A magyar válogatott megnyerte a Dél-Tirolban megrendezett divízió 1/A jégkorong világbajnokságot, a romániai pedig három fantasztikus győzelemmel kilenc pontot szerezve a negyedik helyen végzett.

Fotók: LUKÁCS ZSOLT, Magyar Jégkorong Facebook-oldal

A csütörtöki szünnap még mindig a szerdai bohócozás jegyében kezdődött, leginkább azért, mert az eső keresztül húzta minden tervünket. Szerencsére a jó hazai annyira megerősített, hogy így is nekivágtunk felfedezni a környező hegyeket, ha már ingyenes volt a libegő felvonó és az Obenbozen, illetve Klobenstein közötti kisvasút is a meccsjeggyel rendelkező szurkolóknak. Fent semmiképpen nem a tálalt mirelit pizza nyűgözött le, de még a gyönyörű táj sem, mert az nekünk is van itthon, hanem mindennek a rendezettsége és kihasználtsága, ugyanis minden kávézó, cukrászda, kocsma tele volt turistákkal a felhők felett.

Bíztunk benne, hogy a magyar válogatott felett aratott történelmi siker ad egy löketet péntekre a székely hokisoknak, akik nem is cáfoltak rá erre, rendkívül fegyelmezett játékkal, néhol szerencsével, de kétgólos előnnyel érkeztek az utolsó harmadba. Ott aztán folyamatosan kapták a kétperceseket, egyenlített is Korea, de addigra annyira bejáratták az emberhátrányt, hogy Péter abból szerezte meg a győztes gólt: 3-2.

A nemzetközi szövetség csütörtökön kiadott hírlevelében a vb addigi két hősét nevezte meg, a japánok veterán kapusa, Nariszava mellett Sándor-Székely Ottót. A fiatal gyergyói szélsőt anno úgy engedte el édesapja az U20-as vébére, hogy ha lő egy gólt, kap egy tank benzint. Belőtte, megkapta. Két hete indulás előtt ismét megpedzette az atyai bónuszt, ez volt a válasz: „Az se baj, ha hetet kaptok a magyaroktól, de egyet lőjjél, fiam, s akkor kifizetem a szervizdíj felét!” – mert épp szerelőnél van az autó. Nos, a mindössze 23 éves játékos a magyaroknak győztes gólt szerzett, pénteken is fontos gólt lőtt, így alaposan megkopasztja a fatert! A népszerűsége pedig a Dolomitok magasságában van.

Korea vereségével csak az vált biztossá, hogy ők már nem juthatnak fel. Illetve az, hogy így a magyarok esti győzelme még nem jelentene biztos feljutást, viszont Rokalyéknak, a romániai válogatottnak is megnyílt balra a második ajtó.

A magyar-olasz

előtt volt az eddigi legnagyobb fieszta a fan zoneban, a magyarokat nem nehéz táncba vinni, elég, ha felcsendül a Z-jel vagy a Reptér. Ekkor már kint voltak az egyre népesebb és épp győztes meccsüket ünneplő szlovénok is.

Parázs hangulatban kezdődött a meccs, amíg a hazaiak wécépapír gurigákat dobáltak, a másfél ezresre duzzadt magyar tábor hangerőben jeleskedett, simán nyerte a decibel párharcot. A jégen Sofron pedig a kontaktokat, ezekből szerezte a korongokat a támadó vagy semleges harmadban, a bulik többségét is elhoztuk, Bálizs pedig nagyon fogott, volt keresni valónk a nyolc tengerentúli születésű hokissal felálló olaszok ellen.

Sofron vilagklasszis akciója s vezető gólja után ugrált a csarnok büszkemagyarabbik fele, a jégen az olaszok pedig elővették a fociból ismert arcukat, szimuláltak minden ütközésnél, kezdett lejteni a pálya, ki is használtak egy emberelőnyt még szünet előtt. Legtöbb szurkoló még vissza sem ért a helyére, újabb székely játékos állt be a góllövők közé, Mihály Ákos juttatta 2-1-es előnyhöz a magyarokat, ami alig egy percig tartott, egyenlítettek az olaszok.

