A városvezetés szerint a jelenlegi források csak az áldatlan állapotok megoldására elegendőek. Az árusok közt sincsen egyetértés.

Fotók: GÁL ELŐD, EGYED UFÓ ZOLTÁN

Szeptemberre tervezték, úgy néz ki, októberben neki is fogtak a piac felújításának. Még januárban döntött arról a tanács, jobban mondva a koalíciós többség, hogy a piac teljes újjáépítése helyett rehabilitálás címén csak kijavítják azt.

Az RMDSZ nem támogatta a tervezetet,

mivel korábban Sinka Arnold önkormányzati képviselő kezdeményezésére nem csak felújították, hanem teljesen újragondolták volna a piacot. Egy kutatás és egy látványterv már el is készült, de ezek a közeljövőben nem valósulhatnak meg a városvezetés szerint.

Az őszre tervezett munkálatok során leaszfaltoznak bizonyos részeket, az asztalok fölé pedig egységes tetőszerkezet kerül, amely esőzésekkor egy csatornarendszerbe gyűjti a tetőre zúduló vizet, így nem folyik az árusok nyakába. A tetőszerkezet megszüntetné az Orbán Árpád alpolgármester által „kész katasztrófának”, Jakab Attila városmenedzser által pedig „balkáninak” nevezett színes napernyőhadat, ami a piaci árusok szerint is csúnya, de nem ez a legnagyobb problémájuk.

Török Pál méhész szerint is nagyon csúnyák a színes napernyők, reméli, a tetőszerkezet ezt és a másik egetverő problémát, a rossz időjárás kivédését is segíteni fogja, azonban bőven van még javítani való emellett. A parkolási lehetőséget hiányolja mind a vásárlók, mind az árusok számára, utóbbiaknak a be- és kihordás legalább annyira fontos, mint az eladás, amit véleménye szerint a termelőnek kell folytatnia.

Volt arra törekvés, hogy az árut adjuk be az üzletbe.

„Nem, a termelőnek kell eladnia az áruját, mert most már mindenki valamilyen formában eladni akar, termelni nem. Szerintem fontos, hogy ismerje a vásárló a termelőt. Nem akarok mutogatni, de köztudott, hogy itt vannak olyan termékek, amikről úgy tudjuk, hogy finom román termékek, mert le is vannak papírozva, és mégis Olaszországból, Spanyolországból vannak küldve. Ezt kellene kivédenie a piacnak, a helyi termelőket maximális előnyökben kellene részesíteni, még ha diszkrimináció is. Mert az. Tehát az időjárás, parkolás, áruhordás, viszonteladók” – sorolja a legnagyobb problémákat.

Koszta Balázs szerint a városvezetésnek leginkább a viszonteladókkal kellene foglalkoznia, hogy azoknak ideális helyet találjanak, ugyanis sokszor elállják az utat az autóikkal, asztalaikkal. Úgy gondolja, jelenleg ez a legnagyobb problémájuk nekik, helyi termelőknek.

Derzsi László tűzoltásnak nevezte,

„ha elfogadunk erre a felületre egy tervet, akkor kizárjuk annak a lehetőségét, hogy nagyobb volumenű tervet készíttessünk” – mondta az említett tanácsülésen. A történethez hozzátartozik, hogy Sinka Arnold RMDSZ-es képviselőnek mindig szívügye volt a piac, a gazdák, a helyi termelők, a vidékfejlesztés, amikor tanácsos lett, rögtön el is kezdte „körbejárni a témát”.

A Bunta-korszakban, amikor a városnak sikerült visszaszereznie a piacot az akkori bérlőtől, megkérte Sólyom Andreát, a Sapientia társadalomtudományi tanszékének egyetemi adjunktusát, hogy készítsenek egy tanulmányt, amely egy fókuszcsoportos beszélgetés alapján el is készült. A beszélgetésben három csoport volt megkérdezve, a nyugdíjasokból álló vásárlók, az eladók és egy olyan személyeket tartalmazó csoport, akiknek Sinkáék véleménye szerint jó meglátásaik vannak. Ide tartozott Kubanek László, Kolumbán Imola, vagy éppen Zepeczáner Jenő.

A kutatás 2013-ban történt, 2014-ben a gyergyószentmiklósi Köllő Miklósék (közismerten a hagyományos székely építkezést támogató építész) a tanulmány alapján készítettek egy látványtervet. Sinka elmondása szerint az ő kérésére egy lépcsőzetesen elkészíthető terv lett, tehát saját költségvetésből, a piaci bérekből fázisokban lehetne felépíteni akkor is, ha nincsen pályázási lehetőség. „Ez 2-300.000 lej volt évente, ezt szerettem volna, ha visszafordítjuk a kivitelezésre” – magyarázza a tanácsos.

Az asztalokra is készítettek egy skiccet a tervezők, sőt egy mintapéldányt meg is rendelt a hivatal. Amikor az elkészült, Köllő Miklósnak már voltak módosítási javaslatai „úgy volt, hogy átjön Udvarhelyre és személyesen beszélünk a változtatásokról, de ez a találkozás már nem történt meg”, itt szakadt meg a Köllő Miklósék által elképzelt székelyudvarhelyi piac tervezése.

„2015-ben nem volt a hivatalnak kerete, mert akkor volt megvásárolva a Haberstrumf villa, az UCECOM és emiatt ez a tétel átcsoportosítódott 2016-ra, viszont akkor már jöttek a választások” – magyarázza Sinka, miért nem készült el a kivitelezési terv.

Ő a választások után meg is kereste Gálfi Árpád polgármestert és Orbán Árpád alpolgármestert, hogy megmutassa a terveket, elmondása szerint akkor azt mondták neki, „hogy nem rossz az elképzelés, de aztán valamilyen okból kifolyólag most elég nagy összeget próbálnak átalakításra, javításra fektetni”,

az RMDSZ-es tanácsos szerint ez kidobott pénz.

„Én folyamatosan foglalkoztam a gazdákkal is, képeztük őket, termékmenedzsmenttel foglalkoztunk, hogy nézzenek ki jól a termékeik, engedélyeztettük a termékeket, mert szinte senkinek nem volt engedélye, iskolákba eljártunk Kolumbán Imolával, hogy népszerűsítsük a helyi termékeket, kutatást végzünk, egy komoly tervet készítettünk, és amikor készen van minden, akkor ez lesz” – magyarázza Sinka, hogy nem kis befektetett munkája van a piac újratervezésében.

Amikor megkérdezem, vajon miért nem támogatják a látványterv tovább gondolását, rávágja, hogy szerinte azért, mert ellenzéki tanácsos.

Az árusok véleménye igencsak megoszlik a tervről. Török Pál szerint inkább sétálótérhez hasonlít, semmi piac jellege sincs, úgy gondolja, a piacnak arról kellene szólnia, hogy tudják behozni, tárolni és eladni az árukat.

Egy másik eladó, aki szívesen válaszol a kérdéseinkre, de nem szeretné, ha elárulnánk a nevét, komolynak találja a Köllő Miklósék által készített terveket. Úgy gondolja, hogy ugyan van probléma, de élhetőek a mostani viszonyok is, és a mostani javítások helyett a bérekből befolyt pénzt a tanács kamatoztathatná egy bankszámlán, és öt év múlva máris lehetne komolyabb újításokat eszközölni.

„Egyébként sok pénzt beszednek, 2800 lej a bér csak az asztalokra, a viszonteladók négyzetméterre számolt bérét nem számolva és azt, hogy van, hogy elveszik a nem asztalra pakolt ládáimért is az 5 lejt” – mondja a bérekről.

A bérekről és a szolgáltatásokról a többi árust is megkérdezem, Koszta Balázs szerint a személyzettel nincsen probléma, megértőek, rendesek, végzik a dolgukat, ő a bérekkel is megvan elégedve, szerinte reális áron bérlik az asztalokat. Török Pál elmondása szerint a bérek emelésénél őket is megkérdezték, ő akkor is elmondta, hajlandó kifizetni a 2800 lejes összeget, de arra számított, hogy ennek fejében többet kapnak majd, mint

20 éve, azonban semmi nem változott.

„Van személyzet, ő szól az árusoknak, hogy takarítsanak el, és ez az egyetlen szolgáltatás azon kívül, hogy beszedik a bért” – mondja.

Jakab Attila városmenedzsert is megkérdezzük, miért vetették el Sinka terveit. „Az a terv egy vázlat, ami egy idealisztikus elképzelés, nekem is tetszik a Küküllő partján lévő asztalokkal, de a part a vízügy hatáskörébe tartozik, nem a városé, tehát nem csak anyagilag, jogilag sem kivitelezhető” – mondja és ha kivitelezhető lenne is, félő, hogy az ott keletkező rengeteg szemét a folyóban kötne ki.

