Komoróczy Zsolt szerint a legfontosabb kérdés a vállalatod fejlődésének szempontjából, hogy…

Fotó: PÁL EDIT ÉVA

Komoróczy Zsolt Értékek a nagyvállalati kultúrában címmel tartott előadást 2019 második Bizniszvitaminján, amelyhez Tom Cooks biztosította a reggelit: tojásos és lazacos szendvicset.

Komoróczy, hogy picit feldolgozzuk a finom falatokat, közös tornára való buzdítással kezdte meg előadását, fejkörzéssel és térdhajlítással hangolódott a tömeg. „Valószínűleg felteszitek a kérdést magatokban, ki ez a fitnesz-fasiszta majom” – nyitott, és rögtön hozzátette, egyáltalán nem az, csupán szerette volna rávezetni a társaságot, hogy a komfortzónából való kilépés elengedhetetlen a fejlődéshez, a tanuláshoz.

Ebben pedig a nagyvállalatok nagyok jók, és egészen biztos, olyan programjuk van, hogy rábírják az alkalmazottaikat, hogy kilépve a komfortzónájukból jól teljesítsenek, még ha azok több ezren is vannak. Persze, közel sem elég a komfortzónából való kilépés, a munkát nem lehet megspórolni, ha nincs „multimilliomos dzsesszdobos nagybátyja az embernek”, tette hozzá az előadó.

Fontosnak tartotta előadása elején kihangsúlyozni, hogy bár tizenkét éve nagyvállalatnál dolgozik, nem fontos, hogy melyiknél, hiszen a vállalat nem az övé, és az ő véleménye sem a vállalaté. „Ti sem örülnétek, ha a vállalatotok nevében a takarító nyilatkozna” – mondta, aztán azt is elárulta, noha középvezető, végigjárta a belső struktúrát, de így sem gondolja, hogy a cég nevében tarthatná az előadást.

Mi az a vállalati kultúra?

Mindannyian egy kultúrában élünk, mindannyian szocializálódtunk valahogyan, a vállalatunknál is kialakul tehát egy kultúra, ha csak hárman is vagyunk. A viselkedésminták, a vezetési stílus, a szabályok összessége alapján alakul ki akkor is, ha nem határozunk meg konkrét értékeket.

Hozzátartozik a vállalati kultúránkhoz, hogyan viselkedünk egymással, mit engedünk meg egymással szemben. Az értékekről beszélve Komoróczy olyanokat említett ezek közül, mint a termelékenység, ami önmagában nem, de annak elismerése fontos érték, az ambíció, az innováció, a bizalom, a nyitottság. Különösen aláhúzta a korrektséget, mert ha megválunk az alkalmazottaktól, nem mindegy hogyan tesszük azt. Ezek az értékek, vagy ezek hiánya rányomja a bélyeget a cégekre, így nem csak bérezésfüggő az, hogy kapnak-e ezek munkaerőt.  

„Fel kell tennem a kérdést,

mi az, ami a vállalatomat előbbre viheti” – emelte ki, és bátorította a vállalkozókat, hogy írják le maguknak a kérdést egy lapra, és válaszolják meg.

„Teljesen rátok bízhatom, nem fogja tudni senki megmondani” – folytatta és arról beszélt, nem mindegyik cégnek ugyanolyanok a tervei, a kultúrája, nekünk kell kitapasztalnunk, mi az, ami előbbre viszi vállalkozásunkat. A lényeg, hogy fejlődjünk, hiszen a világ fejlődik körülöttünk, „aki megszűnik fejlődni, megszűnik jónak lenni”, tette hozzá egyik régi céges szlogenjüket.

Itt az előadó rá is tért az innováció szükségességére, és kiemelte, az innovációt ne tévesszük össze azzal, hogy valamit feltalálunk.  Elmondta, tudja, az inkubátorházban sok-sok IT cég van, és bár egyik sem fogja ezek közül feltalálni újra az Apple-t, ettől még sikerülhet újításokat hozniuk, amelyek megkönnyítik az életünket. Mutatott is egy példát, amelyet az alábbi képen láthattok.

Ugye, milyen egyszerű és nagyszerű? Most azt kérdezed magadtól, miért nem te találtad ki?

„Amikor azt mondom, hogy fejlődés, elsősorban mindig arra gondolok, hogy önmagunkhoz képest” – mondta a megújulásról Komoróczy, és azt is, a mindennapos fejlődéshez kívülről kell vizsgálnod önmagad. Visszatért az előadás eleji tornához, hozzáfűzte, egy céges tréningen mindannyian sokkal lelkesebben csináltuk volna a gyakorlatokat. Egyrészt mert a fizetésünk sem engedné meg, hogy ne csináljuk lelkesen, de nem is szeretnénk kilógni a sorból, pláne lefele nem.  

„Biztosan azt hittétek, hogy szidni fogom a multit” – mondta, de nem tette, mert a jó jobban hat, az embernek bármilyen cégnél lehet pozitív életszemlélete, az meg előbbre viszi a dolgokat. Székelyföldön ezt egy nagy hiányosságnak tartja.

