy sok van.
Na de lássuk, mit tud kínálni a székelyudvarhelyi közlekedési infrastruktúra:
több tucat gondosan süllyesztett és ráncosított kanális tetőt (ezekből több mint harmincat számoltam, mire ráuntam),
hegyeket és völgyeket,
ugratókat a gyerekek legnagyobb örömére,
valamint nagymamám terítőihez hasonlóan csipkézett széleket; és ezúton demonstrálnám a „nem tudatosan közlekedő személy” fogalmát is:
Azért jegyzem meg ezt, hogy ne hárítsunk mindent az önkormányzatokra, hiszen a biztonságos közlekedéshez nem csak az infrastruktúra kell, hanem a megfelelő szemlélet is. Ilyen szemléletforma az is, amikor úgy döntünk, hogy elfogadjuk a 2002/195-ös számú sürgősségi rendeletet és nem veszélyeztetjük a gyalogosokat a járdán az elektromos rollerünkkel, sem magunkat csúszós úton ugyan ezzel az eszközzel. Hozzáteszem, hogy a rendelet gyakorlati módszertanával még adódnak gondok. Tehát dióhéjban: kettőn áll a vásár.
Lesz bicikliút vagy sem?
A téma kapcsán megkérdeztem a városi önkormányzat sajtószóvivőjét, Zörgő Noémit arról, hogy hogyan halad a kerékpárút, amit részben a Küküllő partjára, részben más útvonalakra terveztek, és amivel eredetileg a város három fő kijáratát szándékoznak összekötni, a fejlemény pedig nulla. Csak nem kell ennyi idő a kivitelezéshez, még ha gond is van az érintett területekkel? Vagy mégis?
Mindenesetre Zörgő Noémi a kérdésemre majdnem ugyanazt a választ volt kénytelen adni, mint tavaly egy másik újságírónak: „most zajlanak a földmérési munkák, következik a Vízüggyel egy protokollum megkötése, hogy tovább tudjon haladni a projekt.”
De hova halad a projekt? A régebben megmutatott terv nem is egybefüggő, és számos jelentős útvonalat kihagytak belőle.
Félkész terveknek folyik a megvalósítása vagy inkább csak egy gumicsontot kaptunk – ahogy Simon Szilárd fogalmazott – amin rágódhatunk? Remélem, a Hargita Megye Tanácsa által év elején elindított projekt, ami Székelykeresztúrt kötné össze Székelyudvarhellyel, nem erre a sorsra jut, bár az eddigi tempót ismerve a projekt akár évekig is eltarthat, pláne, hogy még a finanszírozási források sincsenek meg teljesen, és ki tudja meddig fog tartani amíg a maradék pénzt összeszedik? Hát én ugyan nem.
Egy dolgot viszont tudok: amíg vannak ilyen aktív egyesületeink, mint a Szekler Teker, addig a kétkerekű alkalmatosságok nem merülnek feledésbe, és örömmel tapasztaltam, hogy azok is sokan vannak, akik igénylik a természettel való közvetlenebb érintkezést, például a Szekler Teker táborok helyei 80 százalékban már beteltek.
Természetesen az sem probléma, ha valakinek erre nincs igénye, sem szabadidős, sem közlekedési szándékkal, vagy éppen nem áll módjában, de legalább aki megteheti, tegye meg.
