Kérdezte nagyanyám egy vasárnap reggel, amikor bohócnak öltözve rohantam neki a falu végén a Vénhegynek.

Fotó: BOÉR ATTILA

Nagyanyám okos asszony volt. Tudta, hogy az emberek csak akkor csinálnak valamit, ha fizetnek nekik. Vagy ha élvezik. A legjobb, ha a kettő együtt van. De az egy falu végén ritkán szokott megtörténni. Meg van az a kivételes eset, amikor pisztolyt tartanak a fejedhez, igaz, az elmúlt pár évben eléggé kiment divatból ez a szokás. Minimum tájidegen.

Nagyanyám nem csak okos asszony volt, engem is elég jól ismert.

Eleget mostam a segged, te szaros

– mondogatta időnként, csak nehogy véletlenül elfelejtsem, hogy még azt is tudja rólam, amit én sem tudok magamról.