Az előre meghatározott cél, az akarat, a cél, és az egység

fontosságáról is beszélt az előadó, amire egy nagyon pozitív példát is hozott. 2014-ben Komoróczy és cége révén Székelyföld Guinness-világrekordot állított fel a világ legnagyobb töltött káposztájával, erről mesélt.

„Egységes Székelyföld? Csinált valaha az öt város valamit együtt? Elhatároztam, hogy fog. Egy volt, aki azt mondta, hogy jó-jó, jövünk, de nem lehetne, hogy csináljuk nálunk?” – kezdett bele a történetébe. Először látta, hogy megmutatkozott az egység, az öt város 250 önkéntese döntötte meg ezt a rekordot együtt és készítette el a rekordmennyiségű, török eredetű káposztát. Fontosnak tartotta ezt kiemelni, mert „a Balkánon minden nép ölni tudna, hogy márpedig a töltött káposzta az övé”, de egyiké sem, mert a törököké.

Egy edényben 27 104 töltelék készült el.

„Ha van egység, cél, akarat, akkor valószínűleg sikerül. Nyilván ami kell, az kell. Nem tűzhetem ki, hogy építek három hét alatt egy Ferrarit, ha nincs egy lyukas vasam hozzá” – fejezte be.

Nem a plecsni, az az energia volt a legfontosabb számára, ami felszabadult a 250 önkéntesből. Ezt a pozitív energiát kell keresni. Nem akar Gandhi meg Coelho idézeteket mondani, de szerinte ez az energia visz előre és segíti fejlődni a személyiséget.

A fejlett személyiség fontos

Úgy gondolja, öt éven belül aszerint fognak alkalmazni egy jelentkezőt, hogy annak milyen képességei vannak, és hogyan viselkedik. Persze, számít az is, hogy mihez ért, de csak másodlagosan. Úgy látja, már most nagyon jellemző ez.

A csapat erősségét is kulcsfontosságúnak találja, de nem abban az értelemben, hogy „milyen jó együtt, milyen jó, hogy sokan vagyunk, mert így kevesebb dolgunk van”. Mindenkinek végeznie kell a maga dolgát, kihozni a maximumot abból, amiben jó, azt meg rá kell bízni.

Ahhoz meg, hogy értsen hozzá, képeznünk kell. Ha csak három alkalmazott van, akkor is, meg kell tanítani őket dolgozni. Komoróczy szerint nagyon elmaradott gondolkodásmód az, hogy nem képzem az alkalmazottakat, mert lelépnek túlképzetten, és végül konkurensek lesznek. Nem azért fognak lelépni, mert túlképzettnek fogják gondolni magukat, vagy mások plusz 50, akár 500 lejjel kecsegtetik őket, hanem mert nem tudunk nekik olyan munkakörnyezetet, vállalati kultúrát kialakítani, amelyben jól érzik magukat.

A nagyvállalatoknál amellett, hogy minden nap bizonyítani kell, nincsenek elévülhetetlen érdemek. Vissza is utalt a már korábban említett mondatához: „aki megszűnik fejlődni, megszűnik jónak lenni”.

Ha elvárásaink vannak

az alkalmazottakkal szemben, ha eredményeket akarunk látni tőlük, meg kell tanítanunk, hogyan érhetik el ezeket. „Sokan készpénznek veszik, hogy alkalmazottaik tudnak dolgozni, egy frászt tudnak” – mondta. Az sem mellékes, hogy így cégvezetőként nem kell reggeltől estig nyomnunk a saját cégünket, ami az idő múlásával nagyon fontos. Főleg szülőként nagyon átváltoznak a prioritások. Kell újulni, és ha tudsz, akkor nem hátrány a sok éves tapasztalat.

„Középvezetőként dolgozom most, van öt közvetlen alkalmazottam. Volt időszak, amikor hatszáz volt. Ötkor kelek és előfordul, hogy tízig dolgozom. És ez ezelőtt is így volt. Tudom, hogy ti is sokan ugyanígy vagytok ezzel, de az a kérdés, hogy ez meddig jó? Öt-hat év múlva már nem akarom ezt csinálni” – magyarázta, hogy muszáj beállítani azt a határt, amely szerint a cég bizonyos éven belül egy normális időráfordítással működni fog, különben nem biztos, hogy megéri.

Idő szűkében

Komoróczynak picit össze kellett csapnia előadása végét. Ki szeretett volna térni arra, hogy farmer vagy öltöny, mint vállalati érték, kiderült, nem tulajdonít ennek különösebb jelentőséget. Az ember ugyanis farmerben és pólóban azért álmodik, hogy legyen öltöny és nagy autó, aztán amikor sok munka árán eléri, rájön, olyan embereknek dolgozik, akik farmerben és pólóban flangálnak.

Az előadás végén szóba került még az Y generáció, amelyben nagyon nagy „kakaót” lát, beszélt a liberális gondolkodás fontosságáról, és itt nem a migrációra gondolt, politizálni sem akart, csak aláhúzta, hogy legyünk nyitottak, gondolkodjunk szabadon, és ne zárkózzunk be teljesen a kultúránkba, mert egy rezervátum lesz Székelyföld.