Az ukrán ellenoffenzíva újra védelemmé alakult, az oroszok pedig talán a szovjeteknél is kevesebbre tartják az emberéletet. Kivéve a gyilkosokét, őket kiengedik a börtönből, míg a művészeket bezárják. Zajlik a szabotázs és a merényletek is, a lengyelek pedig egész repülőket „felejtettek” az ukrán határon.
November 25-én volt a Holodomorról való megemlékezés napja. Kilencven évvel ezelőtt is az ukrán nép eltüntetésén dolgozott az orosz vezetés, az akkori Szovjetunió keretében, az akkori eszköz elsősorban a mesterséges és szándékos éhínség volt, a szovjetek erővel elvették a termést. Az, hogy a Holodomor valódi népirtási törekvés, azt mind Románia (2022), mind Magyarország hivatalosan elismeri. Sőt, Magyarország az ukrán kormány előtt ismerte el, már 2003-ban, míg az ukránok parlamentje (Rada) csak 2006-ban.
De a régi reflexek nem tűntek el, újabb vád alakul Putyin ellen, mely szerint az orosz terv új éhínség előidézése volt, és már az invázió elkezdése előtt megvolt a szándék. Az egyik, az ügyön dolgozó szervezet, a Global Rights Compliance (GRC) szerint már az invázió kezdetén célzottan pusztították az élelmiszerhez köthető eszközöket, tárolókat és infrastruktúrákat, és a megcélzott területek is a jobb mezőgazdasági földeknek otthont adó országrészek voltak. A GRC arra is talált bizonyítékokat, hogy 2021. decemberében egy orosz honvédelmi cég gabonaszállító hajókat és teherautókat halmozott fel, hogy a megfelelő alkalommal elszállítsák a zsákmányt. Az invázió korai szakaszában pedig a farmokat fosztogatták, napi 12 ezer tonna búzát tulajdonítottak el – nemcsak a pénzügyi haszon érdekében, hanem azért is, hogy éheztessék a civileket. Ha sikerül perre vinni az ügyet, ez lesz az első, ahol az éheztetés mint háborús eszköz jelenik meg. Ráadásul nem lezárt ügyről van szó, évi egymilliárd dollárra tehető a lopott gabona értéke, ma is lopott ukrán gabonát exportálnak az oroszok. És végül nem csak Ukrajnát érinti az ügy, az ország hatalmas termelése a világ élelmiszer-ellátás biztonságát befolyásolja.
November 21-én is évforduló volt: 10 éve ezzel a tweet-tel indult a Majdan-téri tüntetés Kijiv központjában, amelybe az oroszok beleszóltak később, és amelyben emberekre lőtt az akkori oroszbarát ukrán vezetés. Musztafa Najjem afgán-ukrán újságíró posztja egyébként oroszul van, amely nyelvet a Kreml szerint üldözték és betiltották ekkoriban, és amely védelme miatt indult el az első orosz invázió.
A harcokat tekintve nem cserélt gazdát semmilyen jelentős terület
az utóbbi időkben, de ahogyan azt többször emlegetjük ebben a rovatban, a területcsere ugyan látványos, de nem a legfőbb meghatározó része ezeknek a harcoknak. Az utóbbi időben Avgyijivka került a fókuszba – az ukrán támadás gyakorlatilag leállt, újra az oroszok kezdeményeznek.
Ez nem annyira rossz az ukrán félnek, mint az elsőre hangzik, ugyanis ez a háború, amint az most már világosan látszik, jelentősen a védőnek kedvez. Ennek oka, hogy már lehetetlen meglepni az ellenfelet, a drónok és más eszközök mindent látnak, a modern fegyverek pedig, régebbi időktől eltérően, messze és pontosan lőnek.
A támadó mindig hátrányban volt jó védelmi állások ellen, de ez most sokszorosan igaz, főleg hogy a két fél technológiai szintje hozzávetőleg azonos, és egyikük sem rendelkezik légifölénnyel. Az ukrán haladást ezen felül elképesztő mennyiségű akna is akadályozta, ami ugyan nem teljesen lehetetlen műszaki zár, de nagyon lelassítja és veszélyezteti az áttörést, az ukrán fél pedig törődik az embereinek életével.
