Fotó: Gál Barna
Sokszor elbeszéljük egymás között, hogy milyen fontos a példamutatás a gyermekeink számára. Hogy világképünk legfontosabb formálói szüleink, akik életük apró dolgaival és döntéseivel utat mutatnak a jövendő generációnak. Amikor fiatal vállalkozókat mutatunk be, mindig próbálunk rájönni a siker kulcsára, melyek voltak azok a tényezők, amelyek szerepet játszottak egy sikeresnek mutatkozó karrier elindításában. Templomföld szomszédságában tombol a szeptemberi nyár, a szentábrahámi autódoktor kollégáival egy haszongépjárművet vizsgál a frissen épített garázsban. A Car Plus Center nevet viselő cég alapítójával, Tar Botonddal beszélgettünk vállalkozása indulásáról, személyes motivációiról.
A székelyruhától az autóalkatrészig
– 1995-ben születtem, az általános iskolai tanulmányaimat a Benedek Elek Általános Iskolában, a középiskolát a székelykeresztúri Zeyk Domokos Technológiai Líceumban végeztem gazdasági technikusként. Szüleim egyszerű emberekként próbáltak mindent megadni nekünk, édesanyám háziasszonyként, édesapám kőművesként dolgozott a családért. Nagyszüleim udvarán volt egy kis bolt, nagyapámban is benne volt a kereskedőszellem, állatokkal piacolt, vett-adott – kezdi a gyors bemutatkozást Botond, aki bár gyermekkorában nem tudta, mi szeretne lenni, mindig voltak olyan álmai, amelyekért dolgozott.
Tinédzserkorában rendszeresen segített a kőműves munkában, gyakran kísérte el édesapját egy-egy megbízatása alkalmával, megtanulta becsülni a két kézzel végzett munkát.
– Brassó környékén dolgoztunk, engem küldtek a boltba vásárolni, akkor kellett boldogulni már románul, lett egy kicsi önbizalmam, mikor sikerült beszélni pár mondatot. Tizedikesként fontosnak tartottam, hogy a zsebemben legyen mindig egy kicsi pénz, ne legyek mindig ráutalva valaki másra, tudjam fedezni a saját szükségleteimet. Első nagy célom a székelyruha volt, egy teljes nyarat dolgoztam Keresztúron érte. Aztán később eladtam a csizmámat valamennyi haszonnal, akkor ébredtem rá arra, hogy ebben van üzlet. Volt olyan is, hogy Keresztúrról felvonatoztam Udvarhelyre, ott buszra szálltam, hogy egy zsák csizmát elhozzak Csíkból. Itthon kipofoztam őket, majd eladtam – mesél az első nagyobb vállalkozásáról a szentábrahámi fiatalember.
Átlépni a komfortzónát
A középiskola elvégzése után kívánkozott külföldre, több mint két évet dolgozott Svédországban építkezésben azzal az elhatározással, hogy itthon valamihez nekifog, itt alapít családot majd. Svédország más világ, nem tudta feltalálni magát abban a környezetben, honvágya volt, a családja mellett a barátai is hiányoztak.
– Sokat olvastam és álmodoztam. Érdekes, hogy gyermekkoromban nem tudtam, mi szeretnék lenni, fontosabbnak tartottam, hogy mindig legyenek álmaim. Olyan álmok, amit képes vagyok elképzelni magam előtt, olyan valóságos célok, amiért már ma tudok tenni.
