Erdélyi és magyarországi közéleti személyiségek, irodalmi szereplők jelenlétében helyezték végső nyugalomra Kányádi Sándort szombaton Nagygalambfalván.
Többszöri megkeresés után, amikor végre igent mondtak az interjúra, és leültünk a Kalapos teraszára beszélgetni, mindenki izgult egy kicsit.
Hálló! Szia. Hallasz-e? Igen-igen, én vagyok. Na szia, kicsi Éva! Van-e időd? Tudsz-e beszélgetni?
Semmi különös, csak emberek az utcáról, történetek a városból, ahol élsz.
Első hallásra vonzó a meditáció, másodikra már kevésbé. Hogy miért jó mégis tovább menni az emberi lélek mélyébe, erről beszélgettünk Józsa Csabával.