A hirtelen halálra (3 a 3 ellen) nem volt jó előjel, hogy az olaszok ezt Japán ellen 5 másodperc alatt letudták, s az sem, hogy az ebben legjobb játékosunk, Bartalis István a kapitány önkinevezése után lemondta a válogatottságot, de biztató volt, hogy egész meccsen jobban buliztunk, márpedig itt a korong megszerzése létfontosságú. Most nem sikerült, de az olaszok nem találtak kaput, a korong birtokában kezdődött a sakkozás, 140 másodpercnyi balett után felgyorsultak az események: eladtuk a korongot, de Bálizs kifejelte az ezután következő lövést, majd a kontrából Erdély Csani lökete jött ki a kapuvasról. Ezután Hári Jani tisztára játszotta a hosszún érkező Varga Balázst, aki bevágta a győztes gólt! Csattanós válasz a rossz előjelekre, erőteljes löket az utolsó játéknapra és kitűnő alap a tamperei franciaverés utáni ünnepléshez hasonló hepajra! Ezúttal talán még jobbra is sikerült.

Emberemlékezet óta nem volt ilyen, hogy az utolsó játéknapon még négy csapatnak legyen esélye a két feljutó helyre, és a másik két csapat fenyegetve legyen a kiesésre.

Rokalyék folytatták a csodát!

Magabiztos kapusteljesítménnyel, feszes védekezéssel, higgadt támadásokkal, életveszélyes kontrákkal esélyt sem adtak, a sokkal esélyesebbnek tartott Japánnak a székely hokisok. Szkacskov góljaira csak szépíteni tudott egy, a Láday korcsolyájáról bepattanó szerencsés találattal az ázsiai csapat, de Rokaly Szilárd 3-1-re növelte az előnyt. Kétszáz másodperccel a vége előtt zárkózott Japán, levitte a kapusát is, de a gyergyóiak Haaranescunak becézett finn bekkje egy üres kapus góllal lezárta a meccset, így a romániai válogatott fantasztikus három meccsével és az azokon szerzett 9 pontjával felülmúlt minden várakozást. Mi több, ideiglenesen feljutó helyre került. A mérkőzés végi ceremónián a Román Jégkorong Szövetségnél betöltött szerepe révén Benedek Árpád Csaba volt az egyik díjátadó.

Fotó: BENEDEK ÁRPÁD CSABA Facebook-oldala

De az olaszok gyorsan szertefoszlatták a romániai delegáció feljutási reményeit, ugyanis 8-1-re verték Koreát, akik így búcsúztak a második értékcsoportból, viszont egyszerűsödött a helyzet: ha Magyarország veri Szlovéniát, amire még nem volt példa tétmeccsen, akkor csoportelsőként feljut, a szlovénok győzelme esetén viszik magukkal az olaszokat, a székelyföldi hokisok nyakába pedig a bronzérem kerül.

A fan zone-ból a két tábor szinte karöltve vonult be a csarnokba és épp azt latolgatták, hogy három óra múlva az ott maradó olaszok vajon sorfalat állnak-e nekik magyar győzelem esetén. Legutóbb Kijevben volt erre példa, a feljutó osztrákoknak mindössze hét szurkolójuk volt, de a népes magyar és lengyel tábor díszsorfallal köszöntötte őket az utolsó meccs után. Ez a szép hagyomány azóta kikopott.

Bent nem volt kérdés,

a magyar tábor létszámban és hangerőben is verte az olaszok által megerősített szlovén szurkolókat, a lényeg, hogy a jégen is hasonló volt az állás, próbálkoztak a már feljutott szlovénok, de a magyarok voltak veszélyesebbek, Hári egy kapáslövéssel meg is szerezte a vezetést.

A másodikban épp ő növelhette volna az előnyt, de inkább jött az egyenlítés egy hihetetlen potyagóllal. Az utolsó játékrészben Bálizs védéseire volt szükség, hogy maradjon a döntetlen, nagyon nyomtak a szlovénok, de emberelőnyhöz és levegőhöz jutottunk három és fél perccel a vége előtt. Felálltunk, de a szlovénok kontráztak, Bálizs védett, következett az olaszok ellen már látott győztes akció, Hári keresztjét Varga lőtte, de Kostelj védeni tudott, azonban ott termett Papp Kristóf, aki fonákkal beemelte a mindent eldöntő gólt! Nehéz leírni a maradék három percnyi hangulatot, legyen elég annyi, hogy egyik barátom nem értette, miért zokog annyira valaki, aki hátulról átölelte, de aztán azt is megsúgta neki, hogy „a fiam ütötte a gólt”.

A dudaszó pillanatában repültek a botok, kesztyűk, sisakok, patakokban folytak az örömkönnyek és hálát adtunk az építészeknek, hogy a mobil lelátó kibírta a magyar ünneplést. Ez a válogatott felrúgott minden negatív előjelt, zsebre vágott egy bili borogatást, megszakította azt a hagyományt, hogy csak hétévente juthatunk fel az elitbe, ezúttal azonnal, ráadásul csoportgyőztesként vívta ki a feljutást, felejthetetlen meccseken az épp legnagyobb riválisokkal szemben, felállva a romániai válogatottól elszenvedett sokkos, ám szintén történelmi jelentőségű vereség után.

Az ereklyékre várók miatt nehéz volt kiüríteni a csarnokot, pedig odakint mekkora ünneplés várt a hihetetlenül barátságos hokiszurkolókra. Az olasz fiesztára, már meccs előttre oda rendelt zenekar játszotta a slágereket, de hangerőben elveszítette a párbajt, az olaszoktól díszsorfal helyett csak tapsot kaptunk, Marco Rossit éltették közösen a piros-fehér-zöldben pompázók és reméltük, hogy az osztrákok hasonló nevű hokisa nagyokat csuklik valahol.

Nem sokáig kellett várni, hogy a játékosok kijöjjenek, nehezen vergődtek át a szelfikre vágyó tömegen, de valahogy eljutottak a színpadig, megköszönték a biztatást, legurítottak néhány tucat sört, szétlocsoltak pár üveg pezsgőt, megadták néhány slágernek az alaphangot, majd szétdobáltak néhány ajándékot, de az nem volt elég a szuvenírekre vágyóknak, bugyira vetkőztetve szabadultak ki onnan már csak, hogy ők is belevágják magukat a reggelig tartó ünneplésbe.

Danke Bozen! Grazie Bolzano!

A menetrend (helyi idő szerint):

Április 28., vasárnap:
12:30: Dél-Korea–Szlovénia 4-2
16:00: Japán–Magyarország 1-3
19:30: Románia–Olaszország 1-6

Április 30., kedd:
12:30: Szlovénia–Románia 6-1
16:00: Magyarország–Dél-Korea 6-2
19:30: Olaszország–Japán 4-3 h.u.

Május 1., szerda:
12:30: Magyarország–Románia 1-2
16:00: Japán–Dél-Korea 4-3
19:30: Szlovénia–Olaszország 2-0

Május 3., péntek:
12:30: Dél-Korea–Románia 2-3
16:00: Szlovénia–Japán 3-1
19:30: Olaszország–Magyarország 2-3 h. u.

Május 4., szombat
12:30: Románia–Japán 4-2
16:00: Olaszország–Dél-Korea 8-1
19:30: Magyarország–Szlovénia 2-1

A végső táblázat:

1. MAGYARORSZÁG – 11 pont
2. SZLOVÉNIA – 9 pont (13-6)
3. Olaszország – 9 pont (20-10)
4. Románia – 9 pont (11-17)
5. Japán – 4 pont
6. Dél-Korea – 3 pont