Mennyire fektette meg a Covid-19 az udvarhelyi cégeket?
Fotók: SZÁSZ ZSUZSI
Szakemberek azt mondják, hogy életünkben egyetlen állandó van, a változás. Ez néha fájdalmas felismerés, főleg akkor, ha úgy érezzük, minden rendben van van.
A szerdai Bizniszvitamin főasztalánál a meghívott vállalkozók félkörben várják a mikrofont: Geréb László lesz a karmester, mellette Nagy György, az UKKSZ elnöke, szomszédja András Lehel, a Melinda Instal vezetője, középen az egyetlen hölgy, Sándor-Nagy Julianna rendezvényszervező, az asztal másik végén pedig Péter Szabolcs, az Infopress gazdasági igazgatója, a Schwarz Bistro tulajdonosa foglal helyet.
Cseresznyézni a félelemmel
A kivetítőn a válságmenedzser elméleti felvezetője megy. A válságkezelésről van szó, vállalkozói reakciókról. Vastag, fekete betűkkel írták a kármentést, túlélést, és a felkészülést a fejlődésre szavakat. Geréb az esővel szemlélteti a válságkezelést, miközben a gyermekek nagyokat csobbannak a Septimia kinti medencéjében. Nekem a fejlődésről a reggeli jut eszembe, elkezdek birkózni a tükörtojással. Szép a tányér: pirítósok sorakoznak felül, alul uborka kukucskál, felül cseresznye díszeleg, a tojás alatt sonka lapul. Egy pillantás a Facebookra. Az első lecke: még a cseresznyém érintetlen, de a Septimiában készült menü már a közösségi oldalon csalogatja az éhes szemeket.
Félelmek – ez a leggyakoribb szó az udvarhelyi vállalkozások válságkezelési történeteiben. Akarva, akaratlanul, az életem nehéz időszakaira gondolok. Arra, hogy a jó válságkezelőnek jóban kell lennie saját magával. Voltak olyan pillanatok, amikor az üzletemberből az üzlet elmaradt az előadás alatt.
Gyuri akkor is tölt, mikor nem kérünk már
Levegő nélkül maradt a lélegeztetőipar – mondta Nagy György a vállalkozói szövetség elnökeként tartott előadásában, utalva arra, hogy a márciusban megrendelt lélegeztetőgépeket nem tudta leszállítani a gyártó a megnőtt kereslet miatt.
Geréb jelzi, hogy az idő is elfogyott. De Nagynak sok mondanivalója van még. A Gondűző kihívásairól beszél, ahogyan átvészelték az elmúlt hónapokat. Azokról az időkről, amikor még „nem voltak rászorulva” arra, hogy a házhozszállításra is figyelmet fordítsanak.
Mozgásban maradni, tartani a lelket az alkalmazottakban – ezzek voltak a legfontosabbak a szükségállapot idején. Képeket mutat arról a tulajdonos, ahogyan süti a húst a napi menü második fogásához, vagy ahogy egy madár befészkelt a Gondűző teraszára. Érdekes információt osztott meg a székelyudvarhelyiek napi menühöz kapcsolódó szokásairól, arról, hogy nehéz elköteleződést kialakítani, mert minden nap azt rendelik házhoz, ami jobban ízlik.
Második lecke, amit a koronavírus megtanított nekünk: az internetet nem fogják lekapcsolni a járványok, vagy válságok alkalmával, ezért ezt a csatornát fel kell használni, kommunikálni kell, jelen kell lenni a vállalkozásoknak.
Fogytán az idő, elérkeztünk a harmadik leckéhez. Gyuri olyan, hogy borozás közben akkor is tölt, amikor nem kérünk – a vállalkozó kicsit ilyen is kell legyen Geréb szerint. A saját akaratát képviselni tudja mások előtt, a kitartás fontos erény.
A járvány pozitív hozadékáról esetükben már a család vezetékneve is árulkodik, a karantént Nagy, népes családként töltötték. A korlátozások miatt hazajöttek a távolban élő gyermekek, nem ketten, hanem heten idézték fel a “régi időket” együtt.
Idejében le kell vágni a száraz ágakat
András Lehel veszi át a szót. Több száz oldalas forgatókönyvek a válságra, nyolcvannégy intézkedés a cégen belül – ilyen adatokkal kápráztat a szemüveges férfi, akinek a felesége örült koronavírusnak a legjobban, a sokat utazó férje végre hazaszorult, nem „Pál Dénessel egy szobában töltötte az éjszakákat”.
A Melinda Instal vezetőjének fametszős példája beleégett a retinámba. Hogy a száraz ágakat idejében le kell metszeni a fákról, ha egészséges, fejlődő növényt akarunk látni a kertünkben, udvarunkon. Ha idejében eltávolítjuk ezeket a részeket, akkor utat adunk az életnek. Benne van az is, hogy állandóan vizsgálgatni kell az ágakat, törődni kell a fával, máskülönben mindig csak a baj beálltát tudjuk megállapítani.
Miközben a cseresznye magjait a szalvétámba csomagolom, egy pillanatra kinézek Sükő felé. Dolgoznak az ízlelőbimbók, hatott a száraz ágas példa. De mit is jelent ez a Melinda esetében? Valami olyasmit, hogy nem éri őket meglepetésként a válság. Jó, ez egy kicsit menőzésnek hangzik. De bevettem a sztorit. Amikor a egy ábrán a cég árbevételeit szemléltetik 2004-től 2019-ig, akkor válnak érthetővé az elmondottak.
