Forrás: NATO
A hét legfontosabb mozzanatait nézzük át újra. Haladnak az ukránok, 50.000 halottnál járnak az oroszok másfél év alatt, a demográfiai katasztrófájuk mellett Erdogan új pofont oszt Putyinnak, újabb orosz tiszteket iktatnak ki, a vilniusi NATO-csúcs vegyesen, de azért alapvetően jól zárul, az oroszok értelmetlen fenyegetésekkel próbálkoznak.
Július 9.
Mint oly gyakran, az oroszok elejtett szavaiból lehet következtetni arra, hogy mi folyik. Azt mondják, hogy Bahmutnál visszaverték az ukránokat, de a harcot nem csak a tűz és a harcok napi intenzitása, de a földrajz is nehezíti, mert két domb között húzódik a kontaktvonal. Tehát beismerik, hogy erős tűz alatt tartják őket az ukránok, ugyanakkor más forrásokból tudjuk, hogy olyan pozíciókat is sikerült elfoglalniuk az ukránoknak, ahonnan ezt a tüzet jól is tudják használni.
Oroszország szerint a vilniusi NATO-csúcson a zaporizzsjai erőműről kellene beszéljenek a tagállamok. Ugyan mióta szabja meg a témákat Oroszország a NATO-nak?
Cyril Ramaphosa, a Dél-afrikai Köztársaság korrupt elnöke most épp azt mondja, hogy az augusztusi BRICS találkozót személyes jelenléttel tartják meg, és Putyin részt vehet rajta. Ezt azért még meglátjuk, a Nyugattal szemben csúnya vörös posztó lenne egy nemzetközileg körözött bűnözőt letartóztatás nélkül fogadni. A BRICS egy leginkább elméleti csoport, egyáltalán nem hasonlítható mondjuk a Visegrádi Együttműködéshez, még kevésbé az EU-hoz. Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, mint a fejlődő országok legnagyobb csoportja volt egy ideig a nagy alternatív reménység. Csakhogy ezek az országok nehezen lehetnének egymástól eltérőbbek, és Kína gazdaságilag teljesen dominál. Dél-Afrika jelenleg meg abban a fázisban van, hogy a kirívó korrupció miatt már nincs stabil áramellátás, ami az iparnak, hát, nem igazán kedvez. És míg Brazília és India demokratikus államok (minden hibájukkal együtt), addig Oroszország és Kína kimondottan sötét diktatúrák.
Folytatódnak az ukrán műveletek, Bahmuton kívül délre (Zaporizzsja, Bergyanszk és Melitopol) történik ukrán haladás. Közben a nyugati sajtó is kezdi megírni (példul a Wall Street Journal), hogy az ukránok az orosz védelem ledarálására játszanak bármieféle nagyobb támadás előtt, mert igyekeznek maximalizálni az erőik túlélését. Légifölény hiányában továbbra is úgy fognak folyni ezek a harcok, amivel nem igazán tudnak számolni a nyugatiak, és amit inkább régebbi háborúkkal szoktunk asszociálni. De közben a drónok aktív használatát el fog kelleni tanulnia a Nyugatnak, mert a csatatéren hatalmas szolgálatot tesznek, mind felderítő, mind támadó eszközökként. Szükség lenne nyugati gyártású drónokra is, mert most mindkét fél alapvetően a kínai drónokra támaszkodik (de minimum kínai alkatrészekre).
Az orosz militáns széljobb még mindig mérgelődik azon, hogy a törökök átadták az ukránoknak az öt azovsztali tisztet. Jobb híján a Kremlre haragszanak, hogy miért bíztak meg a törökökben. Az ilyen sok kis összeadódó elégedetlenség-morzsából lesz a baj a diktatúrákban. Közben Prigozsin tarkójából is hiányzik a golyó, és büntetlenek a lázadók.
Július 10.