Úgy gondolja, ha ennek a tervnek a mentén indulnának el, „tíz éven belül sem lenne előrelépés”, az új tervvel a jelenlegi helyzetet próbálják kezelni, amibe ráadásul már befektettek, hiszen több asztal az utóbbi években volt megvásárolva, a piac első része újraaszfaltozva, néhány százezer lej tehát már bele lett fektetve az újításba.

A Sinka által említett lépcsőzetes kivitelezés felől is érdeklődöm, amely a beszedett bérekből történne meg.

„A piacot működtetni is kell, amit beszedünk, azt elsősorban arra fektetjük, hogy megfizessük a piacfelügyelőt, ő szedi a béreket, a takarításra, karbantartásra költjük” – magyarázta. Hozzátette, ha a Sinka tervét valósítanák meg, mindent ki kellene dobni, ami már van, és 1-2 évig be kellene zárni a piacot, hogy ennek az alapjai elkészüljenek, de erre sem látszanak a források.

Piac után a II. Rákóczi Ferenc utcai állatpiac el kellett, hogy költözzön, mert a tulajdonos visszakapta a területet, azóta a választásokig eltelt 4-5 év, és nemhogy befejezni nem sikerült, de gyakorlatilag egy üres tér, ami még engedélyekkel sem rendelkezik, hogy piac lehessen.

2016-ban az új városvezetés ígéretet kapott a megyei tanácstól – mivel a piac nem csak Székelyudvarhelyről szól, hanem a vidékről is –, hogy hozzájárul az állatpiac befejezéséhez, és egy adminisztrációs épület felépítéséhez, ami létfontosságú a működéshez. Itt lenne a személyzet, az állatok egészségügyi állapotát bevizsgáló helyiség, mellékhelyiségek.

„Ez egy hat-hét-nyolcszázezer lejes tétel, a megyei önkormányzat azóta is keresi a megoldást, hogy ezt hogy lehet jogilag megoldani, tehát figyelembe véve azt, hogy 5 év alatt nem tudtuk az állatpiac ügyét megoldani, hogyan tudnánk erre a Sinka által elképzelt, város által finanszírozott vízióra anyagi forrásokat szerezni?” – tette fel a kérdést Jakab Attila.

A piac évi működése 87.500 lejbe kerül, a bevételt az elmúlt két évben szerették volna „reálisabbá tenni”, így meg is nőttek a bérek, 221.000 lejt szedtek be eddig 2018-ban, a városmenedzser szerint 300.000 lej körüli összeget szednek be egy évben, és úgy számolja, körülbelül 240.000 fog maradni a városnak, ez pontosan összhangban van az általuk elképzelt újítással.

A teljes munkálat értéke 395.000 lej, a Macops Kft. megnyerte már a közbeszerzést és az eredeti tervek szerint szeptember közepétől már el is kezdték volna a munkálatokat, végül csupán októberben sikerült. A határidő egy év, az idei munkálatokra 180.000 lejt szántak.

A mostani kis megoldás Jakab Attila szerint rendezné a jelenlegi áldatlan állapotokat, tisztázná a szanaszét világító színes napernyők helyzetét és „akkor nem az van, hogy süt a nap és azért teszik fel a napernyőt, az egyik pirosat, a másik sárgát, a harmadik narancszöldet” – magyarázza a városmenedzser.

Szerinte ez a gyakorlati megoldás a piac hozamával is összhangban lenne. Elmondja, lesz csatornarendszer és egy a tetőszerkezeten fényáteresztő részek is, mintha csak ráérezne az egyik megkérdezett árus félelmére.

„A tetőszerkezettől kicsit félünk, nem igazán látom, hogy hol fog bejönni a fény. A legrosszabb része szerintem a meleg, de az ellen nem igazán van, amit tenni. A lényeg az, hogy bármilyen átalakítás lesz, autóval lehessen bejönni és közel állni” – osztja meg gondolatait az árus, aki szerint a legnagyobb baj, hogy semmiről nem kérdezték és tájékoztatták őket, mégis reméli a legjobbakat, mondja és távozásunkkor még egy nagy darab almát is a kezünkbe nyom.