Így most várhatóan a védő ukránok inkább kihasználják, hogy láthatóan idén Avgyijivka lesz abban a szerepben, amelyben tavaly Bahmut és Vuhledar volt, és az oroszok az emberi életre való tekintet teljes hiányában fogják rohamozni. Az az eshetőség áll fenn, hogy a védők komoly károkat okoznak kevés orosz haszonért, ami akkor is megéri, ha a végére elesik ez az egyébként kicsi település. Mivel mögötte is védvonal van, az elvesztése nem hoz stratégiai előnyt, az igazi indok orosz oldalról megint politikai – a választásokig szeretnének valami sikert felmutatni, bármi áron.
Az ukrán ellentámadás csendben kialudt,
és a (nem is annyira) háttérben az utóbbi hetekben ment egy káros hibáztatási kör: az ukrán fél szerint nem volt elég támogatás, a nyugatiak egy része szerint az ukrán stratégiában voltak hibák (1 helyett 3 támadási irány, újoncok bevetése, túl sok óvatosság). Káros ez a hibáztatási kör, ugyanis miatta megbomolni látszik az egység, meg azért is, mert nem vezethető vissza egyetlen tényezőre a jelenlegi állapot.
Valóban óvatos volt Kijiv, de könnyű nyugatról más katonák életével tervezgetni. Valóban nem voltak bátrak a műveletek, de a Nyugat elsöprő légifölénnyel hajtaná végre ezeket, és hosszú ideig képzett katonákkal. Illetve újra emlékeznünk kell, hogy az összfegyvernemi harcászat, ami az amerikai hadsereg számára bevett dolog, az mindenki másnak, beleértve az oroszokat is, hatalmas kihívás – pedig az oroszok is háborúztak eleget az elmúlt három évtized alatt.
Folytatva az elmúlt időszak kiértékelését: a Nyugat valóban sokáig húzta a segítségnyújtást az ígérettől számítva, és valóban nem volt képes két hosszú év alatt megfelelően bővíteni a lőszergyártást, pedig utóbbi még nem is csak Ukrajna érdeke, hanem a sajátunk. És tagadhatatlanul túl optimista volt a legtöbb forgatókönyv. Innentől új stratégiák kidolgozására lesz szükség, de jó eséllyel 2024 ukrán oldalról inkább a védelemről, orosz oldalról meg a nagyon veszteséges, és előnyökkel alig járó támadásokról fog szólni, amíg felpörög annyira a nyugati gyártás és segítség, hogy azzal újra lehessen gondolni a stratégiát. Illetve az alkalmazott technológia is segíthet majd, de a lőszer és a kamikaze drónok mennyiségét nem igazán tudja kiváltani semmi.
Az Ukrajnának szánt legnagyobb, leglényegesebb csomagok mind az Egyesült Államokban, úgy Európában e sorok írásakor épp függőben vannak. Az USA 60 milliárd dollárját a republikánusok ejtették túszul – a Republikánus Párt nemrég még a legnagyobb sólyom volt az oroszokkal kapcsolatban, mára a szélsőséges, Putyin-párti szárny túszul ejtette az egész pártot. Ez még az orbáninál is gyorsabb fordulat ruszofóbból ruszofilbe.
Európa 50 milliárdját pedig Orbán Viktor igyekszik zsarolásra használni, amint Ukrajna EU-csatlakozási kérelmét is – annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyarok közvetlenül kérik Orbánt, hogy ne blokkolja a jövőjüket. A Nyugatnak ezt a szintű szerencsétlenkédését Putyin pezsgőzéssel és koccintással fogadta, meg olyan jellegű kommentárral, hogy „nektek nincs jövőtök, nekünk van”. Egyébként, ha érne fabatkát is az emberi élet Putyinnak, akkor nem koccintana olyan boldogan, az Egyesült Államok egy jelentése is megerősíti az ukrán becsléseket, miszerint elérte az orosz halottak és nagyon súlyos sebesültek száma a 315 ezret. Ennek fényében még ostobább az orosz kémfőnök, Szergej Nariskin kijelentése, miszerint Ukrajna az USA második Vietnámja lesz. Ha nem vette volna észre a kémfőnök, egyetlen aktív amerikai katona sem szolgál Ukrajnában – míg az orosz veszteségek már a hatszorosát érik el annak, ami a Szovjetunió Vietnámja volt, azaz az afganisztáni hadjáratnak –, csakhogy azt nem kettő, hanem tíz év alatt szedték össze.
