Péter Zsanettet, Udvarhely első női diákpolgármesterét az idei Diáknapokon választották meg. Májusban – rövidesen azután, hogy megszerezte a címet – beszámolt nekünk céljairól, most pedig arról kérdeztük, hogy hű maradt-e szavához.
fotók: Sata Zalán
A diákmunka-lehetőségekről
a Székelyudvarhelyi Magánvállalkozók Szövetsége és az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége segítségével tájékoztatta a diákságot. Olyan vállalkozások listáját kapta meg tőlük, amelyeknél kellhet munkaerő. Zsanett és diáknapos csapatának egyik segítőkész tagja, Kiss Noémi felkeresték őket telefonon, hogy érdeklődjenek, majd információkat gyűjtöttek, amelyeket az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a diáknapok Facebook-oldalára posztoltak: az elérhető állások számára, a munkakörre, a helyszínre, az elérhetőségükre voltak kíváncsiak, továbbá megjegyzést is hagyhattak a munkaadók. Még Zsanett is jelentkezett az egyikre, így titkárnőként dolgozott a nyáron.
Az ECOffee kezdeményezés
egy másik diákpolgármester-jelölt, Farkas András fejéből pattant ki, lényege a következő: amennyiben saját, nem pedig egyszer használatos pohárba kéred elvitelre a kávét az udvarhelyi vendéglátói egységekben, akkor egy lej kedvezményben részesülsz. Zsanett célja eredetileg a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése volt, de végül az egyszer használatos poharak számát csökkenti városunk szeméttárolóiban.
Körbejárt a városban és vendéglátói egységek tulajdonosaival tárgyalt a témában, tizennéggyel sikerült megegyezni. Az érintett egységek megtalálhatóak az ECOffee weboldalán, amit Zsanett egyedül készített el, ahogy a mozgalmat reklámozó plakátokat és szórólapokat is ő tervezte. A nyomtatásban segítséget kapott, hiszen Réthi Enikő Kinga tanácsosnak és Ölvedi Zsolt alpolgármesternek tetszett Zsanett felszólalása a májusi tanácsülésen, így felkeresték, hogy támogathassák.
Végül a Szabad Emberek Pártja finanszírozta a nyomtatást, általuk kerültek ki a plakátok a város forgó hirdetőibe.
A közösségi tér
egy hosszútávú cél, az UFF pincéje szolgálna ekként, viszont ennek a felújítása akár évekbe is telhet, a finanszírozása pedig nem olcsó, így egyelőre nem számíthatunk az elkészülésére.
A zenedobozokról
letett, a választás után nem firtatta sokat. Szerinte vannak „értelmesebb” célok, amikkel jobban megéri foglalkozni, ugyanakkor nem szeretné, ha zavarná a zene a városlakókat.
A retro bulikat
a G-ben képzelte el, ahol időközönként tartanak ilyeneket, ő viszont olyat szeretne, ahol az emberek öltözéke is illeszkedne a zenéhez, például nyolcvanas-kilencvenes éveket eleveníthetné fel.
Felvette a kapcsolatot a G tulajdonosával, Szécsi Zsolttal, aki együttműködő volt, így hamarosan számíthatunk egy efféle mulatságra.
Felmérést készít ősztől
az SZMVSZ-szel közösen, az udvarhelyi középiskolások által leginkább érdekelt szakmákat keresik. Az eredmények alapján az érintett szakterületen dolgozó embereket hívnak meg egy délutáni beszélgetésre, hogy meséljenek szakmájukról, válaszoljanak a diákok felmerülő kérdéseire. Ez az SZMVSZ egy korábbi, a járvány által félbeszakított kezdeményezése, most Zsanett közreműködésével indítják újra.
A szabadtéri mozit
a művelődési ház igazgatójával, Simon Mária Tímeával tervezi, de egyelőre konkrétumokkal nem tud szolgálni. Az intézményvezető már korábban jelezte érdeklődését a diákpolgármester-jelöltek ötletei iránt, éppen ezért közös találkozót szervezett velük, ahol megoszthatták elképzeléseiket vele. Az intézményvezetőt a mozin kívül leginkább egy másik diáknapos csapat ötlete foglalkoztatta: egy stéget helyeznének el a Küküllőre, amin zenészek léphetnének fel, ezzel szórakoztatva a közönséget. A művelődési ház tervezett már hasonló eseményt, ezért figyelt fel rá az igazgató. Ki is néztek közösen egy tökéletesnek látszó időpontot, viszont kiderült, hogy akkor van a Szenes Napok, így nem tudják a vakáció utolsó hétvégéjén megtartani ezt. Nem tudja, lesz-e belőle valami, hiszen jön a hideg, és időpontot sem egyszerű találni.
De eközben mi folyik Zsanett fejében?
Még mindig nem akar politikus lenni, úgy érzi, nem az ő világa. Érdekelte a májusi tanácsülés – amit elhagyhatott volna az első szünetben, de nem tette, hiszen kíváncsi, hogyan irányítják a várost, tárgyalják Udvarhely ügyeit –, de nem érzi a késztetést, hogy politikus legyen. „Mosolyogtak nekem” – jellemezte a tanácsülésen jelenlévők viszonyulását.
Volt már „a francba” pillanata, akkor, amikor az ECOffee-t reklámozó plakátokra és szórólapokra nyomtattatott QR-kódokat, majd késő este jött rá, hogy nem működnek. Másnap kellett vigye őket a polgármesteri hivatalba, úgyhogy nyugtalanította a helyzet. „Mi a fenéért kellett én elvállaljam, hogy ilyet csinálok” – idézte az aznap éjféli gondolatait. Lefeküdt, majd hajnalban kelt, és kieszelte a megoldást: készített új QR-kódokat, reggel 8-kor, a Firkász nyitásakor már ott volt a bolt előtt, hiszen fél tízre ott kellett legyen a hivatalban, és még haza kellett fusson, hogy vágja formára és ragassza fel őket.
Eddigi munkássága alatt jól érintette, amikor tudott érvényesülni, az kevésbé, amikor valaki nem volt együttműködő. Úgy érzi, teljesült az a vágya, hogy komolyan vegyék, ha már az iskolában nem mindig kapja meg ezt a tanároktól.