Elég bátran nyilatkoznak az ukránok, azt mondják, Bahmutnál csapdába kerültek az oroszok. Délen előrehaladtak az ukránok, a többi részen pedig uralják a magaslatokat, és tűz alatt tudják tartani a csapatokat, lassan kiszorítva őket. Egy hét alatt 14 négyzetkilométert szerezhettek vissza, ami jóval jobb tempó az eddigi orosznál. Nem volt az olyan rég, hogy a Nyugat, a maga bölcsességében, visszavonulásra szólította fel Bahmut alól az ukránokat – talán most az oroszoknak kellene adni a jótanácsot. Bahmut stratégiai jelentősége továbbra sem nagy, de a puszta tény, hogy az oroszok politikailag fontossá tették önmaguk számára, ráadásul az utóbbi hónapok egyetlenegy győzelme számukra, arra készteti őket, hogy próbálják megtartani. És igazából ennél nem is kell feltétlenül több az ukránoknak, nekik elég, ha az orosz erőket lekötik és gyengítik, addig sem tudnak jobb védelmet kialakítani. Közben, tipikus orosz módon, a civilek elleni támadások intenzitását növelik az oroszok. Tipikus bully, az erősebbel ha nem bír (katonaság), akkor a gyengébbet üti (a civileket). Csakhogy ez semmilyen módon nem hasznos számukra, a katonai erőt nem csorbítja, de az ország elszántságát csak növeli.
Újabb adatgyűjtés erősíti, hogy az orosz oldalon minimum 50 ezer halott van. A Mediazona és a Meduza, két független orosz portál több adat összevetésével jutott a számra, ami messze nagyobb, mint a hivatalosan elismert 6.000 vagy a halálhírek és új sírhelyek összeszámolásával kapott 27 ezer (ez az orosz nyelvű BBC és a Mediazona közös projektje). Az elemzések szerint a 15 és 49 év közötti férfiak esetében a vártnál 25 ezerrel több örökösödési ügyet nyitottak 2022-ben, 2023 májusára pedig 47 ezer többletet mutattak ki. Ezek a számok egész közel állnak a brit és amerikai hírszerzés által publikált intervallumok középértékéhez. A Covid-halálozásoknál használt többlethalálozási mutatók 2022-ig szólnak, de a kapott 24 ezer 50 év alatti elhunyt férfi ugyancsak egybevág az eddigi számításokkal. Összevetésképp 10 év alatt a katasztrofálisnak titulált afgán háborúban 15 ezer szovjet katona hunyt el – csakhogy ez egy jóval nagyobb lakosságból került ki, és jóval egészségesebb demográfiai mutatókból. Putyin egyszemélyben sodorja a nemzetét a kihalás szélére: elhunyt 50 ezer férfi csak eddig a pontig, elmenekült minimum 700 ezer ember. De mindez nem elég, eleve öregedő lakossággal és jelentősen több halálesettel, mint születéssel futott neki a Covidnak az ország, amelyben még meghalt 1,2-1,6 millió ember – ez olyan nagyságrendű szám, mint a több mint kétszer népesebb Amerika vagy a 120 millióval, azaz közel kétszer népesebb Indonézia (hivatalosan az orosz kormány 388 ezer halottról beszél, de máshol is vannak hatalmas eltérések a valós és hivatalos számok között). Összeadódva ezek sokkal rosszabb képet mutatnak a kilencvenes-kétezres éveknél, amelyeket az oroszok (és Kelet-Európa is) katasztrófaként élt át. Putyin ostobasága a következő fél évszázadban biztosan jelentősen visszaveti az oroszok gazdasági, demográfiai, politikai és úgy igazán bármilyen kilátását. És hogy legyen kegyelemdöfés is: az etnikailag orosz lakosság szenvedte meg a legjobban a csapásokat, lévén eleve idősödő társadalom, így a 2010-es 78%-ról 2020-ra 72%-re csökkent az arányuk Oroszországon belül. Ezzel párhuzamosan a „kereszténység védőbástyája” Oroszországban a muszlim lakosság, amely eleve a legnagyobb részarányú az európai országokban, tovább nő. Vajon Orbán Viktor mit szólna ehhez? Elképzelhető, hogy Ukrajna lerohanásában az is szerepet játszott, hogy gyakorlatilag az egész ország beszél oroszul, és a lakosság döntő többsége fehér és ortodox.
Putyin, akiről ezerszer elmondták, hogy egy veszélyes állat, és ha fenyegeted, eltapos/sarokba szorított állatként küzd a végsőkig, igazából többször is találkozott Prigozsinnal és a Wagneresekkel a lázadás után. Tehát ott lett volna az alkalom tarkón lőni Prigozsint, megmutatni, hogy ki az úr a háznál, de nem ez történt. Pontosan ezt mondták az oroszokat jól ismerő országok is végig, a lengyelek, baltiak, finnek és ukránok. Putyinnak nem békejobbot kell nyújtani, hanem erőt mutatni, csak abból ért, csak azt tiszteli, utána lehet vele beszélni.
Hétfő este, egy nappal a vilniusi NATO-csúcs előtt, bejelentik, hogy Erdogan beleegyezik a svéd NATO-tagságba. Már megint nem szólnak előre a Fidesznek, akárcsak a finn esetben, így Magyarország marad az utolsó, akinek ratifikálnia kell. Orbán Viktor maga jelentette ki régebb, hogy „nem mi leszünk az utolsók, akik jóváhagyják Svédország csatlakozását”. A hiányzó magyar szavazat ellenére a világ kész ténynek veszi a svéd csatlakozást, megmutatva, hogy nem igazán számítanak a NATO-ban Magyarországgal már, a folyamatos és felesleges akadékoskodások miatt.
A lengyelek letartóztatnak egy Oroszországnak kémkedő ukrán állampolgárt, aki kikötők és katonai létesítmények körül szaglászott. Bizonyíték van, hogy az oroszok pénzelték, és 10 évet is kaphat.
A brit védelmi minisztérium szerint nagyon rossz az orosz katonai orvosi felszereltség és ellátás, beleértve a környező oblasztokban is, nincs elég személyzet és nem jutnak időben ellátáshoz a sebesültek. Akár a halálozások fele is megelőzhető lett volna jobb ellátással.
Július 11.
A NATO-csúcs dominálja a híreket, az első nap kissé melankolikusabban zárul a vártnál. Ugyan Zelenszkij személyesen vesz részt a csúcson, de nem kap meghívást Ukrajna a NATO-ba. Ez viszont mégsem jelent rossz zárást, a cselekvési terv eltörlése azt jelenti, hogy amikor megszületik a döntés, Ukrajna nagyon gyorsan, mint a finnek, csatlakozhat a szövetséghez. A meghívás még ebben az esetben sem jelentette volna, hogy az ukránok abban a minutumban csatlakoznának a NATO-hoz, és hogy hirtelen hadba keveredne a NATO és Oroszország, mert a valódi elvárás az volt, hogy legyen egy tiszta és világos útvonala Ukrajnának a védelmi szövetségbe. A NATO-tagság az egyetlen igazi garancia, amit egy ország kaphat az oroszokkal szemben, amint azt mutatja, hogy az apró baltiakat nem rohanták le az oroszok. Pedig a Balti-tengeri kijárat fontos lenne az oroszoknak, viszont lerohanták Ukrajnát, amellyel 5 aláírt szerződése volt arra, hogy tiszteletben tartja a határait, de nem volt fegyver a papír mögött. Ugyanez az oka annak is, hogy teljesen értelmetlen lenne ma bármilyen békeszerződést aláírni Putyinnal, hiszen hatodjára miért is lenne más a kimenetel? A tiszta csatlakozási terv helyett viszont támogatási ígéreteket kapott Ukrajna, többek között még több lőszert. Nem lehet elégedett a Kreml, és ez látszik a jajongásaikon is.
Peszkov orosz szóvivő elítélte a svéd döntést, és azt mondta, úgy fognak rá reagálni, mint a finnre. Emlékeim szerint akkor nem tört ki a nukleáris háború, viszont bőgicséltek az oroszok, majd puffogva lenyelték. Nem lehet elsiklani afölött sem, hogy 300 éves felállás zárul ma le, a Balti-tenger domináns ereje többé nem Oroszország. Sőt, a Balti-tenger ezennel egy NATO-tóvá változott, amelyre aprócska kijárata van az oroszoknak, és ahol jobban teszik, ha óvatosan közlekednek. Következzen hát a Fekete-tenger, mint NATO-tó!
A Fidesz igyekezett sietve biztosítani a világot, hogy a svédek ratifikációja pusztán technikia kérdés már – miután egy évig húzták az időt, és magyarázták, hogy az országgyűlésnek kell eldöntenie, a kormánynak nincs semmi beleszólása a dologba.
Az angolok után a franciák is adományoznak néhány nagy hatótávolságú rakétát Ukrajnának (a valós szám valahol 50 alatt lehet). A francia SCALP gyakorlatilag ugyanaz, mint az angol Storm Shadow, így a kezelése nem lesz új az ukránoknak. 250 kilométeres hatótávolságával hasznos eszköznek bizonyult. A németek is ígérnek a csúcson több fegyvert: két Patriot légvédelmi rendszert, 40 Marder gyalogsági harcjárművet, 25 Leopard 1A5 harckocsit, 5 Bergepanzer 2 páncélozott járművet.
11 ország fogja képezni jövő hónaptól az ukrán pilótákat az F-16-osokra, Romániában is nyílik központ.
Sojgu azzal fenyegetőzik, ha az amerikaiak adnak kazettás bombákat az ukránoknak, akkor majd ők is bevetnek ilyent. Szóljon valaki Sojgunak, hogy már a háború elejétől használják az oroszok ezeket, civilek ellen is.
Míg az oroszok megint a védtelen civileket lövik, addig egy jól irányzott Storm Shadow az eddigi legmagasabb rangú Oleg Cokov altábornagyot, az orosz Déli Katonai Körzet parancsnokhelyettesét küldte az örök vadászmezőkre, több más orosz katonával (akár 150 is lehet). Az orosz milbloggerek pedig kiakadtak azon, hogy az orosz katonaság ezt egyáltalán lehetővé tette az ukránoknak. Nem szabadott volna ilyen közel lennie a fronthoz, és főleg nem szabadott volna tudniuk az ukránoknak a jelenlétéről.
Oroszországban is fűbe harapott egy sorozótiszt, korábbi tengeralattjáró-parancsnok. Kocogás közben a 42 éves Sztanyiszlav Rzsickijt négy golyó érte. Rzsickij az ukránok szerint 2022 júliusában parancsot adott az ukrajnai Vinnyica város rakétázására (Kalibr rakétákkal), a csapásban 23 civil vesztette életét. Nem elég, hogy az FSZB orra előtt hajtották végre, az ukrán GUR, bár nem ismeri el, hogy köze lenne, olyan részleteket is osztott meg az esetről, amelyekről nem kellene tudnia (esős idő, időpont – reggel 6, szemtanúk hiánya). Azaz megint csúfot űznek a muszkából.
Július 12.
A kissé melankolikus hangvétel után jobban alakult a nap: Zelenszkij és Biden kettesben találkoztak és kétszer hosszasabban beszéltek a tervezettnél, Biden az oroszokhoz is szólt azzal, hogy elvárásaikkal ellentétben a NATO és a Nyugat egysége töretlen, az ukránok és svédek együttműködést írtak alá a katonai eszközvásárlások terén, amelyben a titkos részleteket is megosztják egymással. Fontos, de nem vág a témánkba annyira, hogy Kína is jelentősen nőtt fontosságban a NATO kommunikációjában.
Az ausztrálok még 30 Bushmaster páncélozott járművet ígérnek. A britek is további lőszert és fegyvert jelentenek be. A norvégok és japánok is ígérnek újabb csomagokat.
Kissé ígéretesebb fejlemény is alakul, a G7 országok készítenek elő egy egyezményt, amely kézzel foghatóbb védelmet biztosít később az ukránoknak az oroszok ellen, bilaterális keretek között. Ez nem váltja ki a NATO-tagság szükségességét, de ezt el is ismerik a hetek. Az egyezmény inkább amolyan előszobája lehet a NATO-tagságnak később. Egy másik ígéretes pont az, hogy benne lesz az is az egyezményben, hogy a lefagyasztott orosz vagyonok nem kerülhetnek az előtt vissza, hogy Oroszország kifizetné az okozott károkat.
Igor Girkin, avagy Sztrelkov arról ír, hogy Putyint a békekötés felé tolhatják orosz elemek (az úgynevezett Ozero Kooperatíva, Putyin egy belső köre), hogy majd leváltsák. Valószínűleg ezzel végső soron leginkább csak Prigozsinék körei ellen szeretne erősebb választ felkorbácsolni.
Július 13.
Újabb repedések és botrány az orosz seregben: Ivan Popov vezérőrnagyot kirúgták, mert kritizálta a vezetőséget a hiányosságok miatt. Főleg a hírszerzés és a tűzerő kapcsán emelt kifogást. Közben Szurovikin sincs sehol, az oroszok szerint épp „pihen”. Emelje fel a kezét, aki szeretné élvezni az orosz hatóságok által biztosított kikapcsolódási lehetőségeket. Visszatérve Popovra, minden bizonnyal nem lehetett az egyetlen, aki hiányosságokat látott, és elég súlyosnak kellett lennie a helyzetnek ahhoz, hogy a köz elé lépjen vele – tehát a problémák csak egyre több bajt fognak okozni, és egyre több feszültséget a katonák és a Putyin által a katonák fölé emelt kegyeltek (főleg Geraszmiov és Sojgu) között.
