Betörtek a török ételek Udvarhelyre

Bár az időjárás nem volt épp mediterrán, hétvégén belekóstolhattunk az ottani ízekbe. 

Péntek déltől vasárnap estig lehetett kóstolgatni a különbnél-különb idegen étkeket, amiket máskülönben csak az áruházak polcain vagy mélyhűtőjében találnánk meg. Amikor péntek délután elhatároztam magam, hogy benézek, arra voltam kíváncsi, hogy mit hoztak el ide, a székely anyaföld közepébe, ami pont a minifocipályán található, és vajon hány ember lesz a fesztiválon, a lángos és a töltött káposzta hazájában.

Odaérve kellemeset csalódtam: nem voltak olyan sokan, mint a keddi piacon, de nem is voltak olyan kevesen, mint az elmúlt hónapban az oltóközpontban. Egy ideig távoli szemlélőként kicsit idegenkedve néztem a nagy serpenyőket meg tartalmukat, pedig nem vagyok egy maradi ember, kóstoltam már baklavát meg rákot, de ez most más volt.

Aztán elhatároztam magam, felraktam a maszkot, hogy valamennyire enyhítsem az intenzív szagok áramlását az orromba, meg persze, hogy eleget tegyek az előírásoknak. Egy kis idő elteltével találkoztam a fesztivál tulajdonosával, aki elmesélte, hogy „először Sepsiszentgyörgyön próbálkoztak, ahol olyan nagy sikerük volt, hogy már a második nap minden elfogyott, haza kellett telefonálnia, hogy hozzanak még egy kamionnyi asztalt, meg baklavát, ugyanis az édesség fogy a legjobban.”

Másodszor Csíkszeredát hódította meg a bukaresti Le Oac Oac bisztró csapata, ahol szintén hatalmas sikert arattak, a tulajdonos úgy érzi, hogy Udvarhelyen is hasonló sikert fognak aratni, már csak az első nap mérlegelése miatt, ugyanis alig voltak a látogatásom idején pár órája nyitva, a tizenöt homárból már csak kettő maradt. Mindezt úgy, hogy a  homár volt a legdrágább portéka, 80 lej darabja. A tulajdonos és a kiszolgálók is csodálkoztak azon, hogy a legdrágább étel fogy a legjobban, valószínűleg az amerikai filmek miatt ívódott be az emberek fejébe, hogy mennyire finom lehet a tengeri állat, amely most a forró lében lubickol.

Este hét órakor már mindenből a második adag serpenyőt hozták ki, mivel még mindig sokan álltak sorban, hogy meg tudják ízlelni az igazi mediterrán ételeket. Languszta, kagylók, tintahal, polip, és még sok más olyan készítmény várta, amit többnyire csak filmen látunk, hogy elfogyasszák.

Záráshoz közeledve, elfogytak a vendégek, akik maradtak, azok az asztalnál majszolták zsákmányaikat arra gondolva, hogy majd otthon is megesznek egy jó adag töltött káposztát erre a nagy riadalomra.

Míg mások ették, nekem egy versecskét juttatott a békapörkölt eszembe: „Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, /zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!”

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok