A nap, amikor Matyó könnyeivel küszködve bedobta a budit a tóba

Mennyire környezetvédelem az, hogy Bázist épít törvénytelenül közterületre a Szejkén az UTCA?

Még mielőtt beleállnánk térdig a témába, szeretném tisztázni, hogy Matyóval haveri és szinte partneri viszonyban vagyok, több környezetvédelmi projekt kapcsán egyeztettünk vagy terepeztünk együtt az elmúlt évek során. Értékeltem a munkásságát, és annak ellenére, hogy viselkedését sokszor viccesnek vagy fájdalmasnak tartottam, nagyon hasznosnak éreztem környezetvédelmi téren kifejtett tevékenységét. Sőt, Matyó rokonom is, nem is túl távoli, ezt édesanyám a halála előtti napon mondta el nekem. Ezért valószínűleg elfogult vagyok a témában, és ha az indokoltnál megértőbb lennék vele kapcsolatban, akkor ez ejsze emiatt lesz. S ha a szokásosnál durvább, akkor az is.

Matyó hetek és hónapok óta hívogat, hogy írjak a szejkei dolgokról. Főleg az zavarta, hogy a Borvízmúzeum lezárja a kapukat, és nem lehet átjárni a Mini-Erdély park felé az új, nagy parkolóból. Ami őket, az UTCA egyesületet is érinti, mert nem tudnak átjárni a telephelyükre ebből az irányból, csak addig, amíg a kapu nyitva van. Azaz napközben.

Folyamatosan balhézott emiatt a múzeumigazgatóval, és remélte, hogy én majd igazságot szerzek neki. Hiába mondtam neki, hogy szerintem ott az a gond, hogy az az út a Haáz Rezső múzeum által ügykezelt Borvízmúzeum kerítésén belül van, és az intézményből valaki felel azért, hogy ha a kapu nyitva tartása miatt valami anyagi kár keletkezik, ezért zárják éjszakára a helyet. Matyó nem akart megérteni, nagyon harcias volt, gyűlölete a múzeumigazgató irányába a csúcsokra hágott. Megígértem neki, hogy amikor időm lesz, arra megyek, s körüljárom a témát.

Könnyek és hűtőszekrény a tóban

Pár nappal később Matyó szomorúan hívott fel, hogy baj van, mert valaki rájuk küldte a környezetvédelmet, és tönkre akarják tenni az eddigi munkájukat. Mondtam neki, hogy másnap kimegyek körülnézni, erre ő később jelezte, hogy tartani fognak egy akciót 10.20-tól.

A helyszínen furcsa látvány fogad, egy fabudi, egy hűtőszekrény és pár kis szemeteszsák van belehányva egy nemrég kiásott tóba, melyből éppen kiszívatták a víz javát.

Meglepő a panoráma. Maga a halastó látványa is, mert mikor legutóbb itt jártam, még sűrű erdő volt ezen a helyen. Most két jókora tó van itt, egy láthatóan mesterséges környezetben. Aztán meg a tóba belehajigált dolgok is fura képet nyújtanak. Ki dob be és miért egy hűtőszekrényt vagy egy kinti budit egy tóba?

Matyó magyarázza, hogy a környezetvédelmi őrség az ellenőrzés után arra kötelezte őket, hogy állítsák vissza a helyet az eredeti állapotába. Az eredeti állapota pedig az volt, hogy szemétgödör volt itt. „Itt úgy be volt rakva szeméttel, a gumikeréktől az ellett gyermekig minden volt itt”. Ők szedték ki a szemetet, és így keletkezett a tó, a gödör feltelt vízzel. Most pedig őket kötelezik, hogy a szemetet rakják vissza a tóba.

Szeretett volna vásárolni egy autónyi szemetet az RDE-től, mondja Matyó, hogy beleöntse. De az RDE nem ad el szemetet.

Matyó belerúgott egy szemétbe, az kifordult, s lett helyette egy tó

Matyó éppen magyarázza, hogy a két tó úgy keletkezett, hogy kiszedték a rengeteg szemetet, és a helyén maradt gödör feltelt vízzel. Nem is tavak, hanem a szemétgyűjtés után maradt gödrök. Mondom neki, hogy most úgy érzem magam, mint amikor Pethő Jóska kint a Hargitán magyarázta, hogy az a nyílegyenes, méternyi mély függőleges falú sánc, amin látszott a gépi ásás, az egy természetes csermely, ami az ő panziójuk vízgyűjtőjéhez viszi a vizet a tőzeglápból. Nem ők ásták, hanem ott volt, ők csak kiszedtek egy-egy követ belőle, ami belehullott.

Most kinek higgyek, Matyónak, vagy a szememnek? Ha megnézzük a tó falait, látszik, hogy szemét nem kandikál ki belőlük, egy természetes rétegződés van, ott érintetlen volt ez a föld, amióta világ a világ. Nem úgy tűnik, hogy itt szemétdomb lett volna, ahogy Matyóék állítják.

Matyó talál egy üveget, azzal bizonyítja, hogy itt még tör fel a szemét. Rendben, elhiszem neki, hogy volt itt valamennyi szemét a talaj tetején. De hogy itt nem volt szemétgödör két méter mélységig ekkora felületen, az holtbiztos.

Kellemetlen, mikor valaki szemedbe hazudik, s te próbálod jelezni neki, hogy ne tegye, de hiába. Minden logikus. Matyót és az UTCÁ-sok javát mindig is a horgászat és a halastavak izgatták. Matyó már évekkel ezelőtt, mikor végigmentünk ezen a patakon kettesben, mesélte, hogy itt volt egy betongát és egy tó, és hogy azt vissza kellene csinálni.

S akkor most higgyem el neki, hogy pont az UTCA által bérbe kapott házikó mellett elkezdték kiszedni a szemetet, és véletlenül annyi szemét volt, hogy lett a helyén két akkora halastó, ami kitölti a teljes helyet? És mindezt pont olyan alakban, ahogy jól állna két tónak? És hogy, ahol szigetet szeretnének, ott pontosan nem volt szemétdomb, de mindenütt máshol igen? És hogy a patak magától odébb ment, hogy ne zavarja a tavakat?

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről!  Már havi 13 lejért elolvashatod az UH cikkeinek legjavát! Fizess elő és segítsd az uh.ro működését.
Lépj be a kapun a hozzászólások megjelenítéséhez. Már előfizető vagy? Itt tudsz belépni.

Korábbi képriportok