A második világháború óta nem voltak ekkora orosz veszteségek, és nyoma sincs annak, hogy ezután az oroszok egy cseppet is jobban ügyelnének az embereikre. Helyette már a kiképzőtiszteket is leölették a fronton. Előbb-utóbb a társadalomban is feltűnik, hogy nem jönnek haza a fiak és apák. Jelenleg kicsi és kevés tüntetést szerveznek az orosz nők, de a drákói elnyomás ellenére meg-megtörténik. A márciusi szavazáson ez sokkal nagyobb kockázat lesz, biztosan nagyon érzékeny lesz erre a rendőrség. Az orosz rezsim ugyan megtörhetetlennek tűnik, de ez inkább amiatt van, hogy az orosz vezetés is tudja, hogy egy pillanatig sem veszítheti el a gyeplőt, mert onnantól katasztrofális következményekkel néz szembe.
Érthetetlen a huzavona, maga a NATO nevezte Oroszországot a legnagyobb kihívásnak tavaly, most meg vonakodik azon, hogy egyetlen csepp saját vér nélkül, költség-haszon arányban elképesztően olcsón tegyen tönkre egy fontos, sok bajt okozó ellenséget. Sokkal több pénz ment el Irakra és Afganisztánra úgy, hogy a két eset nemhogy hasznot nem hozott, de még nagyobb problémákat okozott, mint azt előtte gondolták volna.
Forrás: Our World in Data
Az oroszok gáz- és olajzsarolásait az is akadályozza, hogy abban a fura világban élünk, amelyben Amerika a legnagyobb gáz- és olajtermelő. A drága világpiaci árakkal ugyanis megéri helyben kitermelni azokat a készleteket, amelyeket eddig nem érte meg. Ez nem jelenti azért egyelőre azt, hogy Amerika szabja meg az árakat, az OPEC eleve kevesebbet termel jelenleg, hogy felnyomja az árakat, illetve Amerika nem exportál arányosan olyan sokat, mert hatalmas a helybeli felhasználás.
A madártávlatból közelítsünk be konkrét esetekre
– az elmúlt időszak is elég mozgalmas volt, alább szemezgettünk a történésekből.
Új mesterlövész világrekord: az eddigi 3,54 km helyett 3,8 km az új csúcs. A lövést az SzBU (az Ukrán Biztonsági Szolgálat) „Alfa” különleges műveleti csoportjának tagja, Vjacseszlav Kovalszki adta le, a fegyver ukrán fejlesztésű, A horizont urának nevezett 12,7 milliméteres rombolópuska volt.
Fotó: Anton Gerashchenko / X
A Cseh Köztársaság nem viccel, a Védelmi Minisztérium gyűjtést szervez, hogy egy magánkézben levő amerikai UH-60 Black Hawk többcélú szállítóhelikoptert megvegyen és átadjon az ukrán légierőnek.
Az ukránok a rettegett KGB (azaz modern neve az FSZB, de hát egyre kevesebb és kevesebb a különbség) orra alatt, az ukrán határtól 6.000 kilométerre kulcsfontosságú infrastruktúrát robbantottak fel november végén: a Szeveromujskij alagút a legfontosabb vasúti kapcsolat Kína és Oroszország között, itt szállítottak mindenféle, háborúhoz és nem csak, szükséges felszerelést. Az elérhető jelentések szerint négy robbanótöltet robbant egy tehervonaton, amely kiiktatta az alagutat. Röviddel utána egy elkerülő hídon, az úgynevezett Ördög Hídján is robbanás történt. Hatezer kilométerre a határtól, Szibériában, az egyik legfontosabb útvonalon ilyen műveletet végrehajtani nem az a kategóriájú bravúr, amit általában Ukrajnával szokás asszociálni. Minden bizonnyal fejek hullanak az orosz elhárításban, a hadászati szempontokon túl ez megalázó is a nagyhatalom számára.
Ha minket nem is érdekel Oroszország, Oroszországot érdekeljük
Az orosz titkosszolgálat sem alszik – korábban, amikor a NATO csatlakozás még kevésbé volt eldöntött kérdés, mint most, mind a finneknél, mind a svédeknél volt Korán-égetés, ami annak rendje és módja szerint provokálta a török felet (vagy kifogást adott a kezébe, ahogy tetszik) a csatlakozás elodázására. Nos, a finnek szerint kiszivárogtak az orosz tervek arra, hogy pontosan ilyen Korán-égető akciókat és NATO-ellenes tüntetéseket szerveznének.
Nem szabad elfelejtenünk hogy, Trockij-t parafrazálva, ha minket nem is érdekel Oroszország, Oroszországot érdekeljük, és bele fog szólni a mi szavazásainkba, a mi politikánkba, a mi civil életünkbe. Nem feltétlenül kell számára konkrét célt elérni, a zavarkeltés már önmagában is nagyon sikeres – amint azt látjuk az USA és EU által tervezett támogatásoknál is. Elég az ellenfelet összezavarni és lelassítani.
De ha már az összezavarásnál tartunk, az oroszoknál sincs nagy rend. A legújabb orosz tábornok, aki már nem tér vissza egyben a frontról, az Vlagyimir Zavadszkij, aki december elején aknára lépett. Ez is egy nagyon fura eset, egy tábornoknak semmi keresnivalója nincs aknák közelében, de a történetnek nincsen vége, ugyanis ez egy orosz akna volt. Úgy tűnik, egy másik orosz alakulat nem szólt a lefektetett műszaki zárról, és meg is történt a baj. Ne feledjük, fontos a kommunikáció, mind a harctéren, mind a családban.
Fotó: Michael Hikari Cecire / x
Azt, hogy az oroszokkal lehetne békét kötni valamilyen módon, maguk az oroszok igyekeznek kiűzni a fejünkből: az észt határra olyan táblát tettek ki, amely azt hirdeti, hogy Oroszország határai nem ismernek korlátokat. Lévén Észtország egy olyan állam, amely a hidegháborút szovjet megszállás alatt töltötte, eléggé tiszta az üzenet. Moldvát is megfenyegették az oroszok, gyakorlatilag invázióval. Nem a béke keresését mutatják.
Fotó: Glasnost Gone / x
Közben az oroszok további katonákat vonnak el a NATO-val szomszédos határaikról, hogy Ukrajnába küldjék őket – beleértve a csak NATO országokkal határos Kalinyingrad exklávét. Mennyire hiteles így az a kijelentés, hogy a NATO terjeszkedésétől való félelmükben rohanták volna le Ukrajnát? Mennyire tartanak valójában egy NATO-s támadástól?
Szabad a kannibál, börtönben a művész
Miközben az orosz fiatalok tömegével halnak a fronton a semmiért, a háború miatt olyan „minőségi” emberek kapnak kitüntetést, mint ez a szó szerinti neonáci, illetve olyan emberek kerülnek ki a börtönből, és kerülnek vissza a civil lakosság közé, mint ez a szó szerinti kannibál gyilkos, Denisz Gorin. Denisz Gorin legalább négy embert ölt meg és evett a testrészeikből, és most nincs börtönben.
Putyin még két kannibálnak adott elnöki kegyelmet nemrég. Közben viszont egy 33 éves orosz művésznőt 7 év börtönre ítéltek, mert árcímkéket háborúellenes üzenetekre cserélt. Ki a veszélyesebb a társadalomra?
Szándékos véletlenek?
Amint azt korábban említettük, a Nord Stream után a kínaiak is kedvet kaptak az európai infrastruktúra károsításához, és a finn-észt Balticonnector gázvezetéket, két telekom vonallal együtt, a Newnew Polar Bear (igen, ez a hajó hivatalos neve) károsította meg. Az elérhető finn jelentések szerint megtalálták a hat tonnás horgonyt a közelben, amit előzőleg 180 kilométeren át húzott maga után – nehéz így balesetnek gondolni az esetet.
December hatodikán Moszkva vonzáskörében holtan találták Ilija Kiva volt ukrán parlamenti képviselőt. Árulásért Ukrajnában 14 évre került volna börtönbe, így már erre nem lesz gondja. Elég valószínű, hogy ukrán akcióról van szó, amit megint csak sikerrel vittek végbe az oroszok hazai pályáján.
A másik oldalon a GUR szerint a híres orosz kémfőnök, Budanov feleségét, Marianna Budanovát mérgezték meg az oroszok, több más emberrel együtt. Az alkalmazott méreg valamilyen nehézfém volt, és nem tiszta, hogy a célpont Budanov volt vagy végig a felesége. Úgy tűnik, nem volt halálos áldozat, de mindenképp aggasztó lehet a híres-hírhedt GUR-nak, hogy ilyen szintű infiltrálódás megtörténhetett.
