A szerző felvételei.
Éppen egy hete, hogy gyors egymásutánban, hétfőn és szerdán is rá szakadt az ég Udvarhelyre, és a közeli dombokról elöntötte utcáit, amik igazi patakokká duzzadtak az irdatlan mennyiségű csapadéktól. A legnagyobb galibát a Jézus szíve kápolna környékének elöntése okozta, a város bejáratánál kilométeres kocsisorok alakultak ki mindkét oldalról, de látványosság szempontjából a Rózsa utcai földcsuszamlás is vetekedett az első helyért.
Még aznap este, szerdán körülnéztem az érintett ház táján, amit – az ISU értesítése szerint – a lakók (egy nő, egy férfi és egy 13 éves gyermek) saját biztonságuk érdekében elhagytak. Később derült ki, hogy a ház feletti dombon nézelődők között volt a tulajdonos is, akihez még pénteken visszatértem, hogy mutasson körül a birtokon. Akkorra már ők is visszatérhettek a házba.
Első látogatásom három-négy órával a nagy eső után volt, akkor még jócskán látható volt a nyoma a lezúduló víznek ezen a városrészen.
A Köveshágó utca például megmakacsolta magát, és a leaszfaltozott szakaszt is visszahódította magának, sőt, egészen a Kolibri üzletig gurult a kő.
Az Alsó Génél homokzsákokkal próbálták kivédeni az árt, ami lefolyt a Szentimrén. Nem tudjuk, mennyire sikerült, a zsákok mindenesetre a helyükön voltak. Emlékszem, pár éve szivattyúzni kellett a vizet az alagsorból.
Az Iskola utcából nézve a Varga-patak szintje is jól kivehető volt a lenyomott növényzeten. És még azon is felül.
A Rózsa utcában serények lehettek az emberek, a legtöbb helyen már eltakarították a hordalékot, csak egy idős néni sepregetett még az utcán. Hozzájuk nem folyt be, mert jó oldalon van a ház, egyenesen az útra ömlött a víz.
Picivel fentebb meg is találtam az élő illusztrációját annak, ahogyan a természet ötvöződik az ember művével, így lett a lépcsőből sziklakertes vízesés.
Innen már csak egy kicsi választott el a fő látványosságtól, ami az útról nem látszott. Tábla jelzi, hogy hol kell jobbra térni a 88-as házszámhoz, amihez egy meredek betonozott úton lehet felkapaszkodni. A tetejére érve, egy jobbkanyar után tárult ez a kép elém.
Szerencsére a házat nem, csak a kaput és a kerítést érte a lezúduló földtömeg, de látszik, hogy pár méteren múlt az egész. Az agyagon megcsúszott termőföld a belé ültetett fákkal együtt ömlött a székelykapu elé és mögé, teljesen elzárva az udvart az úttól.
Pénteken nem csak a ház gazdáját, hanem a megcsúszott oldal tulajdonosát is a helyszínen találtam, az idős néni a fiatal fákat és a 600 lej értékben ültetett berkenyét siratta, meg attól félt, hogy a felső szomszéd által a tetőre hordott szikladarabok is legurulhatnak, és elviszik az alsó szomszéd kerítését is.
Nagyálmos Ildikó, a ház gazdája inkább attól tartott, hogy egy újabb felhőszakadástól megindulhat az oldal hátsó fele is, amely a házához közelebb áll. Egy rövid szakaszon támfal védi, de hátrébb már csak a fákban bízhat, közülük a legtöbb még csak csemete, a gyökerek nem fogják meg eléggé a talajt.
Meg is mutatta, hogy egy sávon mintha megszakadt volna a föld, ezért egy 20×20 méteres fóliával letakarta a felületet, remélve, hogy a víz lefolyik rajta, és nem mossa el a földet az agyagos réteg felett. Még az is megfordult a fejében, hogy néhány kifejlettebb fát is ültessen oda, hátha azzal sikerül megkötni a talajt.
A lezúdult földet azért nem távolították el, hogy ha még esne, a maradék is csússzon rá. Habár azóta volt még eső bőven, legutóbbi látogatásomkor, szerdán, június 24-én változatlannak tűnt a terep. A helyszínre többször is kiszálló Fülöp-Székely István műszaki igazgató egy hete azt ígérte, hogy a lakók számíthatnak a városháza segítségére az eltakarításban, munkagépet küldenek, amint elmúlik az áradásveszély.
Nos, a hosszú esős hetek után újra előbújt a nap, az időjósok pedig azzal biztatnak, hogy egyelőre így is marad. Úgy legyen!
