Induljunk már kavalkádra!

A szentegyházi karácsonyi vásáron jártunk.

Kilencedik alkalommal szervezték meg Szentegyházán a Karácsonyi Kavalkádot. A térben és hosszban is apró vásárt általában az adventi időszak végén szokták tartani a város piacterén. Idén a negyedik vasárnap, december 18-án telt meg a tér a helyi és környékbeli lakosokkal, az esemény mindössze négy és fél órájára.

A város központjában lévő rendezvényt egy kissé vézna hóember jelezte, vele szemben a Mikulás-vonat várta a menetrend szerinti indulást. A hideg ellenére felgyűrt ruhaujjú kürtőskalácssütők, jókedvű árusok, tarkabarka portékák és rózsás arcú emberek fogadtak.

Bár a tél megmutatta magát néhány nap erejéig, a hónak nyoma csak a Hargitán látszott, a szentegyháziaknak csak a hideg jutott. Az igazi csípős hideg, ami bepofátlankodik a sok rétegnyi meleg ruha alá és az ember fia, lánya csak forralt borral vagy teával tudja csillapítani. Ha ez sem bizonyult volna elégnek, a piactéren több tűzhelynél is lobogtak a lángok, ott viszonylag meg lehetett melegedni.

A tér sarkában foglal helyet a fedett piac, ahol több, főleg helyi árus kínálta, amije van. Lehetett kapni bőr öveket, bundákat, karácsonyi díszeket, többféle dekor elemet, kézzel szőtt fürdőszobaszőnyget, táskákat, édességeket, horgolt állatkákat, készíthettél képet a családdal, amiből mágnest csináltak. A Szent Gellért Alapítvány asztalánál a játékok és a dísztárgyak mellett olyan termékek is akadtak, amelyeknek elkészültében fogyatékkal élők is részt vettek. Az asztal sarkán levő adományos szatyornál besegíthettél az alapítvány tevékenységeibe.

A Szent Gellért Alapítvány mellett – akikhez a vásár nagy része tartozott, alább még láthatod hogy mi minden – részt vett a szervezésben Szentegyháza Város Polgármesteri Hivatala, a Szentegyházi Ifjúsági Fórum (SzIF), a Szentegyháza Város Hegyimentő Közszolgálata és a Tourinform iroda.

A már említett alapítványos standok közé tartozott a forralt boros, teás, zsíros kenyeres bódé. Hagyományos módon brandingelt bögrében is lehetett venni meleg italt. A csupor ára 15 lej volt – ez újratöltős, akinek viszont nem fért bele a büdzsébe, annak egyszer használatos pohárral is tudtak szolgálni –, bele bort 5 lejért töltöttek, teát 2-ért. A zsíros kenyér hagymásan és hagymátlanul is 1 lej volt.

A Szent Gellérthez tartozott még a „gyerekasztal”, ahol karácsonyi témájú kifestőkből lehetett válogatni. Az alapítvány munkatársai beöltöztek a szent családnak, a szomszéd helyiségben még a „barmok” is helyet kaptak.

A fent említett kisvonaton kívül lehetett még utazni egyet a Mikulás szekerén, első körben ingyen, a másodikban 5 lejért. A gyerekek nem igazán törődtek a rénszarvasok hiányával, megfeleltek az álruhás lovak is.

Mindeközben a színpadon műsort műsor követett, miután elhangzottak a köszöntő beszédek, gondolatok, áldások, meggyújtották a negyedik gyertyát a koszorún. Hallhattuk a Szentkeresztbányai Cantate Domino kamarakórus és a Szentegyházasfalvi Canticum Novum kamarakórus előadását.

A vállalkozó szellemű gyerekek bármikor jelentkezhettek egy verssel, énekkel, mesével, hogy elmondják, elénekeljék azt a színpadon. Példamutatás gyanánt Ladó Nóra negyedik osztályos kislány énekelt karácsonyi dalokat. Őt követték a Planet Dance tornász lányok, előadásukkal és a Mártonffi János Általános Iskola tanulói mikulásos táncukkal. Karácsonyi dalokat énekelt Tankó Csilla a Gábor Áron Iskolaközpont igazgatója és Opra Levente tanító bácsi. Zenélt még a Fülei Band és a Szentegyházi Rocksuli növendékei. A kulturális programokat az Angyalbetlehemesek zárták.

Míg zajlottak a programok megkérdeztem az embereket, mi a kedvencük a vásárban. Kinek a meleg bor, kinek az állatok a szentegyházi Betlehemben. Megint másnak kedves az összejövetel maga, hogy ismerősökkel találkozhat, barátok közt lehet. Egy épp nagy kifestőzésben lévő kisgyereknek az előadások tetszettek a leginkább. „A legjobb a Rocksuli!” – a rocksulis tanárok, szülők szerint. Lőrincz Csaba polgármester úrnak a betlehemesek a kedvencei, „én vagyok benne az első pásztor. Azért szeretem ezt, mert a hagyományőrzéshez szervesen kapcsolódik, mert székely ruhában vagyunk, 1800-as években megalkotott egyházi énekeket énekelünk, felvesszük a subákat és visszahozzuk azokat a régi érzéseket, amiket kezdünk lassan elfelejteni.”

„Minden évben van olyan ember, akivel csak itt találkozok. Otthon siettem az ebéddel, kérdeztem a gyerekeket, hogy a lecke megvan-e, induljunk már kavalkádra” – feleli egy helyi anyuka a kérdésemre, hogy miért jár évről-évre vissza a vásárra. Mások szerint is az a legcsalogatóbb, hogy olyan emberekkel találkozhatnak, akiket akár már egy éve nem láttak.

Ahogy hirdették, öt óra előtt már megkezdték az árusok az összepakolást, a forralt borból is elég lett aznapra, a meleg lakás és a kész ebéd is csábította a népet – az ötkor kezdődő Labdarúgó-világbajnokság döntőjéről nem is beszélve – ezért a többség útnak indult haza. 

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok