A boszorkány csak egy rosszindulatú csábító lehet? Hogyan fér meg egymás mellett a székelyföldi, a kolozsvári és a budapesti identitás? Milyen belső utakat kell hogy bejárjon az a fiatal nő, aki saját szemeivel szeretné nézni és láttatni költészetében a világot? Hány év hallgatás és hány perc ordítás szükséges, hogy kicsiszolódjon a saját, becsben tartott lírai hang? A hónap szerzőjével ilyen kérdések mentén puhatolóztuk ki debüt kötete előzményeit.
A kötetet Szentes Zágon tervezte.
Sárkány Tímea kötetborítójának fókuszpontjában egy Waterhouse-festmény, A kristálygömb van körkeretben, mellette pedig mindenféle szemek, más-más keretben, művészi megközelítésben. És ott a szerző kislánykori portréja is, fekete-fehérben néz farkasszemet velünk. A Boszorkányok nyara erős kötetcím, a versek azonban inkább egy békés, kíváncsi, lágy harcos próbálkozásai a kiteljesedésre, az önazonosságra.
A kötetben három ciklusra bontva olvashatunk irigységről, tiszteletről, felmenőkről és női elöljárókról, szövevényes és komplex emberi viszonyokról, amelyek origójában a lírai én áll, saját vágyaival, félelmeivel, álmaival és törekvéseivel. Mintha egy sárgálló margaréta virágágya lenne a megszólaló, aki szirmonként rendezi újra kapcsolatát múltjával és jelenével, hogy a jövőben szebben, fényesebben, melegebben ragyogjon.
Sárkány Tímea verseiben az alkotói és női lét kiváltságai és kihívásai is teret-hangot követelnek, de szóba kerül a székely-csángó hagyomány és a modern, mai világ kölcsönhatása, a babonák és az új szabályok szintetizálása, a megörökölt traumák kényszerű gyógyítása is. Megszólalni sokféleképpen lehet, de csak a saját hangon érdemes. Ennek a saját hangnak a le- és kitisztulása lesz a kötet.
A szerzővel kötetlen hangulatban beszélgettünk arról, hogy mit foglal magába a Boszorkányok nyara.
Amikor a köteted végére értem, két film jutott eszembe, a Barbie és a Poor Things, és azon gondolkodtam, hogy számodra ez a kötet mennyire jelent egy öntudatra ébredést, mint a filmekben a hősnőknek?
A Barbie-t láttam, a Poor Things még csak listán van, de meg fogom nézni. Mindenképp érdekes felvetés! Ez a kötet tíz év lezárása, és egy korszak megnyitása, igazából két irányból is olvashatóvá válik, de ezt majd csak a következő kötetek fényében lehet majd megjósolni. Mindenképp egy határhoz értem el. Ha visszatekintek, látok nagyon sok fejlődési szakaszt, a kötet témái közt is felbukkan a gyerekkor, kamaszkor, családtörténetek rajzolódnak ki. És most, mióta megjelent a kötet, és írtam új verseket, olyan érzés van bennem, mintha az első kötetet írnám tovább, egy teljesen másik irányba haladva, más képi világba belelépve.
Az újak szorosan kapcsolódnak a kötet utolsó pár verséhez, amiket pár hónap alatt írtam 2023 végén. A Boszorkányok nyarának egy része régről összeválogatott szövegekből áll, van olyan vers, ami 7-8 éves, de belenyúltam, kicsit hozzáírtam, a fiatalkori képzavarokat kigyomláltam belőle.
Azt érzem, hogy az utolsó, címadó versnél tényleg megvalósul az öntudatra ébredés, mert rájöttem, hogy számomra mi az érték, mi a cél. Időbe telt lerendezni magamban, hogy mi a dolgom az irodalommal, hogy miért akarok írni, csak a magam szórakoztatására, vagy traumanyelvet keresek, vagy csak az egó diktálja ezt.
És mire jutottál, mi a célod?
Van az írásnak egy gyógyulást segítő mozzanata. Az én célom mindenképp a belső gyógyulásom volt, ennek a hozadéka meg a kollektív gyógyulás lehetősége.
Az írás megmentett. Elmondhatóvá tudtam tenni belső feszültségeket, segített a feldolgozásban, utakat tudtam kijelölni magamnak, a képzelet és a képek teremtettek egy másik világot, amelyben könnyebben meg tudtam oldani problémákat, átírhatóvá váltak régi sebek. És ha valaki elolvassa ezeket a verseket, és tud kapcsolódni velük, vagy azt érzi, hogy végre valaki helyettem is kimondta, akkor szerintem célba ért ez a költészet, lesz értelme, ha megtalálja a maga olvasóját. Én nagyon remélem, hogy létrejön ez a találkozás.
