Kevéssel 1 óra előtt tértünk be a Zsebbe, már kokárdák, csillogó szempárok vártak, mosolygós diákok, kik előadásukra készültek. Elárulták: akkor kezdenek, ha elég ember összegyűl, lesz elegendő közönségük. Addig az előadók is ettek-ittak az egyik asztalnál, mint bármely másik vendég. Csak hangszereik tokja és öltözékük árulkodott arról, hogy valamire készülnek. Györgyi Hajnal Csillag például csak két nappal ezelőtt tudta meg, hogy a Pilvax villanásokon énekelni fog a Zsebben. Elmondta, az utóbbi két napban minden adandó alkalommal próbált a többi pallós fellépővel, órákról is elkéreztek, szünetekben is elpróbálták mezőségi dallamaikat, melyeket előadtak.
Fotók: Dávid Anna Júlia
Egy óra után tíz perccel a hatfős társaság felpattant asztaluktól, előkerültek a hegedűk és egy nagybőgő is. Készülődtek, hangolódtak, próbálgatták hangszereiket. Támogatásnak hoztak iskolatársakat is, néhány barátságos pillantást vetettek egymásra, kedves szavakat is váltottak. A lépcsőről figyelők, a kávézóban izgatottan várakozó emberek jelenléte jelezte, a közönség szívesen hallgatná már a dallamokat.
Szinte fél kettő volt, mire felsorakoztak az előadók, egy percre rá megszólaltak a hangszerek, felcsendült az énekes lányok hangja. Az emberek kíváncsian figyelték, miként bontakoznak ki.
Nyolc perccel később utoljára húzták végig vonóikat a hangszereken, tapsviharral kísérte a közönség meghajlásukat. Nem sokkal a zenés előadás lejárta után az emberek már vártak az Üvegfigurákra, hiszen perceken belül a diákszínjátszó csoport produkciója következett.
Két óra körül mosolyogva érkeztek meg a tagok, hangosan köszöntötték az ott lévőket, majd helyet kerestek maguknak a kávézóban, ahol egyre kevesebb volt belőle.
Egy perc ideje sem volt a nézőknek szemügyre venni őket, hiszen azonnal erélyes kiáltásokkal kezdték előadásukat, az egész kávézóból színpadot csináltak. Nem csak erőteljes érzelmekkel volt tele a darab, hanem mozgalmas is volt. Nem féltek bemenni a közönségbe, sokszor az ember azt hihette, egy vendég fakadt dalra.
14 óra 9 perc volt, mire zárszóként elhangzott az ikonikus mondat: „rabok legyünk vagy szabadok?” Összeszedték ruháikat, táskáikat, majd spontán véget vetettek előadásuknak, pont úgy, ahogyan kezdődött.