December 12-én az oroszok megtámadták a Kyivstar telekommunikációs cég hálózatát, ezzel akadályozva az internet- és a telefonszolgáltatást, ami szinte mindenre kihat: a telefonos fizetések, mindenféle kommunikáció függnek ezektől. Ugyanakkor az ukránok is odaszúrtak. Bár az orosz hekkerek messzeföldön híresek, ezúttal nem tudták kivédeni az ukrán támadást, és az orosz adóhivatalnak maradandó károkat okozhattak. Bár az orosz adóhivatal tagadja a sikeres támadást, közben az ügyfeleket is tájékoztatja, hogy valamiféle okból problémát tapasztalhatnak, amikor az ügyeiket online akarják intézni – azt nem részletezték, hogy mi okozhatja ezt a fennakadást.
Egy új lengyel könyvben rengeteg izgalmas sztori van,
de egyet mindenképp kiemelnénk. Zbigniew Parafianowicz újságíró Polska Na Wojnie (Lengyelország háborúban) könyvében van egy olyan eset, mely szerint míg az ukránok az invázió legelső napjaiban nem tudták, hogy Lengyelországtól mire számítsanak (ténylegesen féltek, hogy Lengyelország visszaveheti történelmi régióit), addig a lengyelek, látva az amerikaiak hezitálását, új ötlettel álltak elő arra, hogyan segítsenek biztonságosan a szomszédnak.
Az ukránok által jól ismert szovjet gyártású Mig-29-et akartak átadni, de nem akarták veszélybe sodorni Lengyelországot olyankor, amikor az amerikaiak épp nem tudják mitévők legyenek. Próbálták hivatalos csatornán, a rammsteini légibázison át átadni a gépeket, az ukránok fogadták volna is, de az amerikaiak, az oroszoktól félve, nem akarták.
Gyorsan jegyezzük meg egyébként, hogy megtámadott országot segíteni abszolút mindenkinek joga van a nemzetközi jog szerint, és nem számítanak ekkor sem harcoló félnek, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51-es cikkelye szerint – erre hivatkozni tehát lehet, csak nem ez a nemzetközi törvény. Kezdett vita kerekedni, az amerikaiak a lengyelekre akarták kenni a késést (elvárva, hogy direkt átadás legyen), az ukránoknak minden perc élet-halál kérdés volt, a lengyelek meg látták, hogy Amerika hezitál, és nem segít az átadásban. Végül Varsó átvágta ezt a csomót, szétszedték a gépeket, és egy határmenti erdőben hagyták a részeket, majd szóltak az ukránoknak, hogy érdekelheti őket, amit ott találnak. Bár a lengyel szakértők attól tartottak, hogy a szétszedett gépek már nem fognak többé repülni, csak alkatrésznek lesznek jók (ami önmagában is hatalmas segítség lett volna), az ukránok sikerrel rakták össze a gépeket, és be is vetették őket.
Az akció után feltételezni merhetjük, hogy az ukránok már nem kérdőjelezték meg többé a lengyelek jó szándékát. Az oroszokkal határos országok mind, illetve akik a kommunista blokkot nyögték, kivéve a magyarokat, többé vagy kevésbé titokban nyújtottak még segítséget. A következő években kiderül majd, hogy ki mennyit, de látható, hogy azok, akik ismerik az oroszokat, tudták, hogy nem lehet kérdés a bajba jutott megsegítése.
Magyarország ugyan az orosz narratívát erősíti lépten-nyomon,
kezdve azzal, hogy az ukrán segélyeket blokkolja, azon át, hogy az orosz narratívát terjeszti (mint például miszerint a Nyugatról érkezp segélyek hosszabbítanák meg a háborút, és nem a támadó szándéka, vagy a folytonos marása az európai egységnek egy háború közepén), de magyar emberek harcolnak. Például Wittman Rudolf aradi önkéntes magyart ölték meg októberben az oroszok.
Említettük már Magyart, azaz Brovdi Róbertet, aki a drónjaival szerzett magának olyan hírnevet az oroszok körében, amit méltán rettegnek. A Kárpátaljai Sárkányellátón keresztül viszont bárki segíthet abban, hogy kárpátaljai magyar katonák életbenmaradási esélyei javuljanak, a fronton töltött idő kicsit kevésbé legyen elviselhetetlen – mindez úgy, hogy egy krajcár sem megy halált okozó fegyverekre. A magyarok nem tudnak kimaradni a háborúból, mert a háború házhoz jött, de legalább egy kicsit segíthetünk a fronton szolgáló magyar fiataloknak, politikai és világnézeti kérdésektől függetlenül.
