Ha tehetné, folyton úton lenne, és a legnagyobb kincse egy arany hajfürt. Bán Kata, televíziós szerkesztő válaszolt eheti Proust-kérdéseinkre.
Gál Előd fotója
Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből?
Huh, rég. Úgy szívemből nagyon rég, inkább mosolyogni szoktam. Mosolyra fakasztanak a fiam megállapításai az életről, bizonyos dolgokra adott reakciói, meg általában a gyerekek megnyilatkozásai, mert őszinték és sallangoktól mentesek.
Mikor sírtál utoljára?
A múlt héten. Régen sokkal nehezebben sírtam. Most, hogy öregszem, előfordul, hogy könnyeket csal a szemembe egy-egy illat vagy tárgy, ami a nagyszüleimhez, a múltamhoz kötődik. Mostanában könnyebben sírok.
Mi az a hiba, amit nem tudsz megbocsátani?
Igazából idővel mindig mindent megbocsájtok. Vannak olyan helyzetek, amikor azt gondolom, hogy ezt sosem fogom megbocsájtani, de idővel elfelejtem, hogy miért is haragudtam meg. A hűtlenséget viszont nem tudom tolerálni, és az árulást sem.
Történt-e az életedben igazi csoda?
Havonta reggel repülök Kolozsvárról Budapestre, és emiatt azt hiszem, hogy az indulás időpontja most is változatlan.
A Proust-kérdőív nevét a francia író, Marcel Proust (1871-1922) után kapta. A kérdéseket nem ő találta ki, csupán az ő válaszai miatt váltak híressé, a feljegyzések szerint ugyanis Proust két különböző időpontban is válaszolt az egyébként több mint harminc kérdésből álló sorozatra.
A következőkben interjúalanyaink tetszőlegesen kiválaszthatnak a Proust-kérdőív kérdéseiből tizenegyet, az utolsó, vagyis, hogy kinek passzolnák tovább a kérdőívet, mindenki számára kötelező.
Mi az, ha nem csoda vagy gondviselés például, hogy előző este valamilyen ismeretlen okból megnézem a beszállókártyámat, és kiderül, hogy két órával hamarabb indul a gép, mint legutóbb. És ennek hála, van időm átszervezni a reptérre indulást, nem késem le a gépet. Én a gondviselés számlájára írom ezt, mint ahogy a baleseteket elkerülő helyzeteket is. Ilyen értelemben tele van az életem csodákkal.
Azt gondolom, hogy nincsenek szerencsés véletlenek. Minden valamiért történik. Az életünket nem csak mi irányítjuk, van valami más is, én gondviselésnek hívom.
Ha visszamehetnél a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?
A kiegyezés utáni és az első világháború előtti időszakot. Egy kastélyban élnék és gyönyörűszép ruhákban tölteném az időt, zongoráznék, nyelveket tanulnék, báloznék.
Ha előre mehetnél a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
Megnézném magam az unokáim körében. Egy fiam van, de remélem, hogy lesz jó sok unokám.
Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
Azt, hogy legyek egészséges, legyen nyugodt életem, amiben minden az egymásra figyelésről, az elmélyülésről szól, amiben nincs rohanás, pénz utáni hajsza, nincs idegeskedés, álmatlan éjszakák.
Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
A könnyen tanulás képességét. És nagyon csodálom azokat az embereket, akiknek van kézügyességük, ilyen volt nagyanyám, megnézett egy mintát, és abban a pillanatban ugyanazt meghorgolta. A nagyon kreatív emberek képességeit is magaménak tudnám néha. Nyilván van olyan terület, amiben én is kreatív vagyok, de ez nem az iskolai farsangra való maszkok elkészítésének a tudománya. De abban viszont jó vagyok, hogy megtaláljam azt, aki megcsinálja.
Hol élnél legszívesebben a világon?
Úton lennék. Az a legjobb, úton lenni két cél között. Egyébként szeretek itt élni, nem igazán vágyom el sehova, ahogy látom a világ történéseit, azt gondolom, hogy Székelyföld egy kis szigetecske lesz ebben a nagy káoszban, ami jellemző a világra. De azt nem bánnám, ha elérhető távolságban lenne egy tengerpart, amit időnként mindenféle szervezés és több órás utazgatás nélkül el lehetne érni. De szeretem a hegyeket is.
Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
A kisfiam első hajvágásából származó csigája. Nagyon göndör haja volt, aranyszínű, abból van egy darabka. Nekem az a legértékesebb.
Melyik a kedvenc filmed?
Most éppen a Sztálin halála. Fantasztikusan jó szatíra. Nagy kedvencem viszont egy cseh trilógia, vígjáték: a Nap, széna, pár pofon, Nap, széna, eper, és Nap, széna, erotika. Még a szocialista Csehszlovákiában készült az első két rész, a harmadik már a rendszerváltozás után.
Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
Azt, hogy állítólag nagyon jó hangom volt, és nem foglalkoztam azzal, hogy tanuljak énekelni, hogy ez a közvetlen környezetemen kívül máshoz is eljusson.
Kinek tennéd fel ezeket a kérdéseket?
Egy régi jó barátomnak, Birtalan Józsefnek.