Alekszej Lihacsov, a Roszatom (az orosz atomipari vállalat) vezérigazgatója szerint „teljesen idiótának kellene lenni” ahhoz, hogy a zaporizzsjai atomerőművet valaki felrobbantsa. Igen, pontosan ezért aggódunk mi is. Ukrajna lerohanása és a kahovkai gát felrobbantása sem zsenialitásra utaló lépéssorozat volt.
A Pentagon jelzi, hogy a Wagner már nincs Ukrajnában, és hogy Ukrajna már meg is kapta az első adag kazettás bombákat.
Finnországba látogat Biden amerikai elnök, ahol azt mondja, Putyin már elvesztette a háborút, nyerni sosem fog, és Ukrajna NATO-tag lesz.
Újjáépítés: kezdésnek 16 EU tagállam ígér 400 millió eurót Ukrajna újjáépítésére az Európai Befektetés Bankon keresztül. Ahogy ezelőtt, úgy ezután is fognak különböző típusú segítséget adni, tavaly 1,7 milliárd eurót már adtak az infrastruktúrára.
Az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov azt mondja, 1,5 milliárd euró fölötti segítséget ígértek összesen a NATO-csúcson az államok. Nem rossz zárás.
Úgy tűnik, nagyon kínlódnak az oroszok azzal, hogy még mit tudjanak mondani, ugyanis azt találták ki, hogy Lavrovval bemondatják, hogy az Ukrajnának adott F-16-osokat nukleáris fenyegetésnek veszik, mert azok elméletileg képesek atomtölteteket szállítani. Hát, kérem, ilyen erővel a működő atomreaktor is nukleáris fegyvergyár, a kórház pedig biolabor.
A törökök bejelentik, hogy a parlament elé csak októberben kerül a svéd NATO-tagság ügye, mert ugye mégis pihennie kell a parlamentárnak is, erre a szuverén és „nem mi leszünk az utolsók” Magyarország is sietve bejelenti ugyanazt, a törökökre hivatkozva. Mióta függ a magyar parlament munkája más országoktól?
A konfliktus másik forrása az orosz vezetésen belül az, hogy a Wagnerrel szimpatizáló tisztek közül további 13-at tartóztattak le. 15 továbbit pedig felfüggesztettek vagy kirúgtak. Az orosz politikai vezetés a hűséget tartja elsődleges szempontnak, de ezzel jó eséllyel a kompetensebb tiszteket éri a tisztogatás. Az ukránok nem fognak panaszkodni.
Július 14.
A brit védelmi minisztérium szerint 2017 óta először nem vesz részt nukleáris tengeralattjáró a szentpétervári tengerészeti szemlén. Két lehetséges okot nevesítenek, az egyik a karbantartás, a másik a Wagner utáni biztonsági környezet.
Úgy tűnik, megint kapnak az orosz határmenti részek lövéseket. Voronyezsben ukrán drónokat lőnek le.
Akár 200 orosz katona is veszthette életét egy tokmaki csapásban.
Egy kellemetlenebb pontja a NATO-csúcsnak az volt, amikor Ben Wallace védelmi miniszter azt mondta, hogy ők nem az Amazon, és utalt arra, hogy az ukránok több hálát is mutathatnának. Remélem, az olvasók is úgy adományoznak beteg, árvíz- vagy tűzkárosult embereknek, hogy utána elvárják a mosolyt és a látványos köszönetnyilvánítást… Az érzéketlen kiszólást sietett a brit miniszterelnök, Rishi Sunak enyhíteni azzal, hogy az ukránok már számtalanszor megmutatták a hálájukat. Kommentátorok szerint az ukránok a saját vérükkel fejezik ki az értékelést, feleslegesek az ilyen kommentek. És pénteken az oroszok elismert ismerői, a finnek is visszaválaszoltak, hogy szó sincsen európai és amerikai jótékonykodásról, az ukránok konkrétan a mi biztonságunkért harcolnak, és azzal, hogy gyengítik az oroszokat, a mi hosszabb távú biztonságunkat alapozzák meg. A kiszólás ugyan kellemetlen, de minden szövetségi rendszerben vanak súrlódások, az egység ettől függetlenül töretlen.