Látszik rajta, hogy a cég életében a 2008-as gazdasági válság csak kismiska volt a 2011-2013 közötti időszakhoz képest. Először egy globális bizalmatlanság okozta a problémát, később belső döntések eredményezték a bevételek nagyobb arányú csökkenését. Jönnek válságok, erre készülni kell – ez a legfontosabb üzenete. Nyilván, ők sem számoltak a koronavírussal, ezt nem látta senki előre.
Optimista és pesszimista forgatókönyveket említ, amiből a második változatot nem kellett megtapasztalni még. Ennek ellenére zártak be üzleteket, számolták fel a barkács részleget (DIY). A Melinda Instal vezetője elmondta a negyedik leckét, amit zöldfülűként tanultam: a vállalkozásban a számok alapján, nem az érzések szerint kell dönteni. Ezt hívjuk adatvezérelt döntésnek.
Hogy mivel nyugtat meg előadása végén? Azzal, hogy eredményes felkészülést kíván a következő válságra. Kicsit furán hangzik, mégis van mondatában valami megnyugtató: életünk, vállalkozásunk részei ezek a hullámvölgyek, ezzel együtt kell tervezni, ha nem akarunk minden akadályban elbotlani, orra esni.
Lámpaláz a kamerától és nyilvános beszédtől
Az egyetlen női előadó kapja meg a szót, Sándor-Nagy Juliánna rendezvényszervezéssel foglalkozik. Mivel sok esküvőn nem buliztunk reggelig ebben az évben, várható volt, hogy padlóra küldi ezt az ipart a világjárvány.
Két gyermeke van az előadónak, akik időt követeltek az otthon dolgozó anyukától. Míg délelőtt babáztak, tanultak korábban, addig ő el tudta intézni a céges ügyeit, most ez elég nehezen ment. Mit tehet a vállalkozó, ha menyasszonyokkal és vőlegényekkel dolgozik, de olyan világ van, ami nem támogatja a lakodalmakat?
Az állandó online jelenlétet választotta, esküvői segélyvonalat hozott létre más vállalkozásokat is bevonva, hogy minden kérdésre választ adhassanak. Ez nem volt egyszerű a számára, hiszen rettegett a kamerától és a nyilvános beszédtől. Ezeket a félelmet dobta a sarokba, mikor szombat este bezárta szobája ajtaját, kamerát ragadott, videóban szólt a kilenseihez. Ha jó számolom, akkor az ötödik lecke következik: bizalmi kapcsolatra törekedett azokkal a párokkal, akiknek elmaradt az esküvőjük, vagy tervezik azt. Bezárkózott, de csak a szobájába, hogy kapcsolatot építsen a szebb időkre.
A menyasszonyok és dekorációk zárójelbe tett világának búcsút intettünk egy mikrofon-átvétellel, hogy Péter Szabolcs is szóhoz jusson az asztal másik végében. Szabolcs az Infopress gazdasági igazgatójaként szól a már csak információra éhes hallgatósághoz.
A Covid nem nagy ütés a cégnek
– mondja ezt a vállalat 2014-től húzódó pénzügyi helyzetére alapozva. Elmondása szerint voltak olyan problémák náluk, amelyek alapos tervezésre, forgatókönyvek gyártására kötelezték őket.
Ahogy elkezdődött a járvány, hirtelen bedőlt a román piac, ami a cég bevételének hozzávetőleg 30%-át jelenti. Amire nem számítottak: a külföldiek az itthoni megrendelésekkel szemben egyre többet kértek. Több keresztrejtvényt fejtettek, jobban rákattantak a sudokura. A legfontosabb feladatuk a logisztikai hálózatok működtetése volt, hogy pontosan érkezzen az áru Portugáliától Franciaországig mindenhova.
Inkább egészségügyi, mint gazdasági kockázatát látták a vírusnak, mivel hosszabb időtartamú szerződésekkel dolgoznak. Mi van akkor, ha megbetegszik valaki az alkalmazottak közül? Mi lesz, ha többen elkapják és ez kockáztatja a termelést? Ezért még a kötelező érvényű rendelkezések előtt szabályozták az életet a munkahelyen, megszabva az étkezés, dohányzás, kötelező távolság rendjét.
A gazdasági igazgató egy másik vállalkozásban is érintett, a nemrég nyílt Schwarz Bistro társtulajdonosaként is van tapasztalata az elmúlt időszakot illetően. Hatodik leckeként a személyes kapcsolatok fontosságáról beszélt, arról, hogy ő kezelte a telefonhívásokat, hogy egy idő után nevén tudta szólítani a telefon másik végén lévő embert.
Mivel szerinte egy bizalmi válságot élünk,
elsődleges szempont számukra a kapcsolattartás. Úgy gondolja, hogy a csapatukat összekovácsolta a világjárvány. Mert sok mindent megtanított nekünk a szükségállapot, megmutatta, melyek a működőképes elképzelések, mi az, amit hanyagolni kell.
Lehetőséget adott számára a lányával való összeismerkedésre. Bevallom, jó érzés hallani ezeket a szavakat, főleg egy vállalkozótól. Ha gazdaságilag nem is rózsás a helyzet, mindannyian a családi élet szépségeiről számoltak be, az együtt töltött szép időkről, amit máskor, “normál” körülmények között sokan hanyagolni szoktunk.
Vége a műsornak. Az emberek szétszélednek, ennyi volt a júniusi vitamin-adag. Mennék én is, de még fel kell vennem a hetedik leckét, azt, hogy nem árt bekapcsolni a diktafont, ha kiteszem a főasztalra.
